10 kedvenc társasjátékunk

Ebben a bejegyzésben most szeretnénk egy személyesebb tartalmat: megmutatjuk és megindokoljuk, mi így 2022 elején az aktuális 10 kedvenc társasjátékunk. Kedvenc abban az értelemben, hogy a legtöbbet kerül elő, izgalmas, esetleg évek után is sok élményt nyújt számunkra.

Általában arról ismerszik meg nálunk a kedvenc-gyanús társasjáték, hogy megvesszük a kiegészítőit. Az összeset. Mert annyira rongyosra játsszuk az alapjátékot, hogy muszáj valamivel felturbózni. 😁 Amihez pedig lehet, beszereztünk habkarton inzertet is, ami nagyon sokat segít a rendszerezésben és játék közben is használhatók a kis dobozok a tokenek és kártyák tárolására, ezért sokkal esztétikusabb az asztalkép is.

A Mars terraformálása

A Mars terraformálása már évek óta nagy sláger nálunk. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor játszottuk ketten, mert jellemzően túlságosan elnyúlik, és két főre vannak jobb játékaink. Van ugyanis egy összeszokott csapatunk (4 fő), akikkel összeülünk havi rendszerességgel, és ők általában mindig a Marshoz ragaszkodnak. Nekem a tematikus élményhez rengeteget hozzáadnak a 3D nyomtatott lapkáink (ezzel együtt szereztük használtan). A speciális barna lapkák utólag készültek hozzá és fújtuk le bronz színű akrilfestékkel – valami szemet gyönyörködtetők lettek! 😊

Kiegészítők közül a Következő állomás: a Vénuszt még nem próbáltuk ki, általában a másik néggyel játszunk. Jobban mondva, a Kezdetek és a Hellas & Elysium mindig az asztalon van, és mostanában már a Távoli gyarmatokat is alapvetőnek tekintjük, és nagyon megszerettük. Én a Hatalmi játszmával kicsit hadilábon állok, úgy érzem sokszor elvonja a figyelmünket a terraformálásról, lassabb tőle a játék, és a minden generációban -1 TR elég erős visszahúzás… de nem mondom, hogy néha nem tesszük be, a változatosság kedvéért.

Calico

A Calico nálunk már átvette a vezetést az Azullal szemben, ezért ha egy jó kis absztrakt stratégiai játékra vágyunk, ezt vesszük elő. Egyikőnk sem macskás, mégis a szívünkhöz nőtt ez a játék a gyönyörű színeivel, mintáival és mindig izgalmas verseny alakul ki közöttünk benne, játékról-játékra igyekszünk minél több céllapkát kimaxolni. Igaz kicsit bosszantó tud lenni, amikor nem jön fel a tökéletes befejező folt a takaróra, de annyi baj legyen. A Cascadia egy hasonló élményt adó játék, ami kicsit könnyebb verzió ugyan, de témájában talán közelebb állna hozzánk. Egyelőre még nem szereztük be a polcra, de ez nem biztos, hogy így is marad. 😏

Hanamikoji

A Hanamikojival a Játszó/Házhoz keretében volt alkalmunk találkozni, az egyik csomagjukban. Őszintén mondom, szerintem soha nem próbáltuk volna ki magunktól ezt a játékot, annyira nem vonzott a témája. De persze itt nem a téma a lényeg, mert egyszerűen maga a játékmenet eszméletlen, egy valódi, elmék között vívott csata! Rendkívül izgalmas minden alkalommal, hogy a másik mit fog választani, ha ezt a három, vagy ezt a négy lapot kínálom neki, mit fog eltenni tartalékba, mit fog kidobni… Végig fenntartja az érdeklődésemet, holtidő gyakorlatilag nincs.

A játék újragondolt folytatását, a Geisha’s Roadot nemrég támogattuk a Kickstarteren. Kíváncsian várjuk, milyenek lesznek az új akciók, és hogy bolondítják meg a játékmenetet.

Víz alatti városok

Az Underwater Cities már jó ideje fent volt a kipróbálandók listáján, amikor megérkezett hozzánk szintén az egyik Játszó/Házhoz csomaggal. A játék valamilyen szinten disszonáns, hiszen nagyon izgalmas benne az engine-building, nagyon tematikusak a kis búravárosok a tenger alatt a körülöttük lévő színes „pogácsákkal”, de közben a kártyák és a központi tábla dizájnja csapnivaló, az ikonok elég nyersek, kevésbé kidolgozottak, és nagyjából ugyanaz a 4-5 kép ismétlődik több 100 kártyán keresztül… De éppen ezért ez egy jó példája annak, hogy erős tematizáltság vagy dizájn nélkül is lehet egy játékot szeretni! Mondjuk szerintem itt a tematika a gyenge dizájn ellenére egészen jól átjön.

A New Discoveries kiegészítőben pedig kifejezetten jók az új személyi asszisztensek, ezek úgy kellenek, mint egy falat kenyér, a csúszásmentes játékostáblákról már nem is beszélve.

Botanik

A Botanik története nálunk a Jaipurtól indul, amelyet szintén a Játszó/Házhoz ismertetett meg velünk (eskü, előttük is ismertünk játékokat 😁) és amibe menthetetlenül belezúgtunk. Ismert tény, hogy mindkettőnek azonos a szerzője (Sebastian Pauchon), sőt, a Botanik eredetileg a Jaipurhoz hasonló indiai tematikát kapott volna. De mennyire jó, hogy olyan lett amilyen! A Botanik képi világa már önmagában magával ragadó, nekem legalábbis nagyon tetszenek a szürreális, kicsit steampunk világot idéző rajzok. A játékmenet pedig nem egyszerű lapkalehelyezés, sőt nem is a lapkalehelyezésen van a hangsúly, inkább azon, hogy hogyan szerzünk lapkákat, sőt, hogyan szerzünk lapkákat úgy, hogy közben nem adunk a másik játékos kezébe is újabb lehetőségeket.

Komoly verseny ez a javából, főleg a virágzat és a gyümölcslapkák esetén. A végeredmény általában igen szoros 1-2 pont szokott lenni a különbség, ezért is olyan különleges számunkra. Ja, és olyan kis kompakt, hogy simán tudunk a kanapén ülve játszani. 😎

Brass: Birmingham

A Brass: Birmingham játékot még a Társasnavigátornál ajánlották nekünk, amikor épphogy belecsöppentünk a „nagyüzemű” társasjátékozásba. A Brass elsőre piszok nehéz volt, a lapjaink száma valahogy sose stimmelt a játék végére, ám amikor már tisztába tettünk mindent, ugyan nagyon szűknek és fejvakarósnak, de roppant stratégikusnak ígérkezett. Játszottuk már többféle játékosszámmal, mondanom sem kell, hogy 4 játékosnál az a sok plusz interakció egy felejthetetlen pluszt ad a játékélményhez. Ettől függetlenül ketten is szeretjük játszani. A Brass tipikusan az a játék, ahol körökre előre megvannak a terveid, minden szépen ki van számolva, aztán ha a végén valaki belerondít, mondjuk megissza a sörödet, akkor az kimondottan tud fájni… de ez csak játék, ezt tartsuk azért szem előtt! 😉

Praga Caput Regni

A Praga első látásra szerelem volt nálunk. A sok apró kis megoldás (leesik a kocka a keréken, lelöki a küllő a kockát, sarokbónuszok stb.) az aprólékos illusztrációk, ahol mindennek van szerepe, egyszerűen brutálisan igényesnek érződik és játékmechanizmust tekintve is szépen megtalálja minden a helyét. Amikor először kaptuk kézhez a Pragá\t, minden nap leültünk vele játszani – hozzátenném, nálunk ez nagyon ritka. Egyszerűen nem tudtunk betelni vele, és egy héten át napról-napra betettünk egy kis moduláris elemet a játékba. A Pragá-ban az az izgalmas, hogy a játék közben is kapunk pontokat és ilyenkor mindig fej-fej mellett vannak a korongjaink, így nehéz megsejteni, hogy a végén ki lesz a győztes. A végeredmény pedig mindig nagyon szoros. 🤩

Kuruzslók Quedlinburgban

A Kuruzslók talán elsőre érthetetlennek tűnhet a számotokra, hogy miért van ezen a listán. Nem túl szép dizájn, szerintem sokakat már a doboza is taszít, kicsit olyan Grimm-mesés, gyerekjátékra emlékeztető illusztrációk, és mégis itt van a harmadik helyen megelőzve jó néhány komoly és igényes eurót. Egyszerűen rengeteg játékunk van már benne és mégis mindig ugyanazzal a friss izgalommal tudunk leülni mellé. Teljesen szerencsejáték-függővé tudja tenni az embert és kicsiből-nagyból ugyanazt az érzést váltja ki: ott van folyamatosan az az izgalom, hogy most mennyire leszek szerencsés, meddig tudom kitolni a főzést, vajon felrobban-e az üst!? 😁

Az otthoniak is megkedvelték, és most már szinte csak ezt akarnak játszani. Ami pech, mert 5 lelkes jelentkező van mindig, úgyhogy most már ideje lesz beszerezni az Alkímisták mellé a Javasasszonyokat is, hogy ne kelljen mindig valakinek kimaradni… 😀

A nagy western utazás

A GWT azon kevés játék egyike, ami töretlenül a top5-ös listánk tagja már évek óta.

Ebben a játékban leginkább a mechanizmusok szövevénye az, ami megfogott. Az például, hogy a kártyáknak kétféle funkciója van (ez mondjuk Pfister sok játékában visszaköszön – Királyi áru, Maracaibo) egyrészt akciókat aktiválunk velük, másrészt az utazás végére ami a kezünkben marad, az lesz a marhaszállítmány, amiért győzelmi pontot szerezhetünk – és amire körökön keresztül készülünk.

A játék olyan, mint egy végtelenített film, ami mindig az elejéről indul, és aztán folyton változik a sztori. Egy reménnyel teli várakozás az egész út, hogy majd biztos feljönnek a jó kártyák a végén elérjük az előre kiszemelt állomást. De ha nem jönnek fel, akkor ott helyben, azonnal, valami más taktikát kell választanunk, ezért az ember általában készül A/B/C tervvel… Az pedig, hogy vizuálisan is haladunk az úton, le lehet egymást körözni, folyamatosan arra sarkallja a játékosokat, hogy ne hagyják egymást elszaladni, nagyjából egy tempóban játsszanak, ezért szerintem az interakció is kellő mértékű. Ez az, ami sokszor komoly döntések elé állítja az embert, hiszen annyi jó akció van, de ha nem akarok lemaradni, akkor csak legfeljebb ezt meg ezt csinálhatom meg ezen az úton. 🤔

Összességében egy nagy kaland a játék sok taktikai döntéssel, pakliépítéssel, a folyamatos izgalommal, hogy épp milyen kártyák fognak feljönni, azokból melyeket áldozom akciókra, melyeket tartogatom a végéig. Ehhez is beszereztük a kiegészítőt, a Rails to the North-ot, ami szépen illeszkedik a játékba új lehetőségekkel és egy új segédakcióval bővítve azt, nem érződik soknak, pont elég benne az újítás.

Én teljesen azt érzem, hogy erről a játékról méltatlanul kevés szó esik mindenhol. Remélem, hogy az új kiadással több emberhez eljut majd a GWT játékélménye és több elismerést fog kapni a jövőben, mert megérdemli! 😊

The Search for Planet X

Ez a játék egy viszonylag friss élmény számunkra, először a 2021-es Társasjátékok Ünnepén volt szerencsénk kipróbálni, de a Shut Up and Sit Down videója óta éreztük már egyébként, hogy ki kell próbálni. Mind a ketten szeretjük a rejtvényeket, a Sudoku-t, úgyhogy meg is van, hogy miért tetszik ennyire a játék – mindez fűszerezve egy tematikusan zseniálisan rápasszoló, csillagvizsgálós tematikával. A telefonos applikáció gondoskodik a változatosságról, illetve mi is törekszünk arra, mivel folyamatosan nehezítjük a játékot, mostanra már csak az expert, 18 szektoros táblán játszunk.

Aki nem ismerné, a játékban az éjszakai égen keressük az X bolygót, de nem lehet ám csak úgy betippelni hol van, mert az app mindig bekéri, hogy oké, az 5. szektorban van szerinted, de mi van a szomszédos 4. és 6. szektorokban pontosan? Ahhoz tehát, hogy eljuss a megoldásig, kellő mértékben fel kell térképezned az égboltot.

Érdekessé teszi a játékot, hogy a különböző információtartalmú akciók költsége más és más, a Survey akcióval lekérdezhetjük, hogy az általunk érdekesnek tartott objektumból (üstökös, aszteroida, törpebolygó, gázfelhő) mennyi van egy adott területen, ez természetesen egy költségesebb akció, mint a Research, ahol általános érvényű szabályokat ismerünk meg az égitestek relatív helyzetéről. Izgalmas benne az, hogy ügyesen kell beosztanunk az akcióinkat úgy, hogy lehetőleg tartsuk a koreográfiát, és mindig felváltva kerüljünk sorra (ha valaki drága akciót választ és többet lép előre, elképzelhető, hogy a másiknak két köre lesz egymás után, ami elég nagy előny lehet).

A játék amiatt is különleges számomra, mert karácsonyra egy Márk által kézzel készített verziót kaptam belőle, mert nem lehetett már kapni sehol, én viszont rettenetesen vágytam rá. A házi verzió (dobozán a Kutatás az X bolygó után felirattal) külön a szívünkhöz nőtt és szép komponensekkel, igényes saját grafikával lett ellátva. :)

Időközben hivatalosan is megjelent magyarul Az X bolygó nyomában címmel a Gémklubnál.

Összegzés

Reméljük tetszett ez a kis élménybeszámoló a 10 kedvenc társasunkról, és ha valamelyikről esetleg eddig nem hallottatok, talán megjött a kedvetek adni neki egy esélyt. Az itt felsorolt 10 játék mellett persze még sok további játékot tudnánk említeni, ami az évek során a szívünkhöz nőtt és rendre leülünk egy-egy partira, csak nem olyan rendszerességgel, mint ezekhez.

Ugyan sok társast próbálunk ki évről évre, de nem tekintjük magunkat gyűjtőnek, sőt, kifejezetten figyelünk rá, hogy ami nem kerül elő sokat, azt eladjuk. Jelenleg is egy 4×2-es Kallax polc 6 fakkjában elférünk, és így se játszunk annyit a játékokkal, mint amennyit megérdemelnének. A polcra pedig csak az kerülhet fel, ami kivívta magának a helyet: amikor az utolsó parti után néhány héttel, hónappal erősen érezzük a gyomrunkban a görcsöt, de jó lenne még játszani vele… hát nosza, vegyük is meg! 😊