Istanbul, ahol a profitot rubinban mérik

Az Istanbul egy családi társasjáték, mely az év gémerjátéka díját nyerte el 2014-ben. Ez a társasjáték csere-bere facebook csoportokban mindig elém került, ezért nagyon csiklandozta már a fantáziámat, hogy milyen is lehet. Szerencsére az egyik Játszó/Házhoz csomagunkba ez is bekerült a három hónap során, így alkalmunk nyílt kipróbálni ezt a – talán nem túlzás kijelenteni – klasszikust.

Áttekintés

Az Istanbulban egy 4×4 mezőből álló tábla magát Istanbul városát jeleníti meg. A játékban kereskedőket alakítunk, akik a segédjeikkel járják a város különböző helyszíneit, árukat pakolnak a (kezdetben kissé lyukas) talicskájukra, vagy pénzt nyernek kockán, a végén pedig az áruikat/pénzüket rubinokra költik. A játékot az nyeri, aki elsőként gyűjt össze 5 rubint, tehát alapvetően egy „verseny” típusú játékról van szó, ahol nem számolunk győzelmi pontokat.

Mozgás

A játékban igazán izgalmas a Five Tribesra emlékeztető mozgás-mechanizmus, mi szerint, amikor egy helyszínre mozgunk, ott kell hagynunk egy segédet (összesen 4 segédünk van, melyek a kereskedőkorongunkkal együtt egy oszlopot alkotnak), és nem léphetünk 2 mezőnél messzebbre egy körben. Ha pedig elfogyott az összes segédünk, kénytelenek vagyunk újralátogatni a korábbi helyszíneinket és begyűjteni a hátrahagyott segédeket (egyesével), vagy összehívni a találkozót a szökőkútnál. A mozgásnak ezenkívül van még egy további szabálya, méghozzá, ha egy ellenfelünk kereskedője azon a mezőn van, ahova lépni szeretnénk, fizetnünk kell neki két lírát. Ha több játékos van a helyszínen, akkor egyesével mindenkinek fizetnünk kell. Ha nem tudjuk kifizetni a „vámot”, ráléphetünk ugyan a mezőre, de nem hajthatjuk végre az akciót.

Helyszínek a játékban

A játék helyszínei különböző típusokba sorolhatók.

1. Vannak olyan helyszínek, ahol árukat szerezhetünk: a gyümölcsraktár (sárga), fűszerraktár (zöld) és a szövetraktár (piros) helyszíneken csordultig tölthetjük a talicskánkat az adott típusú áruval. További áruk szerezhetők a feketepiacon. Itt kockadobással döntjük el, hány luxuscikket (kék árut) vehetünk magunkhoz - ez egy ritkább áru, mely raktárakból nem szerezhető.

2. Pénz szerzésére alapvetően a kis-, és nagy piacon van lehetőségünk, ahol az adott lapkának megfelelő árukat tudjuk eladni a mezőn feltüntetett mennyiségű líráért. Fontos, hogy itt akármennyi árut eladhatunk a lapkának megfelelő összeállításban, nem muszáj az összeset, amit az megkövetel. A másik pénzszerzési lehetőségünk a teaház: itt meg kell tippelnünk, hogy a két kockával mekkora összeget dobunk. Ha nagyobb vagy egyenlő a dobott érték, mint amit mondtunk, megkapjuk a megtippelt összeget (NEM azt amit kidobtunk!), egyébként két líra üti a markunkat. A posta egy kevert helyszín, hiszen itt két áru és valamennyi pénz is üti a markunkat.

3. Rubinok szerzésére több lehetőségünk is van: az egyik fő helyszín a szultán palotája, ahol árukat válthatunk rubinra, a másik a drágakő-kereskedő, akinél pénzért vehetjük meg azokat. Mindkét helyszín abból a szempontból versengős, hogy az egyes rubinok egyre drágábbak lesznek, ahogy elkezdjük őket fogyasztani a tábláról.

Van három különleges helyszín, ahol a játék elejétől csak annyi rubint helyezünk el, ahány játékos van (csak 5 főnél egyvalakinek nem jut). A kis mecset és a nagy mecset esetében bónuszlapkákra válthatjuk az áruinkat, és ha egy mecset mezőről mindkét bónuszlapkát megszereztük, a jutalmunk egy rubin. Természetesen ezt nem csak a rubinokért érdemes megtenni, hiszen a kis mecsetben kocka újradobós, illetve plusz áruszerzős képességet, a nagy mecsetben pedig plusz egy segédet vagy egy segéd-visszaszerző képességet is  szerezhetünk. A bognárnál pedig lehetőségünk van a játék elején igencsak foghíjas talicskánk bővítésére – aki pedig mindhárom toldalékot megszerezte, egy rubint kap erről a mezőről.

4. Három helyszín kimaradt, amelyek nem kötődnek közvetlenül áru/rubin vagy pénzszerzéshez. Az egyik a karavánszeráj, ahol bónuszkártyákat szerezhetünk, melyek egyszeri képességeket biztosítanak. A második ilyen különlegesebb helyszín a szökőkút: ez az a hely, ahol újra egyesülhetünk az inasainkkal és kezdhetjük elölről a városban való szaladgálást. A harmadik helyszín pedig a rendőrség: itt a játék kezdetén mindenkinek egy rokona tartózkodik (ki tudja miért? 🙄), akit kiszabadíthatunk és elküldhetjük a városban bármely mezőre – a rokonokra tehát nem vonatkozik a 2 mezőnyi lépéslimit. Sőt mi több, a rokonoknak fizetniük se kell más játékosoknak azért, hogy az adott mező akcióját használhassák.

Találkozások

Miután léptünk és végrehajtottuk a mező akcióját, végrehajtunk találkozás akciókat. Ebből háromféle létezik:

• Ha a mezőn egy ellenfelünk rokona tartózkodik, őt kötelesek vagyunk 3 líra jutalom fejében visszaküldeni a börtönbe,
• Ha mezőn a kormányzó bábuja van (lila), akkor vele üzletet köthetünk: egy bónuszkártyát húzhatunk 2 líráért vagy egy másik bónuszkártyáért
• Ha pedig a mezőn a csempész bábuja van (fekete), akkor tőle egy árut vehetünk egy másik áruért vagy 2 líráért cserébe. Sem a kormányzóval sem a csempésszel való találkozás nem kötelező akció, de ha végrehajtottuk dobnunk kell a kockával és a dobott értéknek megfelelő számú mezőre kell áttenni a bábuikat.

Vélemény

Az Istanbul egy zseniális családi társasjáték, amiről elsőre a borítója alapján teljesen az ellenkezőjét gondoltam (azóta megtanultam, hogy a társasoknál sem szabad a borító alapján ítélni, akárcsak a könyveknél 😉). A borító alapján egy kedves adok-veszek kereskedős, századik ugyanilyen játék jut eszembe. Az azonban nem derül ki, hogy mi valójában simlis kereskedők vagyunk, akik lopnak-csalnak-kockáznak (végül is, nem fizetünk a raktárakban, se a postán, csak „kapunk”). Útközben feldobjuk a rendőrségen a többi játékos ártatlanul tébláboló rokonát, annak ellenére, hogy a mi rokonunk is a börtönben csücsül valószínűleg szintén lopásért, csalásért, vagy kockázásért. Zseniális! 😁

A játék ketten is élvezetes, ilyenkor 6 rubinig játszunk és plusz három kereskedő is bekerül a játékba, hogy legyen némi vámszedés is (ezt ilyenkor a bankba fizetjük). Tetszik benne, hogy a hasonló versenyalapú játékokhoz képest, mint amilyen a Splendor, nincs túl hirtelen vége. Hosszabbnak érződik maga a játékmenet, több lehetőségünk van rubinok szerzésére és így a győzelemre, emiatt nem lehet túl nyilvánvaló a taktikánk sose a másik játékos számára. Imádom a játékban, hogy folyamatosan kapunk valamit, de ha többen játsszuk – és így elég jól szétszóródunk a mezőkön - akkor valószínűleg nem ingyen fogunk hozzájutni a dologhoz. Érdekes ötlet a játékban, hogy nem mozoghatunk csak maximum két mezőt, és segéd nélkül nem csinálhatunk akciót, tehát úgy kell intéznünk a köreinket, hogy a korábbi mezőkre vissza is legyen érdemes mennünk, és nem csak a segédünk visszaszerzése céljából.

A játék öten játszva nagyon jó, iszonyatosan szűk, és sokkal inkább a zsebünkbe kell nyúlni, de épp ezért is gondolkodósabb, és sokkal élesebben elhatárolódik, hogy kinek mi a fő rubinszerzési stratégiája, míg ehhez képest két fővel gyakorlatilag bárki csinálhat bármit, dalolászva, nem igazán állunk egymás útjába. Aki nem játszott még Istanbult, annak kötelező darab, ezt bátran ki merem jelenteni! Egy kis stratégia, egy kis szerencse, egy kis szívatás, épp egészséges mértékben. 😊

A társasjátékot a Játszó/Házhoz társasjáték-kölcsönző szolgáltatással próbáltuk ki, köszönjük nekik a lehetőséget!