Hadrianus fala - társasjáték vagy sem?

A Hadrianus fala egy közepesen összetett stratégiai játék, amelyben a városunk védelmét szervezzük meg a pikt törzs ellen, miközben a város különböző társadalmi csoportjait is próbáljuk elégedetté tenni. A játék nem egy tipikus „társasjáték” a szó szoros értelmében, mivel gyakorlatilag nulla az interakció a játékosok között – nem csoda, hogy a BGG közösség szerint ez a játék egyedül játszva a legjobb.

Áttekintés

A Hadrianus falában játékosonként két kitölthető papír játékostáblát kapunk: a bal oldali lesz a katonai és általános fejlesztések, a jobb oldali a városi és társadalmi fejlesztések színtere. A játékosok ceruzát ragadnak, és a fordulónként a megtermelt erőforráskészletüket arra költik, hogy a papíron satírozással fejlesszék a várost és annak védelmét. A játékot teljesen szimultán játszhatjuk, tehát nincs körökre osztva: mindenki a saját tempójában játszhat és számolgathat, hogyan tudja a legtöbbet kihozni a erőforrásaiból. Ahogy a „paper and pencil” típusú játékoknál szokott lenni, egyes fejlesztési lépéseknél újabb nyersanyagokat szerezhetünk, mintegy utánpótlásként, így a fordulónkat egész jól el tudjuk nyújtani, ha ügyesen kombózunk.

Miután minden játékos elköltötte az összes nyersanyagát és nem tud/nem akar már mást satírozni a tábláján, következik a piktek támadása, amikor a közös pakliból húzunk a fordulónak és a nehézségi szintnek megfelelő számú kártyát. Ezek a kártyák mutatják meg nekünk, hogy a piktek milyen irányból támadnak - balról, jobbról vagy középről. Ha nem védtük meg megfelelően valamelyik oldalt, pontokat veszítünk („megvetést” szerzünk), ha viszont sikerült, győzelmi pontokkal gazdagodunk („hősiességet” szerzünk). A játék összesen 6 fordulóból áll, és minden fordulóban egyre több pikt támad.

Játékmenet

Készüljetek fel, hogy az első játékotok biztos, hogy rázós lesz. A játékostáblák brutális mennyiségű információt tartalmaznak, ahol tipikusan minden egyes kis szimbólumnak valamilyen jelentése van – kell néhány játék, mire az ember teljesen átlátja a rendszert. Ebben a bejegyzésben nem is fogom részletezni az összes akciót, csak általános képet szeretnék adni nektek a játékmenetről.

Alapvetően minden akcióhoz (satírozáshoz) valamilyen munkást vagy nyersanyagot kell költenünk. A legtöbb sávot csakis balról-jobbra tölthetjük, viszont sokszor ahhoz, hogy egy sávot/épületet használhassunk, előbb egy nagyobb egységet kell megépítenünk, hogy lehetőségünk legyen a satírozgatásra. Vannak olyan elemek a játékban, melyek felhasználása korlátozott (pl. a bíróság, a színház vagy a ludus gladiatorius), ezekhez kapcsolódóan minden fordulóban csak egy akciót csinálhatunk, és ilyenkor a forduló számát fel kell jegyeznünk a táblára. Vannak olyan mezők is, amiket egyszer megvásárolni (bekarikázni), majd később bármikor elkölthetjük (a bekarikázott mezőt ekkor satírozzuk be). Satírozáskor mindig a teljes fehér hátteres mezőt besatírozzuk, és ilyenkor ott látható nyersanyagokat / győzelmi pont szimbólumokat mind megszerezzük/elkönyveljük.

Erőforrások

Az erőforrásokat gyűjtőnévként használom, mert alapvetően egyféle általános nyersanyag van a játékban, a kőtömb. Ezen kívül a különböző színű munkásoknak van nagy szerepe, és működnek kvázi erőforrásként: katonák (fekete), építők (kék), szolgálók (lila) és városlakók (sárga). Minden erőforrást a játékban kis fa figura formájában szerzünk, így nem kell állandóan fejben tartani, mi az amit elköltöttünk, és mi az, ami még a rendelkezésünkre áll.

Erőforrásokból mindig annyit kapunk, amennyit a forduló elején felcsapott kártya ábrázol, emellett az adott fordulóra kijátszott saját kártyánk ad még némi pluszt, ezen felül pedig ha van termelésünk, akkor az annak megfelelő mennyiséget is hozzácsapjuk.

Győzelmi pont sávok

A győzelmi pontjaink két forrásból származnak: a győzelmi pont sávokról és az egyéni küldetésekből. A 4 győzelmi pont sávot (Hírnév, Kegyesség, Hősiesség, Fegyelem) folyamatosan töltjük fel, amikor a sávnak megfelelő szimbólumot szerezzük meg valamely más területén a játéktáblának. Ha bármelyik sávon elérjük a 15-ös értéket, lehetőségünk van az adott sávhoz tartozó mérföldkő megépítésére, ami további pontokat ad valamely másik sávon.

Egyéni célok

Az általunk leválogatott egyéni célok is a győzelmi pontjaink forrásai. A játékosok minden fordulóban a saját paklijukból felhúznak két küldetéskártyát, és eldöntik, hogy célként használják, vagy a fordulóra vonatkozó nyersanyag-kártyájukként. A játékban minden kártya több funkciós: a játékoskártyákon egyszerre találunk egy célt (pl. a játék végéig megépített nagy épületeid után x pontot kapsz), néhány nyersanyagot (egy kis bónusz a fordulódra, ha NEM célként játszod ki), egy árutípus (1-6-ig számozva) és egy felderítési mintázat (praktikusan egy tetriszelem). Ha a kártyát célként játszod ki, akkor a falad alá csúsztatod úgy, hogy csak a küldetés szövege látszódjon, ha pedig nyersanyag-kártyaként játszod ki, akkor mindenki számára láthatóan helyezed a táblád mellé. A kártyád árutípusát és a felderítési mintázatot bármelyik szomszédod felhasználhatja.

Minigémek és interakció

Én szeretem csak „minigémeknek” hívni a játékostábla egyes részeit, mert így a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy a monoton „költöm a nyersanyagot és satírozok” dolgon kívül itt más érdekességek is történnek. Az egyik ilyen minigame a kereskedés akció: miután megépítetted a piacodat, lehetőséged van kereskedni, ami azt jelenti, hogy a szomszédjaidtól egy nyersanyagért vehetsz egy árut. Az árukat egyszerűen számmal jelöli a játék, a célod pedig, hogy „szerezd meg mind”. 😊 Annál több győzelmi pontot szerezhetsz a piacon, minél többféle árut megszerzel (összesen 6-féle). Ehhez viszont az kell, hogy szomszédjaid a megfelelő lapokat játsszák ki – természetesen a kereskedésért járó nyersanyagot ilyenkor nekik fizeted, a hálád jeléül.

A gladiátorharc egy másik minigame, amikor fordulónként egyszer harcba küldheted a kék és/vagy a piros sisakos gladiátorodat. Ahhoz, hogy harcba küldd, először edzésre küldöd („feltöltöd” az életerejét munkások elköltésével, bekarikázva a megfelelő számú rubrikát), majd felcsapsz egy kártyát a közös pakli tetejéről, és megnézed, hogy az azon a kártyán látható ellenséges gladiátor milyen erős. Ezután annyi bekarikázott rubrikát satírozol be, amilyen erős az ellenfél volt. Ha nem maradt életereje a gladiátorodnak, meghalt és nem tudod többé harcba küldeni a játék során. Ha életben maradt, hírnevet szerzel vele és a későbbi fordulókban újra harcba küldheted.

A harmadik minigame a felderítés akció, amikor egy 5×5-ös négyzetrácson satírozhatunk a szomszédjaink vagy a saját kártyánkon látható tetrisz-mintázatban, hogy további nyersanyagokat vagy munkásokat szerezzünk. Ha egy teljes sort sikerült besatíroznunk, Hősiesség győzelmi pontot szerzünk.

Vélemény

A Hadrianus fala egy nagyon ötletes elemeket tartalmazó, de eléggé komplex „paper and pencil” típusú stratégiai társasjáték. A játékban nem dobókockák vagy kártyák alapján satírozgatunk (mint egy hagyományos roll and write vagy flip and write játékban), hanem fizikai nyersanyagokat költögetünk el az egyes mezők felhasználásáért.

A játék nagyon ötletes és sokszínű: a satírozós-kombinálós játékmenetet, ahol elsődlegesen a város védelmére kell koncentrálnunk, néha kizökkentik a bohókás minigémek, ahol a játékosok a szomszédjaik által kijátszott kártyák lehetőségeit próbálják kiaknázni, vagy szerencsét próbálnak egy gladiátorharcban a nép szórakoztatására.

A játék egy nagyon kompakt kis dobozban kapható, ami viszont dög nehéz a két vastag papírtömbtől, amire a játékostáblák vannak nyomtatva. Tagadhatatlan, hogyha bárki ránéz ezekre a játékostáblákra, egy kicsit összerezzen: tetemes mennyiségű információ van a papírok minden egyes kis szegletébe nyomtatva, elsőre teljesen letaglóz mindenkit, nem csak a látvány, hanem a szabályok tömkelege. Azonban ne ijedjünk meg tőle, amint megértjük az alapokat, rá fogunk jönni, hogy a játéktábla minden egyes eleme ugyanazzal a logikával épül fel, így az első próbajáték után már nem lesz szükség a játékszabályra.

Na jó, egy dolog miatt talán mégis kell a szabály: mi pl. sose bírtuk megjegyezni, hogy mi történik akkor, ha a piktek elleni védelem részlegesen sikerül csak, mert ekkor vegyesen kapunk Hősiességet és Megvetést, de hogy milyen arányban, azt valami egyenlet dönti el…

A játékban nem könnyű megszervezni a védelmünket úgy, hogy valójában a győzelmi pontoknak nem is az a fő forrása: az csak egy szükséges alapszint, igazából a jobb oldali tábla városlakó sávjain történik az igazi varázslás és maga a játék. Ha mégis elhanyagolnánk a védelmet a játék kegyetlenül megbüntet a megvetésért járó, elég komoly pontlevonásokkal.

A szó szoros értelmében viszont nem beszélhetünk társasjátékról, ugyanis praktikusan mindenki a saját kis játékát játssza a saját tempójában, egymás befolyásolása nélkül. Ugyanúgy összemérhetjük az erőnket benne, ha pl. egymás után játsszuk a játékot 1-2 óra különbséggel, a támadások és a nyersanyagtermelés úgyis véletlenszerű minden alkalommal.

A Hadrianus fala egyértelműen túlmutat a megszokott „paper and pencil” játékokon a stratégiai mélységet tekintve, ezért nem csoda, hogy a szóló játékosok körében ennyire népszerű lett. Ha tehetitek, próbáljátok ki, de azt javaslom, ne olvassátok a szabályokat, hanem videót nézzetek, mert így lényegesen rövidebb idő alatt be lehet fogadni a brutális mennyiségű vizuális információt.

Köszönjük a Társasjátékpontnak, hogy kipróbálhattuk ezt a különleges társast! 😊