Concept kontra Imagine – melyik kerüljön az asztalra?

Manapság nem meglepő kijelenteni, hogy a társasjátékok között minden korosztály megtalálhatja a neki valót. Azonban van néhány klasszikus, egyszerű játék, ami mindenki számára könnyed kikapcsolódással kecsegtet: ilyen például a Fedőnevek, vagy az Imagine.

A 2013-ban megjelent Concept egy jó adag képzelőerőt igénylő feladvány-kitalálós társasjáték, amely sok-sok különböző szimbólummal dolgozik, ezért nagyon hasonlít az Imagine-re. Itt azonban sokkal inkább meg van kötve a kezünk egy-egy feladvány elmagyarázásakor. Mik a hasonlóságok, különbségek és melyik a jobb játék? Kritika a saját tapasztalataim alapján.

A koncepció

A Concept című társasjáték néhány egyszerű elemből áll: egy játéktábla, rajta 4 oszlopban szimbólumokkal, a mezőkre pedig kérdőjelet, felkiáltójelet vagy kockákat helyezhetünk különböző színben. Ezzel a célunk természetesen az, hogy egy általunk húzott kártyán lévő feladványra (általában szó, esetleg kifejezés) rávezessük a társainkat.

Az Imagine átlátszó kártyái

Az Imagine ehhez képest még egyszerűbb: adott néhány, átlátszó műanyag kártya, rajtuk egyszerű szimbólumokkal – ezek a kártyák kombinálhatók, egymásra helyezhetők, így számos bonyolultabb motívum kirakható a segítségükkel. Egyik játékban sem alkotunk csapatokat, hanem mindenki a saját szakállára gyűjti a pontokat.

Igazából a Concept azt kéri tőlünk, hogy a feladványokat mindig két személy mutogassa el, összehangoltan. Őszintén szólva, én ezt nem nagyon tudom elképzelni. Elvonul a két játékos, vagy a többi előtt suttognak? Esetleg kiküldik őket addig? Ketten csak akkor tudnak mutogatni, ha összehangolják a gondolatmenetüket, különben kétféle irányba indulnak el… Ez pedig csak arra jó, hogy összezavarják a játékosokat. 🤔

Nemhiába van ám, hogy más játékokban mindig csak egy ember magyaráz.

Tolmácsot kérünk!

A szimbólum szó úgy érzem sokkal inkább illik az Imagine kártyáira, mint a Concept táblájának mezőire. Utóbbiak ugyanis sokkal inkább ábrák, összetett képek. Ez pedig jelentős többletértelmet ad nekik, csak az nem világos, hogy pontosan mit is jelentenek? Ó hát persze, elfelejtettem megemlíteni, a játékhoz tartozik egy szótár, amiben gyakorlatilag leírják, hogy egy-egy kép mit is szimbolizál. Szóval csak erre a listára van szükségünk ahhoz, hogy kitaláljuk a feladványt. Remélem ti is érzitek, hogy ez kötöttséget jelent:

egy feladvány-kitalálós játéknak pont a könnyedség és az improvizáció lenne a lényege, és a szépsége, hogy sokan egy ábrát más-más módon értelmeznek.

Amennyiben a játék már megmagyarázza az ábrákat, megköti a kezünket, kalitkába zárja a fantáziánkat. A játék élvezhetőbb ezért, ha a szótárat félretesszük – de ehhez az kell, hogy tényleg senki ne nézze meg a játék során. Aki pedig már megtanulta a jelentéseket, gyorsan verje ki a fejéből azokat, különben nem tud majd a képzelőerejére hagyatkozni.

Ezzel szemben nézzük csak meg az Imagine-t: itt valóban szimbólumokról beszélhetünk: kör, négyzet, emberalak, esernyő. A legbonyolultabb szimbólum talán a repülőgép. Ennyi. Valami az Imagine-ben sokkal jobban működik –

a szimbólumok olyan frappáns sorozatát adja kezünkbe a játék, amelyekkel tényleg, bármi elmutogatható.

Ha mozgatjuk a kártyákat, máris megelevenedik a történet – animálunk. Ezen kívül plusz segítséget jelent a kártyákon lévő kategória, amely segít megfelelő mederbe terelgetni a találgatásokat. A feladványok kitűnően illeszkednek a játék képességeihez.

A „cselekvés” teljes mértékben hiányzik a Conceptből – pedig nem ritkán olyan kifejezéseket kell elmutogatnunk, ahol bizony igékre is szükségünk lesz. Ezt mégis hogyan lehet statikus kis kockák képekre rakosgatásával visszaadni? „Ja, hogy az a piros gombra mutató ujj a cselekvést jelenti… Hogy is nem jöttem rá magamtól.” Nem és nem. Ez így nem fog menni, hacsak nem kezdünk el vadul gesztikulálni és kalimpálni a siker érdekében – ez pedig már természetesen inkább Activity, mint Concept.

A jelentés mélységei

A _Concept_ben lehetőségünk van különböző jelentésárnyalatok megjelenítésére, színkódok használatával. A zöld szín mindig az elsődleges jelentés, ehhez tartozik ugyanis a kérdőjel-bábu. Ha a kérdőjelet például a doboz mellé tesszük le, az azt jelenti, hogy a feladvány egy tárgyról szól. Ezek után megjeleníthetjük, hogy a tárgyat mire használják, ki használja, milyen tulajdonságai vannak stb., és minden ilyen kategóriához külön színeket használhatunk. Miután nagy nehezen összeeszkábáltuk a gondolatmenetet, egyfajta térképet, csak várunk és hallgatjuk, ahogy a többiek a sötétben tapogatóznak. Persze néhány könnyebb feladványt hamar sikerre vihetünk, de az összetettebb kifejezéseknél erre jóval kisebb az esély! A játékot olyan szinten túl lehet bonyolítani (sőt, azt kéri tőlünk a játék a különböző színekkel, hogy bonyolítsuk!), hogy az egy idő után nem kecsegtet túl sok sikerélménnyel.

Biztosan ismeritek a brainstorming jelenséget, amikor a játékosok bedobálnak szavakat és a többi játékos gondolatai már akarva-akaratlanul ezek alapján a morzsák alapján tapogatóznak tovább. Ha tehát már a kérdőjelet eleve nem oda raktuk, ahova kellett volna, az egész tervünknek lőttek. Végül az lesz belőle, hogy mindenki találgat, mintha barkóbáznánk, és közben könyörögnek nekünk, hogy valami segítséget adjunk még. Mi pedig széttárjuk a karunkat – „ez minden, ami eszembe jut róla, ez alapján tessék kitalálni”. ¯\_(ツ)_/¯

A Concept feladványkártyái

Persze nyomatékosíthatunk korábbi mezőket a kockák emelgetésével, de tapasztalatom szerint ez nem sokat segít. A feladványokon az érződik, hogy nem a játékhoz mérten, specifikusan alakították ki őket, hanem csak összedobáltak szavakat és kifejezéseket egy kalapba. Így viszont indokolatlanul nehézzé tették a játékot, amit már nem azzal vesszünk elő, hogy most aztán „játsszunk egy jót”, hanem azzal, hogy na, játsszunk egyet, „hátha most jobban fog menni, mint legutóbb”.

Flow élmény

A Concepthez képest az Imagine tisztán hozza a flow élményt: láttam már többször is olyat, hogy egy társaság leült vele játszani, és csak ezt játszották 4-5 órán keresztül! Hogy miért? Mert nem kimerítő. Mert a sok egyszerű szimbólum végtelen sok találgatásnak ad teret. Mert ha kitalálták a feladványodat, alig várod, hogy legközelebb te találgathass, vagy fordítva. A _Concept_ben ehhez képest kín keservesen összekapargatod a feladványodat, ami pl. a „mackósajt”, és ott ültök felette legalább 20 percig. Még akkor is, ha a mesélő a saját fejében szuperül összeállítja a koncepciót, az, hogy a többieket a helyes irányba terelgesse, nagyon sok energiájába kerülhet. Nálunk a végén rendszerint a kockák vad csapkodásába torkollik a játék. Ez pedig minden, csak nem flow.

Konklúzió

Mint már kitalálhattátok, a Concept nem tartozik a kedvenc játékaim közé. Bonyolult ábrák, amikhez szótárra van szükségünk, hogy a lehető legpontosabb jelentésükben alkalmazzuk őket? Nyoma sincs a könnyed, partyjáték vagy családi hangulatnak, mert erősen meg van kötve a kezünk a koncepciónk összeállítása során. Persze vannak játékosok, akik ezt élvezik, sőt kihívásnak tartják. A lényeg, hogy akármennyire is nagyon hasonlít az Imagine-re, a valóságban semmi köze hozzá. Az Imagine egy valóban könnyed, meglepően egyszerű szabályokkal és szimbólumokkal dolgozó játék, ami garantáltan nyújtja a flow élményt. Egy baráti összejövetelen ez sokkal inkább elő fog kerülni, mint a „harapófogós” Concept. Higgyétek el, a mondás igaz: a kevesebb néha több. Akárcsak ebben az esetben. 😉