Faművesek: egy nem éppen faék egyszerűségű társasjáték

A Faművesek (2022) Vladimir Suchý legújabb játéka, amire tavaly Essenben hosszan álltak sorba a játszani vágyók – ott sajnos nem is volt alkalmunk játszani vele. Azonban a magyar kiadás már hozzánk is elért, és izgatottan vetettük bele magunkat az ötödik Suchý-játékunkba.

Áttekintés

A játékban asztalosok szerepében a saját műhelyünk működtetésén fáradozunk: különböző faanyagokat vásárolunk majd munkálunk meg (hasítunk, ragasztunk és illesztünk), hogy rendelésre készíthessük különleges bútordarabok, használati tárgyak és hangszerek egész arzenálját. A játék fixen 13 fordulóból áll, időnként egy-egy termelésfázist beiktatva.

Az akciókat egy rendkívül okosan összerakott „kerékről” választjuk (hasonló a Praga-hoz ebben a tekintetben). A háromféle faanyagot dobókockák reprezentálják három féle színben: zöld, sárga és barna. Faanyaghoz vagy az általunk ültetett fák kivágásával, vagy vásárlással juthatunk (a játékban a fizetőeszköz az áfonya), és az így megszerzett dobókockákat rendelések teljesítésére válthatjuk be.

Persze sokszor nem tudunk éppen olyan értékű kockához jutni, amilyenre szükségünk van, de ez nem probléma – a háromféle segédakcióval könnyedén manipulálhatjuk a dobókockák értékét, pl. egy 6-os kockát szétfűrészelhetünk egy 2-esre és egy 4-esre, vagy épp ellenkezőleg, utóbbi kettőt összeragaszthatjuk, hogy 6-oshoz jussunk.

Mindezek mellett pedig a műhelyünkben segédek segíthetik a munkánkat passzív képességekkel vagy körönként egyszer használható akciókkal, illetve a padlásunkon különböző szerszámok elhelyezésével számos bónuszhoz juthatunk.

Ismerős vonások

Suchy korábbi játékaiban könnyen áttekinthető volt a játékmenet, és ez mikor is lenne fontosabb, mint egy ilyen nehézségű stratégiai társasjátékban. A Faművesekben a siker egyik kulcsa, hogy képben legyünk, hány akciónk van még hátra, különben könnyen megüthetjük a bokánkat. Akárcsak A víz alatti városokban, itt is rögzített pontokon termelésfázis szakítja meg a játékmenetet, előre lehet tudni, hány fordulónyi akciónk lesz, illetve mikor számíthatunk bevételre.

Mint lelkes Praga Caput Regni rajongók, egyből éreztük az áthallást: az akcióválasztás mechanizmusa egyértelműen onnan köszön vissza, bár mondhatjuk, hogy ez már egy fejlesztett változat. Az akciókerék mentén minden egyes szegmens más és más bónuszokat ígér, és bizony hatékonyan meggátol minket abban a játék, hogy egy fordulóban mindenki ugyanazt az akciót válassza.

A kerék négy részre van osztva, és rajta egy kis óramutató mindig halad a legkelendőbb akcióval együtt, egészen addig amíg be nem ragad két lapka közé – ez azt jelenti, hogy egy akciót ugyanabban a körben maximum 3-szor lehet végrehajtani, utána „ki kell pucolni” az első szegmens akcióit ahhoz, hogy újra használható legyen. Persze ez ekkor már nem nagy nyűg, hiszen az elhanyagolt akciók választását a kerék busásan jutalmazza.

A másik hasonlóság a Prága ablaktokeneivel van, jelen esetben a lámpások gyűjtése, amelyekből egyet használva bármely akciót választhatjuk a kerékről (a beragadtat is), három lámpásért pedig egy plusz akciót választhatunk, kvázi egy helyett két kört játszhatunk le.

Kockadarabolás

A játék legújszerűbb és legtematikusabb vonása az a három kocka-manipulációs akció, amelyekből ráadásul a körünkben „ingyen” akármennyit csinálhatunk. Persze egy így nem igaz, mert a szerszámaink is végesek: a műhelyünket fejleszteni kell, és egy fullosra tolt műhellyel is a termelésfázisig csak maximum háromszor fűrészelhetünk, illeszthetünk, és egyszer ragaszthatunk.

Tapasztalatom szerint a fűrészelés akció a leghasznosabb, és itt még annyi engedményt is kapunk, hogy ha egy kockát elkezdünk vágni, akkor az ugyanabból a kockából kiinduló vágásokhoz már nem kell műhely fűrészlapkáját újrahasználni, csak a kisebb, fűrész korongot (ami kvázi nyersanyagként gyűjthető).

Tipikusan egy rendelés leadása előtt kezdődik az igazi „varázslás”, amikor elmélyülten számolgatva, magunkban mormolgatva fűrészelünk/illesztünk/ragasztunk és persze minden kockának megvan a helye és a célja. Na ez a része a játéknak az igazán nehéz, és fárasztó. Merthogy a rendelések könyörtelenek – minden forduló végén egyre lejjebb csúsznak, ha nem tudjuk időben megcsinálni őket, a bónusztól lecsúszunk és akár büntetést is kell fizetnünk a megkésett bútordarab elkészítéséért. Az pedig, hogy a fordulónként egy nyamvadt akcióból hogyan gazdálkodunk ki egy 3-4 kockából álló rendelést 1 max. 2 forduló alatt, na az már igazi művészet kategória.

Vélemény

Ha valamire azt mondjuk, hogy komplex stratégiai játék, akkor a Faművesek egyértelműen az. Ez azért is furcsa kijelentés, mert maguk a szabályok nem bonyolultak sőt, az akciókat könnyű megjegyezni, és több elem elég logikusan épül egymásra. Mégis le kell játszanunk jó pár partit, mire ráérzünk a játék tempójára (a 13 akciónk rettentő kevés!) és igazán effektíven tudjuk kihasználni minden lehetőségét – pl. a kerékről kapott bónuszoknak nagyon komoly hozzáadott értéke van.

A másik, hogy sem az áfonya, sem a kocka nem jön ingyen, szóval szépen ki kell építenünk azt az engine-t, amiben annyi kockánk lesz körről-körre, amennyiből már lehet gazdálkodni. Ebben nagy segítségünkre lesz a faültetés akció, amikor egy 1 -es vagy 2-es értékű kockát beteszünk a cserépbe és huss, a következő fordulóban már 3-as vagy 4-es az értéke. Viszont, mint minden, ez is gondos előre tervezést kíván.

Bár komoly agytornát kíván, a Faművesek mellé mindig jó lesz leülni, mert a téma elég jól átitatja: a sok kocka-machinálás után igazi elégedettséggel tölthet el minket, amikor egy szép szekrény vagy éppen egy zongora végre elkészül.

És persze jó mechanizmusokból sincs hiány – ez az akciókerék megoldás szerintem a legjobb akcióválasztási rendszer az összes közül. Főleg, hogy rendkívül változatosak a bónuszok, és bár az egész dinamikusan változik a többi játékos döntéseivel, a lámpások használatával mégis kimazsolázhatjuk a nekünk tetsző bónusz-akció kombót.

Összegzés

A Faművesek egy remekül sikerült, kellően tematikus társasjáték, amit mindenképp érdemes kipróbálnia azoknak, akik lelkesednek az új mechanizmusokkal, új kihívásokkal teli stratégiai játékokért. Egy kicsit leszűkítve a kört, aki szereti a szerző korábbi két játékát, a Praga Caput Regnit, az ebben is fog szép pillanatokat találni. De azért gatyákat felkötni, a 3,8/5-ös komplexitás nem éppen egy zökkenőmentes tanulási görbét ígér… 😉

Köszönjük a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk ezt a játékot!