A Mars terraformálása: stratégia mindenkinek

A Mars terraformálása manapság az egyik legnépszerűbb stratégiai társasjáték. Széles tömegek vásárolják és mára már 5 kiegészítő is megjelent hozzá, ami egyértelműen a népszerűségét mutatja. Mi ennek az oka? Ez a játék nagyon ügyesen szólít meg két igen különböző igénnyel rendelkező célcsoportot: a mélyebb stratégiát kedvelő társasjáték-fanok mellett ugyanis a lelkes újoncokat is bevonzza ebbe a hobbiba. A játék ezen kívül meglepően olcsó a nagyszerű játékélményhez képest. Vizsgáljuk meg, vajon mitől is olyan sikeres ez a társasjáték!

Tematika

A játék egy igazán modern témát dolgoz fel. Ahogy a címéből is sejthetjük, a célunk az, hogy lakhatóvá tegyük a Marsot az ember nem számára. Emellett meglepően valószerű alapokon nyugszik: egy parti több generációból áll, vagyis több évtizedet vesz igénybe ez a fáradságos terraformálási folyamat. Ez idő alatt bizony kiemelkedő szerepe lesz a különböző erőforrásoknak, itt is elsősorban a „galaktikus” fizetőeszköznek, a Megakreditnek. A játékosok cégbirodalmakat irányítanak, és projektek finanszírozásával igyekeznek a legnagyobb elismerést kivívni vállalatuk számára a gigaprojektben.

A terraformálás 3 globális tényező kimaxolását jelenti: el kell érnünk 14%-os oxigénszintet a levegőben, +8°C-os hőmérsékletet, és le kell helyeznünk 9 óceánlapkát, vagyis kellő mennyiségű víz kell a működő ökoszisztémánkhoz. A játék azonban hangsúlyozza, ezek csak a legalapvetőbb szükségleteket jelentik, a lakhatóvá tételhez még számos egyéb tényezőre is szükség lesz.

Több, mint 200 egyedi projektkártya és a 15 cégbirodalom miatt a játék sok-sok parti után sem válik unalmassá, hiszen mindig más kártyák jönnek fel, és más tempóban zajlik a terraformálás. A projektek mögött érződik egy kis valódi tudomány is, gondolok itt pl. a különböző mikroorganizmusok és élőlények telepítéséhez szükséges minimális hőmérséklet/oxigénszint körülményekre. Tematika terén tehát A Mars terraformálása igen erősen teljesít.

Design

A design egy igazán megosztó kérdés a társasjátéknál. Sokaktól hallottam már a „csúnya” jelzőt, amivel valamelyest egyetértek. Maguk a játékostáblák elég hanyagul vannak kialakítva, az értékjelző kockáink könnyen elcsúszkálnak rajtuk, a kártyák sem a legjobb minőségűek sajnos, és az illusztrációk is hagynak bőven kívánnivalót maguk után.

A szimbólumrendszer azonban kellően átláthatónak bizonyult, ez mindenképp előny. A tematika ugyan maximálisan rendben van, úgy érzem ezt sajnos nem sikerült szép illusztrációkkal és minőségi játékelemekkel megtámogatniuk. Érdekes, hogy ez mégsem von le annyira a játékélményből, egyszerűen csak néhány parti után elfilózik rajta az ember, hogy igazán lehetne kicsit szebb és minőségibb a szívéhez oly közel álló társasjáték.

Stratégia

A játék érdekesen kombinálja az egyéni stratégiai és a kooperatív játékok elemeit: kooperatív abból a szempontból, hogy a terraformálás egy közös cél, és minden játékos igyekszik tenni ezért, mert értékes pontokat szerezhet vele. Eközben persze minden játékos arra törekszik, hogy a terraformálás végeztével (ami a játék vége) a lehető legtöbb pontot szerezze meg: építsen városokat, megvegyen értékes projektkártyákat, elérjen mérföldköveket és díjakat alapítson.

A játékban elég fontos szerep jut a szerencsének, az, hogy épp milyen projektkártyákat sikerül felhúznunk, eléggé befolyásolja a játékmenetet. Ennek ellenére a játék nem arról szól, hogy esztelenül játsszuk ki a projektkártyákat. Minden kártya kijátszása komoly stratégiai megfontolást igényel: kezdve azzal, hogy a kártyák igen drágák első körben. 3 megakreditbe kerül a megszerzésük (néha ingyen is juthatunk kártyához, de ez igen ritka), tehát elég alaposan meg kell fontolni, hogy valóban szükségünk lesz-e rá.

Ezen kívül a kijátszásuk költsége is igen busás, illetve bizonyos előfeltételeknek is teljesülniük kell. Sok kártyát csak bizonyos oxigénszint/hőmérséklet/óceánlapka-mennyiség mellett játszhatunk ki, így nagyon fontos szerepe van a tempónak. Ha a játékosok nagyon gyorsan terraformálnak, számos lapnak, amellyel pontot lehet szerezni (állatok, mikroorganizmusok) eltörpül a szerepe pl. a városok lehelyezése vagy a mérföldkövek elérése mellett. Ebben a játékban nagyon ügyesen rá kell érezni arra, hogy mi az a tempó, amiben én ki tudok teljesedni és a többieknek nincs esélyük – tehát diktáljam-e én a tempót? Vagy alkalmazkodjak a mások által diktált tempóhoz, és közben igyekezzek a lehető legtöbb pontot hozó stratégiát felállítani? A sokféle nyerési stratégia és az egyes partik változatossága teszi igazán érdekes stratégiai játékká számomra A Mars terraformálását.

Szóló játékmód

A Mars terraformálásához tartozik egy szóló játékmód is, amiben 14 generáció alatt kell egyes egyedül elvégeznünk a terraformálást. Azt kell mondjam, ez igazi kihívást jelent, mivel egészen más stratégiát kíván, mint a többszemélyes játék.

Az első néhány játék alkalmával az ember rádöbben arra, hogy itt bizony kimagasló szerep jut a terraformálást segítő kártyáknak és általános projekteknek, hiszen nincs senki, aki a kedvünkért feljebb lökdösné az oxigénszintet. Közben csak húzzuk-húzzuk az értékes kártyákat, de hiába tárazunk be belőlük, ha végül nem tudunk terraformálni 14 generáció alatt, nem lesz értelme annak a sok plusz pontnak.

A szóló játékmód nagy újrajátszhatósággal rendelkezik, hiszen a különböző cégbirodalmak különböző nehézségű játékot biztosítanak, és többségük olyan, amivel rendkívül nehéz véghezvinni időben a terraformálást. Maximálisan ajánlom azoknak, akik szeretnek leülni fényesíteni a stratégiájukat. 😉

Kinek szól valójában?

Ez az a kérdés, amire nagyon nehezen találom a választ, ugyanis nagyon úgy tűnik, ez a játék ügyesen egy határmezsgyén mozog: kellően összetett a mélyebb stratégiát kedvelő játékosoknak (akik persze még megspékelhetik az élményt számos kiegészítővel), közben pedig csábító az újoncok számára is, akik még csak most ismerkednek a modern társasjátékok világával. Számomra meglepő volt az, hogy olyan ismerőseim játsszák és szeretik a Marsot, akik előtte Monopoly vagy maximum Catan szinten mozogtak. Nem túl bonyolult nekik, megértik a szabályokat, sőt élvezik, szeretik.

Valószínűleg ez az a játék, ami az utóbbi években a legtöbb embert bevonta a társasjátékozás, mint hobbi világába.

Összegzés

A Mars terraformálásában minden játékos megtalálja számítását: az új játékosokat megragadja az izgalmas téma, és az egyszerű, érthető szabályrendszer - észre sem veszik, de máris társasjáték-fanokká váltak. A mélyebb stratégiát kedvelő játékosok partiról-partira csiszolhatják stratégiájukat, kipróbálhatják magukat több cégbirodalom szerepében, annak függvényében, hogy épp hány fő ül le az asztalhoz, és milyen tempót diktálnak.

A szóló játékmódban a pontszerzésről sokkal inkább a terraformálás sebességére helyeződik a hangsúly, itt van egy időkorlát, 14 generáció, ami alatt egyedül kell terraformálnunk a Marsot, és a lehető legtöbb pontot szereznünk.

A játék ár-érték arányt tekintve igencsak dobogós helyen áll, a sokrétű játékélmény és a maximális újrajátszhatóság bőven elérhető 10 eFt alatt, ami hatalmas előnye más stratégiai játékokkal szemben.

A Mars terraformálása kiváló kikapcsolódást jelent, a játékidő pedig teljesen a rajtunk múlik: ha sok időnk van egy vasárnap délelőttön, lehet olyan, hogy 3-4 órát játszunk, miközben maximálisan kiélvezzük minden kártyánk adottságát; azonban ha épp kevesebb időnk van, a játék akár 1-1,5 óra alatt is letudható, ez teljesen rajtunk áll. Ha pedig már úgy érezzük, kimaxoltuk az alapjáték élményét, 5 kiegészítőt lehet találni, amelyek még nagyobb játékélményt tesznek lehetővé.

A Mars terraformálásának népszerűségét egyértelműen jelzi a BoardGameGeek nemzetközi listájának 3. helyezése – akár újoncnak érzed magad, akár veteránnak, egyszer biztosan érdemes kipróbálnod ezt a tartalmas stratégiai játékot! 😊