A szerencse hullámvasútja: Tavernák Tiefenthalban

A Tavernák Tiefenthalban egy 2019-ben megjelent társasjáték, amelyben a saját fogadónkat (taverna vagy kocsma) fejlesztjük fordulóról-fordulóra. A játékban többféle mechanizmussal találkozunk: a „dice workers” alapján a munkásaink dobókockák lesznek, amelyeket a dobott értéktől függően tudunk a fogadónk akciómezőire lehelyezni, sőt ezeket a kockákat egymás között draftolni is fogjuk. Pakliépítős játék lévén a célunk pedig az lesz, hogy minél értékesebb lapokkal bővítsünk a paklinkat és ezzel végrehajtható akcióink sorát.

Áttekintés

A Tavernák Tiefentalban társasjátékban minden játékos kap egy saját, puzzle-elemekből álló tavernatáblát, ezeknek a moduláris elemeknek a funkciója természetesen az, hogy forgathatók (fejleszthetők) legyenek. A játékban kétféle fizetőeszköz van, a sör és a pénz: míg sörért újabb vendégeket szerezhetünk a paklinkba, addig a pénz a tavernakártyák vásárlásához, vagy a taverna fejlesztéséhez (elemek átfordításához) szükséges. A játék célja, hogy minél több győzelmi pontot érjen a pakli kártyánk, melyben a legértékesebb lapok a 10 pontot érő nemeskártyák lesznek: ezeket vagy sör elköltésével, vagy a fejlesztések révén szerezhetjük majd meg.

Játék a második és harmadik modullal

A játékmenetet úgy kell elképzelni, hogy minden fordulóban a játékosok kártyákat húznak a paklijukból addig, amíg be nem telnek a kocsmájukban a szabad asztalok, majd mindenki dob legalább 4 db kockával (ennek a száma módosítható). A fehér kockákat ezután draftoljuk, míg mindenkinek 4 db ilyen fehér kockája nem lesz maga előtt. Ezután mindenki megtervezi, hova helyezi a kockáit értéktől függően: általános szabály, hogy pénzt a vendégkártyákra vagy a pénztárgépre rakott dobókockákkal, sört a szállítóra vagy a hordóra rakott kockákkal lehet szerezni. Fontos, hogy ezeket nem kapjuk meg fizikailag, egyszerűen a táblán elhelyezett kockák alapján tudjuk követni, pontosan mennyi pénzt és mennyi sört szereztünk a fordulóban. Azonban ne izguljunk ezen, a sört és a pénzt nagyjából a megszerzés pillanatában el is fogjuk költeni, ekkor a kockákat levesszük majd a tábláról.

Az akciófázis már nem szimultán zajlik, hanem minden játékos egyesével eltávolítja a kockáit az akciómezőkről, a kapott pénzért fejleszt, vagy új tavernakártyákat vesz a paklijába, sörért pedig új vendégkártyákat vásárol szintén a pakli bővítésének céljából. Az el nem költött pénzt vagy sört eltárolhatjuk a következő fordulókra a széfben vagy a sörraktárban. Voltaképp ez a folyamat zajlik 8 fordulón keresztük, majd összeszámoljuk a kártyáink pontjait.

A pakli

A paklink kezdetben néhány tavernakártyából és viszonylag értéktelen vendégkártyákból áll. Amikor kártyákat húzunk a paklinkból, azokat azonnal felhelyezzük a játéktáblára: ha vendégkártyát húzunk, azt egy üres asztalra kell tennünk, ha pedig tavernakártyát (plusz személyzet vagy akciómezők) húzunk, azt mindig a neki megfelelő helyre tesszük a tavernatábla szélére. A húzott kártyák számát az limitálja, ahány szabad asztalunk van; a játék elején ez csak három, így amint felhúzunk három vendégkártyát, meg kell állnunk  a húzásban.

Játék a második és harmadik modullal

Tavernakártyák

A tavernakártyák igen hasznosak: a felszolgáló segítségével szerezhetünk plusz egy színes kockát az adott fordulóra (ez a sajátunk, nem kell a draftolásnál a közösbe adnunk), a mosogató segítségével módosíthatunk +/- egyet egy kocka dobott értékén, a sörkereskedővel pedig plusz egy sört szerezhetünk kockalehelyezés nélkül. Az asztalkártya gyakorlatilag plusz egy szabad asztalként funkcionál az adott fordulónkra, tehát eggyel növeli a kihúzható vendégkártyáink számát. A szállítóval a szállító akciómezőn szerzett söreink számát duplázhatjuk meg (egy ilyen kártyával duplázunk, kettővel triplázunk, és így tovább). Erre az akciómezőre tetszőleges számú 1-es vagy 6-os értékű kocka helyezhető, és minden kockáért 1-1 sört szerezhetünk.

Játék a második és harmadik modullal

Vendégek

A játék elején mindenkinek törzsvendégekből álló paklija van, amiben kevés pénzt fizető, 1-es vagy 2-es értékű vendégek vannak – ezekre tehát 1-es vagy 2-es értékű dobókocka helyezhető. A későbbiekben általánosan igaz, hogy minél nagyobb értékű kockát ábrázol az új vendégkártya, annál többet fog a vendég nekünk fizetni, ha sikerül beültetnünk a kocsmába, és rátennünk a megfelelő számlapú dobókockát. Összességében tehát minden vendégkártya csak a pénzszerzés lehetőségét hordozza magában, hiszen ha fel is húztam az adott fordulóban, egyáltalán nem biztos, hogy lesz olyan dobókockám, amivel ki tudom használni. Tavernakártyákat illetően minden játékos egy felszolgálóval, egy plusz asztallal és egy szállítóval kezd.

Játék a második és harmadik modullal

A szerencsefaktor

Milyen eszközökkel csökkenti a szerencsefaktort a játék? Az első és talán legfontosabb, hogy draftoljuk a kockákat, így nem csak 4 db kockából választhatunk fordulónként, hanem potenciálisan az összesből, amit a játékosok együttesen kidobtak (természetesen ez nem igaz, mivel a dobott kockákból mindenki alapból már kiválaszt egyet, tehát a többiek „maradékából” szemezgethetünk csak). A második eszköz a kezünkben maga a kártyaszerzési szabály: minden új kártya, amit megszerzünk az akciófázis során, a húzópakli tetejére kerül, tehát biztosan felhúzzuk majd őket a következő fordulóban, ezzel viszonylag jól lehet tervezni. Ezen kívül van még néhány eszköz a kezünkben, például a mosogatókártya, amivel a dobott értéket módosíthatjuk, vagy vannak ún. pultvendégek, akik egyszer használható bónuszakciókkal próbálnak a segítségünkre lenni.

Be kell azonban látni, hogy ez egyszerűen nem elég, a játék még így is rendkívüli módon szerencsevezérelt marad. A paklinkat sajnos nem tudjuk olyan ütemben bővíteni, ahogy szeretnénk, hiszen fordulónként 4 (nagyon ritkán max. 7) kockával kell gazdálkodnunk, amiből körönként maximum 3 kártyát tudunk venni (1 vendégkártya, és általában 2 tavernakártya). Ezen kívül a kolostorsávon való haladással (ha a szerzetesre 5-ös értékű kockát rakunk) is szerezhetünk egy-egy plusz kártyát 2-3 fordulónként. Mindez azt jelenti, hogy minden fordulóra lesz max. 3-4 kártyánk, ami biztosan jó a pakli tetején, a többi kártya teljesen lutri.

Kevés lehetőséget ad a játék a gyenge lapok kidobására, így sokszor azzal a szituációval szembesülünk, hogy már megint tele van nyuggerekkel a kocsma, akik alig fizetnek valamit. Cserébe foglalják a helyet az értékesebb vendégek elől, vagy épp megakadályozzák, hogy a gondosan összeállított „tavernabővítésünket” kihúzzuk: a 3 felszolgálót, a plusz 2 asztalt meg a 2 mosogatót… Persze erre jó megoldás lehet a fejlesztés, amivel szerezhetünk fix felszolgálót, fix mosogatót, fix asztalt stb., amelyeket nem veszítünk el, és adnak egy kis mozgásteret. A másik segítség a játék részéről, hogy ugyan egyre több nemeskártyánk lesz a játék során, ezeket „egy asztalhoz ültethetjük”, magyarán, ha többet is húzunk belőlük egy fordulóban, nem foglalnak egynél több helyet a táblán.

Játék a második és harmadik modullal

Vélemény

Amennyire én megfigyeltem, a Tavernák Tiefenthalban egy igen megosztó társasjáték. Számomra a játékélmény partiról partira egy hullámvasút volt: az elején nem volt benne sikerélményem, ezért arra motivált később, hogy kitaláljak valami jó kis stratégiát, amivel ellensúlyozhatom a balszerencsét. Az első néhány ilyen partinál izgatottan ültem le, tele reményekkel és tervekkel. Azt éreztem azonban, hogy akárhogy is küzdök, egyszerűen mindig lesznek olyan köreim, amikor kb. semmi értelmeset nem tudok csinálni: rossz a lapjárás, vagy egyszerűen a dobott értékek nem megfelelők. Ami szerintem kimondottan betesz ennek a játéknak, az a dupla szerencsefaktor, ami a véletlenszerű kártyahúzásból és a véletlenszerű kockadobásból fakad. Úgy gondolom, hogy sokkal kellemesebb lehetne a játék, ha mondjuk a kezdeti törzsvendékpakli fele ekkora volna (a kezdeti 7 db értéktelen vendég kontra 3 értelmes tavernakártya elég lehangoló arány).

Ennek ellenére ismerek olyat, aki meg érdekesnek és izgalmasnak találja, hogy a szerencsefaktor ellen küzd folyamatosan: ügyesen próbál fejleszteni, pénzt és sört elraktározni, a kolostorsávon lépegetni, hogy minden köréből ki tudja hozni a maximumot. Van, akit nem zavar, ha egy-egy rossz köre van (laphúzás tekintetében), hiszen általában éppen ez az ára annak, hogy a következő fordulóban egy király kártyacunami jöjjön, egy rakás tavernakártyával. Még egy apró dolog, ami nekem zavaró volt: a méretek. Pici méretű kártyák, és pici méretű játéktábla, én személy szerint kártyák tekintetében jobban szeretem a standard méretet, bár azt el kell ismernem, hogy itt a kártyákat nem tartjuk a kezünkben, így talán a kis méret nem jelent akkora kényelmetlenséget.

Játék a második és harmadik modullal

Hozzá kell tenni, hogy a játék azon része kifejezetten jó, hogy sokféleképpen bővíthető, összesen öt modullal variálható a játékmenet, ami olyan érzés, mintha egyből megkapnánk 1-2 kiegészítőt az alapjáték dobozában, az alapjáték áráért. Nekem nagyon tetszik a puzzle-elemszerűen összeállítható játéktábla, frappáns megoldásnak tartom, hogy a fejlesztésnél egyszerűen megforgatunk egy-egy játékelemet. Mindenképpen izgalmas még a kétféle fizetőeszköz egymásra épülése, kettőssége. A 10 pontot érő nemeskártyák gyakorlatilag mindkettővel megszerezhetők, tehát a játék maga nem foglal állást, hogy a sört vagy a pénzt tartja értékesebbnek, a stratégia megválasztását ráhagyja a játékosra.

Összegzés

Összességében azoknak ajánlom ezt a társasjátékot, akik kifejezetten szeretik, vagy izgalmasnak tartják a szokásosnál nagyobb szerencsefaktort (egyébként van olyan játék, aminek jóláll a nagy szerencsefaktor, például a Kuruzslókban ez nem zavaró, sokkal inkább egy vicces tényező). A saját kocsma témakör rendben van, a játék szépen hozza a légkört, a modulok pedig tovább színesítik a témát. Viszont hasonló „vendéglátás” tematikával dolgozik a Grand Austria Hotel is, amit egy jobban összerakott dice worker mechanizmusú társasjátéknak gondolok. Ha kipróbáltátok a Tiefenthalt, és nem éreztétek akkora átütő sikernek, mindenképp javaslom, hogy az Austriának is adjatok egy esélyt. 😊

Köszönjük a Társasjátékpontnak, hogy kipróbálhattuk ezt a játékot!