Brass: Birmingham avagy tematizált stratégia felsőfokon

A Brass: Birmingham egy 2018-as társasjáték, amely a Board Game Geek 100-as toplistájának 4. legjobb játéka. Kíváncsi voltam rá, hogy mivel érdemelt ki ekkora elismerést, ezért kikölcsönöztük kipróbálásra a játékot. Az első meglepetés már a boltban ért: a doboz egészen kicsi, ahhoz képest, hogy egy több órás komoly stratégiai játékról van szó. Mi jöhet még? 🤔

A tematika varázsa

A Brass: Birmingham (továbbiakban BB) egy kitűnően tematizált hálózatépítő társasjáték, ahol az 1800-as évekbe csöppenünk, amikor a legfontosabb energiaforrás a szén volt. Mivel minden gép üzemeltetéséhez (és így minden gyár működéséhez) erre volt szükség, nagy mennyiségben kellett tudni szállítani a szenet egyik városból a másikba. A játékban ezzel az alapkoncepcióval igen hamar szembesülünk, ugyanis a hálózatunkat minden esetben (a csatorna korszakban kevésbé, a vasút korszakban sokkal inkább) úgy kell alakítanunk, hogy az szénforrásra tudjon csatlakozni: ami vagy a saját vagy az ellenfél szénbányája lehet, illetve egy központi piacról is beszerezhetjük pénz ellenében.

A vas/acél szintén fontos eleme ennek a miliőnek, viszont ebből egyrészt nem is kellett olyan sok egyszerre, másrészt ennek a szállítása nem ütközött akkora akadályokba, mint a (hatalmas mennyiségű) szén esetén. A harmadik erőforrásunk pedig a sör, aminek két szerepe van a játékban: segít nyélbe ütni az üzleteket, illetve ezzel vendégeljük meg szorgalmas vasútépítő munkásainkat a fáradságos munkanap végén. A játékot 8 történelmi karakter színesíti, akiknek a bőrébe bújhatunk. Történetükbe betekintést nyerhetünk a szabálykönyv első oldalain.

Most, hogy kellően ráhangolódtunk az angolszász környezetre és máris a XIX. századi Birmingham gyárfüstös utcáin érezzük magunkat, hadd mondjak egy-két szót a játék stratégiai oldaláról. 🤗

Stratégia a BB-ben

A BB-ben alapvető célunk, hogy minél több pénzt keressünk különböző gyárainkon (manufaktúrák, fazekasműhelyek és pamutgyárak), melyek telepítéséhez természetesen elő kell teremtenünk a már említett erőforrásokat (a pénzt is!). A játék esszenciális része az erőforrás-menedzsment és a helyes lépéskombinációk kigondolása. Mivel egy térképen játszunk közösen, bizony előfordul, hogy a játékosok egymásnak keresztbe tesznek, elköltik egymás erőforrásait, megisszák egymás sörét – ez előfordul. Ilyenkor az egyik szemünk sír, a másik nevet: ugyan elköltik az erőforrásunkat, amit esetleg mi másra szántunk, mégis, amint elfogynak a szén/acélkockáink/söröshordóink a lent lévő saját lapkáinkról, azok felfordításra kerülnek és ezáltal előnyökhöz juttatnak bennünket. Az egyik ilyen előny a bevétel azonnali növekedése (minden forduló előtt pénzosztás van az aktuális pozíciódnak megfelelően), ami sokszor még nagyobb öröm, mintha ott maradnának azok a kockák.

A szénbányákkal és vaskohókkal azonban csínján kell bánni: ha túl sok van belőlük, még a nyakunkon marad a sok áru és nem kapunk érte pontot! Bizony a játék szigorúan csak a megfordított lapkákat pontozza: az erőforrás-jellegű lapkák akkor fordulnak meg, ha elfogy róluk az adott áru, melyet még egyszer, bárki elfogyaszthat róluk; a magasabb szintű termelő-jellegű lapkákat viszont csak akkor tudjuk megfordítani, ha eladjuk az adott gyárat egy arra igényt támasztó kereskedőnek. Sőt, az eladás során láncreakció-szerűen egymás után az összes gyárunkat eladhatjuk, ha azokat be tudjuk kapcsolni egy olyan hálózatba, amely a kereskedőkkel összeköttetésben áll – persze minden üzlethez szükség van egy kis dörzsöltségre, és nem árt, ha a szerződést egy jó sör mellett írjuk alá. 😉

Élvezetes bármely játékosszámmal

A BB-t 2-4 fő játszhatja és a játék okosan bánik a különböző játékosszámmal. Kétfős játéknál a térképnek csak az egyik fele van játékban, az északi városok kártyái nincsenek a pakliban (bár ezekbe továbbra is elérhetünk jokerkártyák segítségével). Attól függetlenül, hogy kisebb helyen vagyunk „összezárva”, a játék továbbra is ragyogóan működik (talán két főnél még inkább érdemes arra törekedni, hogy hamar összeérjen a két játékos hálózata, és egymásra támaszkodhassanak). 4 fős játéknál természetesen a BB minden komponense játszik, és az egész térképet kihasználjuk. Így viszont elkerülhetetlen előbb vagy utóbb hálózataink összeépülése, ami további stratégiai megfontolásokat tesz lehetővé – pl. ha a szomszédom már becsatlakozott egy piacra, lehet, hogy nekem nem érdemes kiépítenem egy saját útvonalat, hiszen használhatom az övét.

Kinek ajánlom?

A Brass: Birminghamet haladó szintű stratégiai játéknak tartom, ezért minden tapasztaltabb játékosnak bátran ajánlom kipróbálásra. Ez a játék egyébként a korábban megjelent Brass: Lancashire (2007) újragondolása, amely elsőre igen töményre és nehézkesre sikerült más játékosok elmondása alapján – ezért inkább a Birminghammel kezdjétek. Aki még nem játszott komplexebb játékokkal, az lehet, hogy kevés örömet fog találni ebben az olykor igen komoly döntéseket kívánó hálózatépítős játékban. Itt bizony kevés olyan izgalmas részlet, vagy cuki fabábu található, ami a szárazabb játékokhoz nem szokott egyént lekötne – itt végig gondolkozni KELL.

A játékszabályok megértése sem kismiska, ugyan sok fórumot bújtam és videót néztem (a szabálykönyvet többször is átolvasva), mégis a második játék után is számos kihágást vettünk utólag észre, amire legközelebb jobban figyelnünk kell (már van belőle egy egész listánk 😅).

Remélem ettől függetlenül sokatok rászánja magát a Brass kipróbálására, mert igen, megérdemelten van azon a bizonyos 4. helyen! 😉

2020-as Gémklub kiadás