A 10 kedvenc társasjátékunk 2023-ban

A tavalyi listánk sikerén felbuzdulva, gondoltuk összeállítjuk az idei top 10-et is – főleg, mert egy év alatt elég sokat változott a kedvenceink sora: a két listán összesen három játék a közös metszet. Haladjunk tehát fordított sorrendben, a 10. helyezettől a dobogósokig!

Turing Machine

#dedukció

Nem olyan rég fedeztük fel a dedukciós társasjátékok műfaját (ami lényegében egy rejtvényfejtés, társasjáték formában), és hát nem tagadhatjuk, hogy rákattantunk. Az X bolygó után idén új kedvencet avattunk, a Turing Machine-t, amit egyenesen esseni Spiel társasjáték börzéről hoztunk haza.

A Turing Machine feladványaiban egy három számjegyből álló kódot kell megfejtenünk „gépek” segítségével. A játékban a gépek zseniális megoldással állnak elő: mindegyik valamilyen logikai kapcsolatot vizsgál (pl. az első számjegy nagyobb, egyenlő vagy kisebb mint 2) és a kérdést mi magunk „lyukkártyákkal” tesszük fel.

Ilyenkor a vizsgálni kívánt számkombináció lyukkártyáit összefogjuk és mögé tesszük a géphez tartozó válaszkártyát. A válaszkártya egy hatalmas táblázat tele több sornyi pipával és x-szel – a lyukak kombinációja azonban pontosan 1 db szimbólumot fog ebből a sokaságból kiválasztani nekünk, amivel lényegében a feltett kérdésünkre (pl. hogy az első számjegy 2-vel egyenlő-e) egy igaz/hamis válasz ad. Így haladunk próbálkozásról próbálkozásra, kérdésről kérdésre 4-6 gép segítségével, míg végül megtaláljuk a helyes számkombinációt.

A játék lényegében egy verseny, az nyeri ugyanis aki kevesebb kérdésből találta meg a megfejtést. A rejtvények és a dedukciós feladványok szerelmeseinek erősen ajánljuk ezt a remekművet! Idén érkezik a magyar kiadás a Reflexshoptól.

Részletesebb bemutatónkat itt olvashatjátok a játékról.

Köszöntünk a Holdon

#flip-and-write

Aki ismeri a Köszöntünk álmaid városában című társasjátékot, az sejtheti, hogy a Köszöntünk a Holdon is valami hasonló, flip and write, tehát „fordítom és írok” típusú társasjáték. Nagyon lebutítva egy üres négyzeteket tartalmazó lapot töltögetünk számokkal emelkedő sorrendben az alapján, hogy milyen kártyákat csapunk fel… ám ezt a játék 8 féle tábláján mindig más és más módon tesszük. Nem beszélve arról, hogy az egész móka egy űrhajós történet köré fonódik. Öveket bekapcsolni!

Az első táblán még csak az űrhajónk összeszerelésén fáradozunk, és ha valamiben kiemelkedő a játék, a tanító, fokozatosan nehezedő jelleget emelném ki. Megvan a Kitchen Rush, ahol fordulóról fordulóra több a komponens és nehezednek a szabályok? Valami ilyesmi történik ebben a játékban is, bár a nehézségi sorrend nem feltétlenül monoton növekszik az egyes pályákkal (a 3. pályán például már erősen fájhat a fejünk), az biztos, hogy a játékszabály mindig változik egy kicsit.

Az első pálya remek bevezető, itt még az 5 féle színű kártyának nincs jelentősége azon túl, hogy az űrhajónak adott színű szegmensét tölthetjük ki velük. Például ha a felcsapott három kártya között szerepel egy zöld 5-ös, akkor azt az űrhajó második, zöld sorába írhatjuk be, valamelyik rubrikába (természetesen úgy, hogy a többi helyre is kerülhessenek számok 1-14-ig növekvő sorrendben, számok kihagyhatók).

Egy forduló véget ér, ha valaki kitöltötte a teljes tábláját, vagy háromszor nem tudott beírni egy számot sem a kínálatból. Ilyen egyszerűek az alapok, és egyből kapunk még hét variánst ugyanebben a dobozban, hát lesz itt a bányászattól kezdve a búravároson keresztül a vírusokig minden – az pedig, hogy a táblák letörölhetők, és nem keletkezik papírszemét, csak ráadás. :)

SCOUT

#ütés-vivős

Ha party játékról van szó, nyugodtan mondhatom, hogy ma már elsőnek nyúlunk a SCOUT-hoz a polcon. Ez a játék szintén esseni szerzeményünk, az Oink Games kiadó védjegyének számító élénk színű minidobozával egy különleges, üde színfoltja a gyűjteményünknek.

A játék alapjaiban a Rabló römire hasonlít, tehát a kezünkben lévő lapoktól úgy kell megszabadulnunk, hogy sorozatokat alkotunk a kártyákból és ehhez a mások által lerakott kártyákat is felhasználhatjuk. Azonban a SCOUT csavar ezen egy nagyot: egyrészt, bár itt csak 1-10-ig terjed a számskála (a színeknek nincs jelentősége), minden kártyán két számot találunk. A játékosok a kiosztott lapokat úgy veszik fel, ahogy kapták, tehát ezután nem is rendezhetik a kártyákat a kezükben, a sorrendjük fix.

Minden játékos eldöntheti, milyen orientációban tartja a kártyákat - hiszen kialakításuk miatt ez két teljesen különböző kártyaszettet fog jelenteni. A játék során úgy játszhatjuk ki a kártyáinkat/sorozatainkat, hogyha az előző játékos által kijátszott lapot/lapokat megütjük. Alapszabály, hogy a több kártya mindig üti a kevesebbet, és a sorozatokat mindig ütik az azonos darabszámú párok/drillek. Ezen felül használhatjuk a „scout” akciót, amikor becserkészhetünk egy kártyát az ellenfél kijátszott lapjai közül, így alkotva értékes sorozatokat, párokat a kezünkben. Egy pörgős, színes kártyajáték, aminek hatalmas előnye a minidoboza – bárhová magunkkal vihetjük a zsebünkben is. :)

Virágvarázs

#szettépítés

A Virágvarázs (Floriferous) társasjáték szerintünk a szettépítős kártyajátékok királynője. Gyönyörű, kézzel illusztrált kártyák, harmonikus színekben pompázó virágok, és nem utolsó sorban egy remek mechanizmus, ami a játékot teljessé teszi.

A Floriferousben a játékosok egy virágoskertben sétálgatva gyűjtögetnek virágokat, kavicsokat vagy épp kis szobrocskákat, mindezt három napon (fordulón) keresztül. A cél természetesen, hogy minél több pontunk legyen, azonban van egy kis csavar, miszerint itt minden játékos saját maga dönti el, hogy milyen szettekért szeretne pontokat kapni.

A játékban ugyanis a gyűjtögetés során bármikor dönthetünk úgy, hogy a soron következő kártyaoszlopból nem virágot szedünk, hanem elveszünk egy pontozós kártyát – ezeknek a száma pedig nincs maximalizálva, így a játék végén akár 5-6 szempont alapján is kérhetjük a pontjainkat – természetesen rajtunk áll, hogy mennyire voltunk mohók, és a „küldetéskártyák” mellett még volt-e alkalmunk a megfelelő virágos kártyák begyűjtésére is. Az pedig, hogy hányadik kártyát vesszük kártyaoszlopból, meghatározza a következő kör játékossorendjét, így egy kártya felvételénél sok mindent kell mérlegelni. Sokszínű, taktikus és kellemes a szemnek is - nálunk édesanyáink kedvence. :)

Hanamikoji

#kétfős taktikai

A Hanamikoji talán az első kifejezetten két főre szánt társasjáték ami a kezünkbe akadt. Az egyik „túlélője” a tavalyi top 10-es listánknak és oszlopos tagja a kétfős listánknak is.

A játékmenet borzasztó egyszerű (valójában absztrakt), de mégis annyi tartalommal telik meg, egy valódi elmék között vívott csata. A játékban 7 gésát próbálunk elcsábítani ajándékokkal, azonban a pakliban mindegyik gésához csak adott számú ajándék tartozik (valamelyikhez csak 2, de akad, amihez 5 darab).

Egy játékban négy akciót hajthatunk végre, tetszőleges sorrendben, ezzel kártyákat tehetünk le a saját oldalunkra. Igen ám, de amikor így teszünk, valamennyi kártya az ellenfélhez is kerülni fog, és általában övé a választás joga, hogy melyikek. Rendkívül izgalmas minden alkalommal ez a kártya felkínálás, amikor a szívünk a torkunkban dobog, hogy a másik vajon melyik kártyát fogja választani, azt amelyiket neki szántam? Vagy egy teljesen másikat és akkor új stratégia kell? A Hanamikoji végig fenntartja az érdeklődést, holtidő gyakorlatilag nincs. Folyamatos akció-reakció láncolat, ahol mindig a másiktól függ a következő lépésünk. Ha még nem játszottatok vele, ki ne hagyjátok!

Lacrimosa

#akciókártyák

Ha egy játékot érdemes kiemelni a keveset emlegetett közepesen nehéz eurók közül, akkor szerintünk a Lacrimosa az. A játék Mozart életét dolgozza fel, a zeneszerző életének fontos helyszíneit látogatjuk meg egy térképen, a különböző életszakaszaiban született zeneműveit adjuk elő, illetve értékesítjük, mindeközben természetesen Mozart utolsó művének, a Requiemnek a méltó befejezésén is munkálkodunk.

A Lacrimosa remek akcióválasztó mechanizmusa kártya alapú, vagyis a játékosok kártyák kijátszásával jelölik meg azt az akciót, amit végre szeretnének hajtani. Ha ebben a mechanizmusban gondolkodunk, biztosan eszünkbe jut a Concordia, ahol ezek az alap akciók fejleszthetők, hiszen újabb akciókártyákat a játék során. A Lacrimosában ugyanez történik egy kis csavarral: szerezhetünk új akciókártyákat, de adnunk kell érte egy korábbit cserébe, így mindig csak 9 kártyánk lehet (amelyeket 2-esével tudunk felhúzni).

Ezen felül minden kártyának két funkciója van és a körünkben mindig két kártyát kell kijátszanunk: egyet a játékostáblánk felső zsebébe, egyet az alsóba csúsztatunk, így az egyik a fő akciónk lesz a másik a termelésünk, ami csak négy kör után, a forduló végén történik meg.

A játékban ezen kívül van egy kis szettépítés (különböző műfajokat, vagy Mozart különböző életszakaszaiból származó zeneműveket gyűjtünk), és area majority is (a Requiem 5 tételét egyesével értékeljük ki az alapján, mely zeneszerző járult hozzá többet).

Bár a zeneszerzés mechanikailag annyira nem érződik, mégis ügyes próbálkozás egy zenei téma társasjátékba ültetésére: például a Requiem írásakor különböző hangszeres szólamokkal járulunk hozzá (fúvós, vonós, ütős, orgona vagy kórus) és apró hangjegyeket helyezünk a kottafüzetre. A dizájn szép és letisztult (kb 3 domináns szín ismétlődik benne), a komponensek simán prémium minőségűek, főleg a kétrétegű és összehajtható játékostáblák emelendők ki. A játékidő pedig egyáltalán nem vészes, két fővel a másfél órába simán bele lehet férni.

A nagy western utazás

#pakliépítés

A nagy western utazás örök kedvenc, úgyhogy a helye továbbra is a listánkon van. Röviden a játékról:

Marhakereskedők szerepében járjuk be újra és újra a vadnyugatot Texas és Kansas City között azzal a céllal, hogy a lehető legértékesebb marhaszállítmányt rakjuk a vonatokra. A játék elején a paklink viszonylag értéktelen marhákból áll (1-es és 2-es értékű kártyák), azonban ezeket gyorsan cserélgethetjük az akciómezőkön azzal a céllal, hogy mire a tábla tetejére érünk, épp a legjobb kártyakombináció legyen a kezünkben.

A játékban lerakhatunk saját akciómezőket, amelyeket csak mi tudunk használni, illetve ha a többiek áthaladnak rajtuk, vámot kell fizetniük. Ezen kívül természetesen jó pénzért értékes marhákhoz (új kártyákhoz) juthatunk a piacról, azonban ehhez cowboyokat kell felbérelnünk, akik kordában tartják nekünk a csordát. A harmadik fejlesztési lehetőségünk pedig a vasútban és az állomásfőnökök kinevezésében rejlik. Egy gondolkodós, összetett szimbólumrendszert használó, remek pakliépítős társasjáték.

Praga Caput Regni

#akciókerék

A Praga Caput Regniről is már vagy ezerszer regéltünk nektek, a harmadik túlélője a tavaly top 10-nek. Hosszabban itt írtunk róla, de röviden bemutatom:

A Praga Caput Regni egy hatalmas játéktáblás, hangulatos akcióválasztós társasjáték, amelyben a középkori Prágába csöppenünk. Bár tematikusan kissé nehezen megfoghatók az akciók (városfal építés, fejlesztés, városlapkák lehelyezése, hídépítés) maga a játék rendkívül igényesen lett összerakva (akcióválasztó-kerék, kétrétegű játékostábla mindenféle kis feature-rel, 3D lépcsők a győzelmipont sávoknak).

Az apró, egyedi kis illusztrációk miatt pedig olyan érzésünk van, mintha egy mesekönyvet lapozgatnánk. Egy nehéz stratégiai játék rengeteg lehetőséggel, fejlesztési iránnyal Vladimir Suchy, a Víz alatti városok megalkotójától, ami azonban minőségben messze felülmúlja a szerző korábbi művét.

Végtelen tél: Amerika őslakosai

#pakliépítés #area-majority (…)

A Végtelen tél friss szerelem, ami már az első játék után is elégedettséget hagyott maga után: rengeteg mechanizmus (pakliépítés, munkáslehelyezés, szettépítés, area majority…), végtelen lehetőség a stratégiában, színkavalkád, gyönyörű kivitel (3D nyomtatott komponensek, minik, igényes rendező).

A játékban Amerika őslakosai bőrébe bújunk, ahol saját törzsünket irányítva igyekszünk az élre törni: új törzstagokat avatunk be, használati tárgyakat találunk fel, új tájakra költöztetjük a törzsünket és mindeközben a nyersanyagainkat vadászat során szerezzük.

A játék témája szépen érződik minden porcikáján, nekem leginkább az tetszik benne, ahogy a nyersanyagokhoz jutunk hozzá: a húsnak és az eszközöknek is az állatok az elsődleges forrásai: pl. a kardfogú tigris leölésével húshoz és kettő eszközhöz jutunk – vélhetően a két fogából készítünk magunknak valamilyen szerszámot – míg a mamut megölésével kimaxolhatjuk a húsraktárainkat, hiszen egy egész mamut ugyebár jó sokáig elég az egész törzs etetésére…

A másik nyersanyagszerzési forrásunk, ha bizonyos területek mi uralunk térképen – itt egy fajta hatalom-harc dúl a törzsek között, hogy az adott típusú tájegységen kinek lesz a legnagyobb befolyása, és jut így hozzá a jutalmakhoz.

Amit pedig a leginkább kiemelnék a játékkal kapcsolatban, az a borzasztó effektív pakliépítés: még egy ilyen játékkal nem találkoztam, ahol az új kártyáinkat azonnal kézbe kapjuk, és a következő körben már használhatjuk is, nem kell az egész paklinkat átforgatni értük. Mindeközben a pakli optimálás is jól működik, mert temérdek lehetőségünk van a felesleges kártyáink kiiktatására a temetkezés akcióval. Egy jól működő pakliépítős, tematikus, sokszínű stratégiai játék, amit mindenkinek ki kéne próbálnia, aki szereti ezt a műfajt. :)

Arnak elveszett romjai

#pakliépítés #munkáslehelyezés

Az Arnak elveszett romjaival ugyan már régi a kapcsolatunk, mostanában ért el a tetőpontjára: kb. megjelenésekor próbáltuk először (2021. május), de tavaly évközben jutottunk el oda, hogy már egyszerűen nem tudjuk ignorálni. Azalatt az 1 év alatt annyit és olyan jókat játszottunk vele, hogy bebizonyosodott: nem hiányozhat a polcunkról. A kiegészítővel meg pláne.

Ebben a játékban az a zseniális, hogy borzasztó egyszerűek a szabályok (már-már családi kategória), de mégis a remek mechanizmusokkal és a szuper tematikával egy „gémer” játék élményét tudja biztosítani. Arnak szigetének felfedezésére expedíciókat indítunk, utazásunk közben különleges tárgyakhoz és ereklyékhez jutunk, melyek megkönnyítik a boldogulásunkat ezen a furcsa helyen.

Az új területek felfedezésekor mindig egy-egy őrzőbe (szörnybe) botlunk, amely mintegy elátkozza az újonnan felfordított akciómezőt úgy, hogy az ide érkező játékosok mindig egy mínusz pontot érő, értéktelen kártyával duzzasztják a paklijukat. A szörnyek legyőzéséhez számos különleges nyersanyag összegyűjtésére van szükség, ám ezek jól jöhetnek a tudás sávon is, ahol ha lemaradunk, biztosan nem számíthatunk győzelemre a játék végén!

Egy remekül megtervezett társasjáték, kitűnő minőségű komponensekkel, bőven megugorható szinten azoknak, akik a könnyű családi társasjátékoknál egy kicsivel többre vágynak. A kiegészítővel pedig aszimmetrikus frakciók játékostáblákat és képességeket kapunk, amelyek még egy plusz „ízt” visznek a játékba, kicsit jobban elterelve azt a gémer irányba. És mi a legjobb benne? Hogy gyors, 1-1,5 óra alatt simán lejátszható egy parti.

Összegzés

A kedvencek listánkra bár több új megjelenés is felkerült, azért az is látszik, hogy vannak töretlen „klasszikusaink” is, amiket nem tudunk megunni. Annyi biztos, hogy mindegyik játékban van valami kis extra, ami megfogott bennük, és ami miatt büszkén mutogatnám ezt a listát bárkinek: változatos mechanizmusok (szinte majdnem mindent lefedtünk!), fantasztikus illusztrációk, sajátos atmoszféra. Hiszen ez a legjobb a társasjátékokban: saját hangulatuk van, egy olyan egyedi élményt adnak, ami már-már egy-egy filmmel vetekszik, annyira be tud húzni a világába. Az pedig, hogy ezen nem csak egy, de akár 4-5 ember is osztozhat, csak ráadás. Közben pedig azt érezzük, hogy épp valami remek dolgot csinálunk közösen, egymást és magunkat tanítva, fejlesztve. 😊