Gyakran felmerülő kérdés fórumokon, hogy két főre a 7 csoda alapjáték 2 fős változata vagy a teljesen önálló társasjáték, a 7 csoda Párbaj a jobb. Ahhoz, hogy körüljárjuk a kérdést, megnéztük mindkét játékmenetet. Véleményünket a bejegyzés végén pontokba szedve is megtaláljátok.
Az eredeti, 2010-ben megjelent Bauza játék dobozán a 2-7 fő jelölést láthatjuk: a játéknak bizony van egy ketten játszható variánsa, amit már sok kritika ért, emiatt az új 7 csoda kiadásba már bele se rakták. Ebben a variánsban egy Szabad város a harmadik fő, melyet a két játékos felváltva irányít. A játék során mindkét játékos 7 lappal kezd, és van egy plusz kártya, amely az egyik 7 lapos kézbe kerül: ez a Szabad város kártya, amely emlékezteti a lap tulajdonosát, hogy az adott körben a Szabad város számára is ki kell játszania egy kártyát.
Így tehát minden körben van egy játékos, aki duplán választ: egy kártyát magának, egyet a szellemjátékosnak. Ezt pótolandó, az aktuális duplán választó játékos a körét azzal kezdi, hogy egy plusz kártyát húz a Szabad város paklijából. Természetesen a harmadik város mindkét játékos szomszédja, így tőle is lehet vásárolni – azonban ő csak akkor vásárol nyersanyagot a szomszédjaitól, ha nincs más lehetősége (láncépítés, kártya-, vagy csodaépítés a meglévő nyersanyagaiból), ebben az esetben viszont bármelyik játékostól vásárolhat. Természetesen a játék során az ellenfelek igyekeznek egy jó kis nyersanyagkészletet kialakítani a Szabad városban, illetve olyan kártyákat megépíttetni vele, melyekre a másik játékos ácsingózna. Van itt bőven lehetőség, hogy keresztbe tegyenek egymásnak – játék egyébként többi szabályában azonos az alapjátékkal. Mindhárom kort végigjátsszuk, és a végén a legtöbb pontot elérő játékos nyer.
A 7 csoda Párbaj egy különálló, két főre tervezett társasjáték 2015-ből. Ehhez mérten kis dobozos játék, kis méretű kártyákkal, kevesebb előkészülettel. Ebben a játékban nincs draftolás: csupán pasziánsz-szerűen felsorakoztatjuk a kártyákat az asztal közepén egy adott alakzatban; a kártyák egy része látható, mások le van fordítva, és egyszerre mindig csak az a néhány kártya elérhető, amelyek nincsenek „takarásban”.
A játékosoknak nincsen várostáblájuk, ehelyett a játék elején 8 csodakártyát osztanak el egymás között, melyek az alapjátékhoz hasonló módon építhetők meg. Fontos különbség még, hogy a játékosok a nyersanyagokat nem egymástól vásárolják – a banktól vehetnek korlátlan mennyiséget, azonban az árat az szabja meg, hogy az ellenfél hány darabot birtokol az adott nyersanyagból.
A játékos a saját körében elvehet egyet a szabad kártyák közül (melyek nincsenek takarásban) – ez lehet akár egy lefordított kártya is. Ezzel a kártyával továbbra is háromféle akciót hajthat végre: megépítheti a nyersanyagköltség kifizetésével, beépítheti csodának, vagy eldobhatja pénzszerzés céljából. A harmadik lehetőségért azonban nem egy fix összeget kap, mint az alapjátékban: a kártyaeldobásért kapott pénz annál több, minél több sárga (kereskedelmi) kártyája van a játékosnak: 2 + sárga kártyák száma.
A 7 csoda Párbajt több módon is meg lehet nyerni: katonai győzelemmel, tudományos fölénnyel vagy civil győzelemmel. Ez utóbbi az alapjáték győzelmi kondíciójának felel meg: a legtöbb pontot elérő játékos nyer. A játék azonban hamarabb is véget érhet, ha valamelyik játékos eléri a konfliktus sáv szélét (katonai győzelem), vagy begyűjt 6 különböző tudományos szimbólumot – ekkor a játék azonnal befejeződik.
Ezek alapján kitalálhattátok, hogy a piros és a zöld kártyák is máshogy működnek itt: ha pajzsot szerzünk piros kártyával, a konfliktus sávon előrelépünk a jelölővel az ellenfél városának irányába. A zöld kártyákon pedig a szokásos háromnál több szimbólum is előbukkan, emellett külön győzelmi pontokat is érnek ezek a kártyák. További újítás, hogy tudományos korongok is szerezhetők, ha a játékos két azonos tudományos szimbólumot szerez – ezek különböző képességeket és plusz győzelmi pontokat biztosítanak.
A két játék eléggé különböző; ha a 7 csoda többfős változatához szeretném hasonlítani őket, akkor ahhoz egyértelműen az alapjáték 2 fős változata közelít a legjobban. Ez a változat a szokásos szabályokkal dolgozik, megvan benne a draftolás szépsége: egyszerre több kártya közül választhatunk, és a plusz kártyahúzással egy, az ellenfél számára rejtett választási lehetőségünk is van. Ezt perdöntő különbségnek érzem a két játék között: a 7 csoda Párbajban van egy fix kártyaleosztás, ami ellen nem sokat tehetünk –
biztosan lesznek olyan kártyák, amiket ha meggörbülünk sem tudunk megszerezni, a játék szinte saját magát játssza.
Ezt a csodák „még egyszer te jössz” funkciója egy kicsit ellensúlyozza, bár ez nem kifejezetten gyakori a kártyákon (és csak egyszer használható). Lehetnek olyan köreink, amikor annyira beszűkülnek a lehetőségek, hogy csak egyetlen kártya elérhető, amit nem tudunk megépíteni, mert az ellenfél degeszre vásárolta magát téglából, és a szükséges két tégláért már egy vagyont kéne fizetnünk… Ezt kissé kompenzálják az új típusú sárga kártyák, amelyek olcsó nyersanyagot biztosítanak, illetve, hogy a kártyák eldobásával több pénzhez lehet jutni, mint az alapjátékban. Azonban, ha folyamatos kártyaeldobálásra kényszerülünk, mert épp úgy jönnek a lapok, akkor sose fogunk gyarapodni. Az, hogy a Párbajban nincs alap nyersanyag-termelésünk, szintén csökkenti a lehetőségeket, bár a csodák kiválasztásánál ezen valamelyest lehet javítani.
További különbség, hogy a Párbajban kevesebb céhkártyával játszunk egy partit, mint az alapjátékban. Ezek a játékvégi pontozásnál hasznos kártyák, drágák, de cserébe sok pontot hoznak a saját és az ellenfél adott színű kártyái után. A céhkártyák mind a két játékban hasonlóak a képességgel rendelkeznek, bár a kétfős alapjátékban a céhekkel több pont szerezhető, hiszen a szabad város is a szomszédunknak számít, és így az ő kártyái is pontokat adnak nekünk.
A 7 csoda Párbajban egyébként vannak új, kifejezetten jó megoldások, pl. a láncépítés jóval letisztultabb, egyszerű ikonokkal követhető nyomon. A játék többféleképpen is megnyerhető, ezzel ösztönözve a játékosokat arra, hogy minden téren fejlődjenek, ne csak a győzelmi pontokra hajtsanak, hanem a katonai konfliktusra és a tudományos szimbólumokra is figyeljenek. Ezen kívül a játék kétségtelen előnye a rövidebb setup, nem kell a kártyák hosszas kiválogatásával bajlódnunk, mint ahogy az alapjátékban.
Mindezek ellenére számomra a 7 csoda alapjáték sokkal inkább hozza az összetett játékélményt, több stratégiai lehetőséget nyújt a draftolás miatt – nem érzem a szerencse mértéktelenül nagy szerepét, mint a Párbajban. Igen demotiváló tud lenni egy-két parti után, hogyha egy jó stratégiai elgondolás ellenére mégis a másik játékos nyer, pusztán azért, mert ő volt előnyösebb ütemben a kártyák felhúzogatásánál. (Egyébként a Pantheon kiegészítő sokat javít ezen, mert behoz egy plusz akciót, amivel megkerülhető a kártyahúzás, így több lehetőségünk van az ütem tologatására.)
[
7 csoda Párbaj: Panteon kiegészítő
A Panteon kiegészítő egy kötelező darab a 7 csoda Párbaj mellé – istenkártyák képességein keresztül egy új szintre emeli a játékélményt.
A 7 csoda alapjátékban minden körben mindkét játékos azonos mennyiségű kártyából választhat, és a plusz város irányításával megpróbálhatja kicsit a saját malmára hajtani a vizet – ezt a játékmódot emiatt jóval kiegyensúlyozottabbnak érzem. Ezen kívül, szubjektív dolog ugyan, de én sokkal inkább a nagyméretű kártyák híve vagyok, jobb a fogásuk és a szimbólumok is jobban olvashatók rajtuk.
Az alábbiakban összefoglaltam a két játék összehasonlítása során felvetődött szempontokat. Természetesen mindenki eldöntheti magának, mit keres a két személyes 7 csodában:
Mellette:
Ellene:
Mellette:
Ellene:
Köszönjük a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk a 7 csoda Párbajt! 😊