Egy szép új világ - a jövő 7 csodája?

Az Egy szép új világ 2019-es megjelenésű társasjáték, mely idén került a hazai játékboltok polcaira. Ez a társasjáték egy 7 csodához hasonló, erőforrás-menedzsmentes, kártya draftolós társasjáték, amelyet sci-fi tematikával spékelt meg a francia tervező, Frédéric Guérard.

A játékban a lehető legfejlettebb civilizációt igyekszünk megépíteni a sci-fi világából ismerős technológiai vívmányok segítségével: van itt időutazás, virtuális valóság, napágyú, robotállatok stb. Ebben a bejegyzésben körül szeretném járni a kérdést – vajon párjára akadhat-e a népszerű 7 csoda ebben a játékban?

Áttekintés

Az Egy szép új világ című társasjátékban egy civilizáció vezetőjeként projekteket valósítunk meg 4 fordulón keresztül. Minden fordulóban a játékosok 7-7 kártyát kapnak, melyből a jól ismert körbeadogatós-kiválogatós módszerrel (draftolással) végül minden játékos 7 kártyát fog kiválasztani – ez a kártyakiválasztás fázis.

Ezután a tervezési fázisban eldöntjük a 7 kiválasztott kártyánkról egyesével (a többi játékossal szimultán módon), hogy meg akarjuk-e építeni őket, vagy inkább eldobjuk erőforrásokért cserébe. Ezután következik a termelés fázis, melynek egyes lépéseit a játéktáblán követhetjük – ebben a fázisban a különböző erőforrásokat (különböző színű kockák) egymás után, kötött sorrendben vesszük el, és azonnal döntünk a sorsukról, mégpedig, hogy melyik kártya megépítésére használjuk őket. A kártyák bal szélén színes négyzetekre gyűjtjük az különböző színű erőforráskockákat, és amint megépül egy kártya, a városunkba helyezzük – ettől kezdve további erőforrás-termelést, vagy játékvégi pontszámot biztosít számunkra. A játékot négy fordulón keresztül játsszuk, és a játék végén a legtöbb pontot elérő játékos nyer.

Kártyaválasztás és tervezés

A játékosok kártyái viszonylag nagy helyet igényelnek: egy játékos tere a városkártyájából, a fölé helyezett megépített kártyáiból, valamint a tervezési és építési területből áll. A tervezési területen 7 kártyának kell elférnie egymás mellett takarás nélkül, efölött pedig tovább hely szükséges az építés alatt álló kártyáknak.

A társasjátékban 150 kártya van (egy-egy kártyából akár 7 db is lehet a pakliban), ennek egy része termelést biztosít, egy másik része pedig pontokat ad a játék végén. A 7 csodával ellentétben, ebben a játékban lehetőségünk van ugyanolyan kártyából többet is megépíteni. A tervezés fázisban lehetőségünk van a tervezési területen elhelyezett kártyák eldobására, ekkor megkapjuk az újrahasznosítási bónuszukat erőforrás-kockák formájában. Akárcsak a termelés során, az így szerzett kockákat is azonnal fel kell használnunk: vagy egy megépítésre váró kártyára helyezni, vagy a városkártyánkra tenni. Itt gyűjthetjük a fel nem használt kockákat és ebből a készletből 5-5 darab bármilyen színű kockát bármikor beválthatunk egy joker erőforrásra, a kristániumra (piros kocka). A kristánium annyiból különleges erőforrás (azon kívül, hogy univerzális), hogy erről a megszerzésekor nem kell azonnal dönthetünk, félrerakhatjuk vagy bármikor átmozgathatjuk egy másik kártyára.

Erőforrások és termelés

Az erőforráskockákat praktikus magán a játéktáblán tárolni, színek szerint szétválogatva. A termelés sorrendje mindig a következő: nyersanyag (lányoknak: bézs, fiúknak: szürke kocka 😀), energia (fekete), tudomány (zöld), kredit (sárga), felfedezés (kék). A játék legérdekesebb része, hogy a termelés korai lépéseiben megépült kártyák azonnal a városunkba kerülnek, és akár már rögtön a forduló következő termelési lépésében képesek plusz erőforrásokat szolgáltatni. Ha tehát egy 2 tudományt előállító kártyát sikerült a bézs és a fekete fázisban „kifizetnünk”, mire zöld kockákhoz érünk, máris kettővel többet kapunk belőlük.

Kitalálhattátok, hogy ez alapján az előre tervezés, és a számolás súlyos szerepet kap a játékban. Mivel az erőforráskockákat nem egy saját készletbe gyűjtjük, hanem azonnal rendelkeznünk kell felettük, nem tehetjük meg azt, hogy nem biztosítunk projektet MINDEN EGYES kockánk számára, melyet kitermeltünk, hiszen ezeket az erőforrásokat így kvázi elvesztegetjük (bizony sovány vigasz a kristániumra való átváltogatás).

A draftoláson kívül egy plusz kis interakció a játékosok között, hogy versengenek a legnagyobb termelés(ek) eléréséért. Minden termelési fázisban az egy-egy színes kocka elvételekor aki a legtöbb kockát vette el, a játéktáblán feltüntetett 1 pontot érő karakterjelölő korongot kapja (fennhatósági bónusz). A korongokból kétfélét találunk: a játék dobozán szereplő befektetőt (kék) és a tábornokot (narancs). Ezek a korongok a rájuk nyomtatott 1 pontot kívül további pontokat érhetnek a megfelelő kártyák birtokában.

Egy szép új világ vs. 7 csoda

Játékmenet

Az Egy szép új világ című társasjáték a 7 csodára sok elemében hasonlít: itt is draftolunk, erőforrások segítségével kártyákat építünk meg ezzel pedig összességében egy civilizációt fejlesztünk (csak éppen itt a modern korban vagy a távoli jövőben). A játék a 7 csodával ellentétben 4 fordulón keresztül zajlik, ahol a draftolás iránya változik – azt, hogy páros számú forduló van kicsit versenyszerűség szempontjából jobbnak érzem, mint a 7 csoda aszimmetrikus megoldását.

Scale-up

Van azonban egy nagy probléma: az a RENGETEG kártya! A játékszabályban nincs semmilyen utasítás arra vonatkozóan, hogy játékosszámtól függően keverjünk ki x db kártyát (hogy legalább az azonos kártyák számát redukáljuk) – nem, minden egyes fordulóban ugyanazt a hatalmas paklit kell végigkevernünk, és simán lehet, hogy fordulókon keresztül ugyanazokat a kártyákat látjuk a duplikátumok miatt. A 7 csodában mint tudjuk ezt sokkal okosabban oldották meg, nem beszélve arról, hogy a kártyákat fázisonként elkülönítették (1-3. kor), így a költségesebb, de erősebb kártyák a játék vége felé mutatkoznak csak meg.

Stratégia

A 7 csodához képest további különbség, hogy itt a kártyák megtartásának nem előfeltétele a nyersanyagok megléte (nem kell kifizetnünk ahhoz, hogy a draftolás után megtarthassuk őket) – ezeket ráérünk a későbbi fordulókban is előteremteni. Sőt, ha nem sikerül sehogy se megépítenünk a kártyákat, dönthetünk utólag is az újrahasznosítás mellett, vagyis beválthatjuk a kártyát erőforrás-kockára (ekkor azonban az addig a kártyán összegyűjtött erőforrások elvesznek).

Viszont igen nagy nehezítés, hogy míg a 7 csodában hozzáférünk a szomszédaink nyersanyagaihoz is, itt mindent magunknak kell előteremtenünk. Az pedig, hogy a termelés során egyből rendeltetést is kell találnunk a nyersanyagainknak gondos előre tervezést és számolást igényel. Ha pedig épp elszámoltuk magunkat, akkor nem épül meg a várva-várt „fejős tehén” kártyánk, és így dominó-effektussal, további x db kártya marad felépítetlenül. Mindenképpen nagy könnyebbség azonban, hogy a kártyákat bármikor megépíthetjük (az építési zónát sosem kell kiürítenünk), így az első fordulóban kiválasztott kártyára akár további 3 fordulón keresztül is gyűjthetjük a kockákat.

Helyigény

A 7 csoda 1 főre jutó helyigénye sem kicsi ugyan, de az Egy szép új világ még ezt is képes túlszárnyalni! Teljesen értelmezhetetlen számomra, hogy a tervezési területen 7 kártyának teljes szélességében el kell férnie – ez pedig azért van, mert az erőforrás-költséget a bal felső, míg az újrahasznosítási bónusz a jobb alsó sarokba helyezték. Gyakorlatilag ez a két legfontosabb infó, amit ránézésre tudnunk kell a kártyákról. Már helyet spórolnánk, ha a tervező ezeket a szimbólumokat mind a kártya bal szélére helyezte volna, és így a kártyákat egymásra csúsztatva helyezhetnénk el. Persze nem elenyésző az az információ sem, hogy a kártya megépítésével milyen előnyökhöz jutunk – ezek a kártyák alján olvashatók, így ha takarásba raknánk őket, az további fejtörést okozna ilyen szempontból…

Az alsó sort tessék figyelni.

A helyigény kapcsán mindenképpen meg kell említeni a nagyméretű játéktáblát (vagy inkább „sávot”), ahova az erőforrás-kockákat halmozzuk. Egyrészt jó ötletnek tartom, hogy ennyire vizuálisan jelenik meg a termelési fázis, másrészt a mérete kicsit indokolatlan, és tovább súlyosbítja a helyigény-problémát.

Dizájn

A külcsín teljesen rendben van, sőt, kifejezetten szép játékról és (többnyire) minőségi komponensekről beszélhetünk. A kártyákon igényes sci-fi illusztrációkat találunk, művészi, rajzolt hatást keltenek ezek a képek – ez igazi felüdülés, ha mondjuk magunk elé képzeljük egy másik népszerű sci-fi játék, A Mars terraformálásának kártyáit (brrr). A befektető és tábornok korongok pedig egyszerűen lenyűgözőek, soha nem volt dolgom még ennyire jó minőségű, vastag korongokkal. A kártyák azonban némi kívánni valót hagynak maguk után, csúszós a felületük, így effektíven keverni a hatalmas paklit nem egy leányálom. Összességében a komponensek minőségét és az illusztrációkat tekintve nem látok nagy különbséget a 7 csodához képest, számomra egy szinten van a két játék.

Összegzés

Az Egy szép új világot egy jól sikerült társasjátéknak tartom, szép grafikákkal, minőségi komponensekkel, ami egy izgalmas, sok előre gondolkodást igénylő erőforrás-menedzsmenttel operál. A 7 csodához sok aspektusában hasonlít, ám jóval nagyobb a helyigénye, és komplexitásban (pont a folyamatos előretervezés, és kereskedés hiánya miatt) erősen felette áll. DE. Mégsem érzem egy komplex stratégiai játéknak, hiszen nem kell komoly döntéseket meghozni, csupán számolgatni egy kicsit.

Ami engem illet, nem tudom eldönteni, hogy ez a játék inkább „könnyed draftolós, 7 csodás” akar lenni, vagy komplex engine-buildinges. Előbbihez túl nagy helyet foglal, nehézségi szintben meghaladja, de interakcióban meg sem közelíti – utóbbihoz pedig nem elég hosszú és nem elég összetett. Színes erőforrás-kockák, amiket a kártyákra pakolgatunk fordulóról fordulóra, és ha jól számoltunk, szépen kijön a matek – ennyi. Élvezhető, látványos, de mivel nem tudom besorolni, nem tudom leírni azt a konkrét élethelyzetet amikor játszanék vele.

Két főre sajnos nagyon nem működik (ahogy a draftolós játékok többsége), és a legzavaróbb tényező az, hogy a duplikátum kártyák számát nem csökkentjük kisebb játékosszámnál. Ketten gyakorlatilag a pakli negyedét ha átforgatjuk, így játékról-játékra nagyon ingadozó a teljesítményünk – például előfordulhat, hogy a jó kis pontozós kártyák teljesen kimaradnak a partiból.

Összességében jó kis játék ez, és bár szépek a kártyák, maga a tematika nem igazán jön át a kockák pakolgatása során – teljesen absztrakttá és számolóssá válik, semmilyen komolyabb stratégiai megfontolásra nincs szükségünk. Ha van egy szép nagy asztalotok, legalább hárman vagytok és szeretitek az előre tervezős játékokat, próbáljátok ki ezt a társast!

A játékot a Társasnavigátortól kölcsönöztük, köszönjük a lehetőséget! 🙌