Egy játék a pakliépítés-fanatikusoknak: Imperium: Ókori birodalmak

Az Imperium: Ókori birodalmak (eredeti címén Imperium: Classics) a Gémklub gondozásában jelent meg 2022-ben. Érdemes tudni, hogy az Imperium bizony az igazi pakliépítős játék, hiszen ezt az alapvető mechanizmust ünnepli és használja kizárólag. Egy minimalista, rengeteg kártyát és stratégiai lehetőséget rejtő, civilizáció-építős játékról olvashattok a következőkben.

Áttekintés

A játékban minden játékos egy-egy ókori birodalmat irányít, és igyekszik felvirágoztatni két korszakon (barbár, civilizált) keresztül. A doboz rengeteg kártyát rejt, ebből 8 pakli egy-egy ókori birodalom sajátja. A játék célja természetesen, hogy minél több győzelmi pontot gyűjtsünk, ehhez viszont az kell, hogy pörgessük a paklinkat, hiszen többnyire a húzópaklink kimerülésekor van lehetőségünk az új, értékes és nemzetspecifikus kártyák megszerzésére.

Birodalmak

A játékban 8 féle népet próbálhatunk ki, komplexitás szerint: rómaiak (1), makedónok (1), perzsák (1), szkíták (2), kelták (2), karthágóiak (2), vikingek (3) és görögök (4). A játékosteret birodalomtól függetlenül mindenki ugyanúgy készíti elő:

1. lesz egy alap paklink (mely kezdetben sok hasonló kártyát rejt, mint a többi nemzeté),
2. egy nemzetpaklink, amelyből új kártyákat a barbár korban az alap pakli kimerítésével szerezhetünk
3. egy fejlesztéspaklink, amelyből új kártyákat a civilizált korban a paklink kimerítésével és a fejlesztési költség kifizetésével szerezhetünk

A barbár korból akkor léphetünk át a civilizált korba, ha már a nemzetpaklink minden kártyáját játékba hoztuk. Mind a nemzetpakli, mind a fejlesztéspakli nemzetspecifikus, tehát az adott nemzet egyedi képességeit és céljait igyekszik kiaknázni.

Közös kínálat

Természetesen a játék nem lenne interaktív, ha ne lenne egy közös piac, ahonnan további kártyákat lehet szerezni. A mindenki számára elérhető kártyák között találunk régiókat, civilizálatlan és civilizált kártyákat, adófizetőket valamint egy speciális hírnév paklit, ami a komoly győzelmi pontokat érő kártyákat tartalmazza, azonban innen nehezebb lesz új kártyákat szerezni.

Általános szabály, hogy civilizált kártyákat csak a birodalom korszakában tudunk használni (tehát addig nem, amíg barbárok vagyunk), viszont semmi nem tiltja, hogy ne gondolkozzunk előre, és szerezzük meg őket már korábban. Ugyanígy, a birodalom korában nem játszhatunk ki barbár kártyákat, viszont az előttünk maradt „elavult” kártyák kimerülő képességeit továbbra is kiaknázhatjuk.

Paklimanipulálás

Az Imperiumhoz a legalapvetőbb tudás, amire szükségünk lesz, az az, hogy hogyan pörgessük minél gyorsabban a paklinkat. Hiszen ez kell a barbár korból történő továbblépéshez, és az értékes kártyák megszerzéséhez. Természetesen nem működne ez a paklipörgetés (vagy borzasztó sokági tartana a játék), ha az egyre értékesebb kártyákkal kiegészülő, duzzadó paklit ne tudnánk valahogy optimálni. Szerencsére erre többféleképp is van lehetőségünk.

Az első lehetőség annak a szabadsága, hogy eldobhassunk (vagy akár megtarthassunk) bármennyi kártyák a körünk végén, majd ezt egészítsük ki 5-re. Egy kicsit permanensebb megoldást jelentenek a régió kártyák, amelyek képesek más kártyákat „elszállásolni” vagyis átmenetileg kivonják őket a körforgásból, legalábbis amíg a régió a játékterünkön van. Végül a legdrasztikusabb megoldás, amikor az adott kártyát a „történelmünkbe” helyezzük, ekkor végleg kivonjuk a forgalomból, de ettől függetlenül a játék végén győzelmi pontokat érhet.

Terminológia

A játék elég komoly terminológiával dolgozik, így a játékszabályt az első néhány alkalommal kénytelenek leszünk magunk mellett tartani. Ráadásul az egyes kifejezések sokszor nagyon hasonló dolgokat jelentenek, nüansznyi különbségekkel. Ilyen például a megszerzés vagy az áttörés, előbbi esetben az új kártyát zavargáskártyával, utóbbi esetben anélkül vehetjük a kezünkbe. Az elhagyás vagy a visszahívás: előbbi esetben az előttünk elhelyezkedő, állandó kártyát a dobópaklinkba kell tennünk, utóbbi esetben viszont a kezünkbe kell visszavennünk. Bár mindezek tisztázására van egy szószedet a játékszabály végén, maga a játékszabály is eléggé csapongó, a játékmenet egésze (mi az akció és mi a kimerülő akció) és a kártyák működése nehezen értelmezhető elsőre.

Asztalkép, dizájn

Ezt a két dolgot mindenképp külön kell választani. Egyrészt, már a dobozborítóról ordít, hogy melyik művész keze munkája, hiszen a jellegzetes emberábrázolás elárulja a mestert, Mihajlo Dimitrievski, aki a teljes Nyugati királyság és North Sea sorozat mellett például a Végtelen telet is rajzolta. A kártyák, a karakterek, a látványvilág emiatt szépen kiforrott, egyedi stílusú, panasz nem lehet rá.

Az asztalkép viszont nem kifejezetten vonzó, egy rakás kártya mindenféle elrendezésben, bár mint tudjuk, a „kártyás” játékok hátulütője ez, hogy igazán pofás, csalogató asztalképpel nem tudnak szolgálni. A játék gyakorlatilag egyetlen rendező „eleme” két kis karton léc, amelyek a piac felépítését segítik a játéktér közepén. Vannak erőforrás-tokenek is a játékban (alapanyag, népesség, haladás), azonban ezek inkább tűnnek egy tesztverzió prototípusainak, mutatósnak aligha mondanám őket.

Vélemény

Az Imperium: Ókori birodalmak egy összetett stratégiai társasjáték, annak ellenére, hogy kizárólag a pakliépítésre, paklimanipulációra fókuszál. Maga a játékmenet igazán szórakoztató, izgalmas elem benne az aszimmetria (az, hogy minden játékos másképp éri el a céljait, a játék más pontján szerzi meg az alapkártyákat stb.), bár egy kicsit repetitív, de ez nem feltétlenül probléma.

Az, hogy bizonyos kártyák újra és újra előjönnek, egyrészt segít memorizálni a nemzetspecifikus képességeinket (amiket azért nem árt fejben tartani), másrészt, ha valamit 15-ödjére már nem akarunk újra használni, de mégis előjön, rákényszerít minket arra, hogy megint egy picit optimáljunk a paklink (elszállásolás, történelembe helyezés), ami minden esetben előbbre viszi a játékunkat.

Játékmenet és stratégiázás szempontjából az Imperium rengeteg gyakorlatot igényel, de a jutalmunk nem marad el sosem. Flow-ba kerülhetünk, ha mondjuk már 5. alkalommal játszunk ugyanazzal a nemzettel és pontosan tudjuk az összes saját kártyánk képességét és a legnyerőbb stratégiai fogásokat, de az is remek élmény lehet, ha már a 8. nemzetet próbáljuk ki, és csodálkozunk rá hasonlóságukra vagy épp különbségekre a többihez képest. Természetesen nem árt, ha ismerjük valamennyire az ellenfeleink pakliját is, hiszen ahhoz mérten tudjuk őket pl. korlátozni bizonyos kártyák megszerzésében.

A játék nálam vegyes érzelmeket vált ki: egyrészt üdvözlöm az ötletet, hogy végre itt egy játék, ami kizárólag a kedvenc mechanizmusommal dolgozik, és mennyire jól áll neki. Másrészt a játékszabállyal és a terminológiával azért meggyűlt a bajunk, ami azért bosszantó, mert egy szépen kitalált ikonográfia helyettesíthette volna ezeket a furcsa, nyakatekert kifejezéseket.

Összegzés

Az Imperiumról véleményt alkotni néhány játék után igen nehéz, így ez a cikk is csak a felszínt kapargatja. Összességében egy remek agyalós játék, ami viszont komoly ráfordítást kíván, ám biztos vagyok benne, hogy akik Imperium szintű társasokat játszanak, azok bele is teszik készségesen az időt és energiát.

Olyan játékosból pedig bizonyára sok akad, aki szereti a civilizáció-építő játékokat és egyben a pakliépítést is – ha magadra ismertél, nos akkor Neked kimondottan ajánlott ez a társasjáték. 😊 Ha pedig valahogy sikerült megunnod a nyolc ókori birodalmat, akkor ott van az Imperium: Legends, amelyben akár az atlantisziakat is alakíthatod. 😊

Köszönjük szépen a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk ezt a különleges társasjátékot!