Két kihagyhatatlan játék a természetről: Az erdő és Lombkorona

Két olyan játékot szeretnénk bemutatni nektek, amelyek szuper hangulatosan ábrázolják az erdei/esőerdei ökoszisztémát. Az egyik egy könnyed kétfős kis taktikus, push your luck játék, ami teljesen levett minket a lábunkról a színeivel és az izgalmas döntési helyzeteivel. A másik pedig egy komolyabb, már-már monotonnak mondható pontvadászat, amiben viszont sok-sok izgalmas kombináció és stratégiai lehetőség bújik meg.

Lombkorona

A Lombkorona (számunkra) egy igazi hidden gem, hiszen 2020-ban jelent meg, de a mi asztalunkra csak idén jutott el. De mennyire jó, hogy rátaláltunk erre a kétfős társasjátékra! Egyre nagyobb rajongói vagyunk ugyanis ennek a szegmensnek, hiszen a specifikusan két főre készült társasjátékokban mindig van egy kis plusz fűszer, ami miatt valóban két emberről, a köztük kialakuló dinamikáról és interakciókról szól. A Lombkorona e téren abszolút nem okoz csalódást. Sőt!

A szerencsére bízott szettépítés

A Lombkoronában hatalmas a szerencsefaktor, de pont ez teremt egy izgalmas, fordulatos légkört a játékban. A körünkben ugyanis három minipakli közül választhatunk, hogy melyik kártyáit szeretnénk a saját esőerdőnkbe helyezni: eredetileg az első pakliban 1, a másodikban 2, a harmadik 3 kártya van, és ezeken sorban haladhatunk végig. Ha megnéztük az első „paklit”, dönthetünk úgy, hogy megtartjuk, de akkor nem nézhetjük meg a többi kártyát – magyarán van benne egy kis push your luck, ami szintén egy kedvelt mechanizmus nálunk (a család már feketeöves kuruzslós). Ha végigértél a három paklin, és mondjuk a harmadik sem szimpatikus, akkor pedig ottmaradsz azzal a lehetőséggel, hogy fel kell csapnod egy kártyát a pakliból és azt kell elvinned… Sokféle kártya van a játékban, természetesen kell lennie büntető kártyáknak is, hogy az izgalom fennmaradhasson.

Minden, csak nem monoton

A játék nagyon sokféle lehetőséget állít elénk: gyúrhatunk a fáinkra, amelyeket minél magasabbra akarunk növeszteni, hogy utána a lombkorona kártyával lezárva sok-sok pontot kapjunk értük. Gyűjthetünk különböző trópusi növényeket, amelyek masszív pontokat hozhatnak körről körre ha épp a megfelelő mennyiséget sikerül begyűjtenünk (pl. kettő darab bromélia 7 pont, de három már -3 pont; a páfrányokat páratlan számban szeretnénk tartani, mert a páros számú páfrány nulla pont; a könnyezőpálmából pedig legalább háromra lesz szükségünk, hogy pontot érjen stb.).

Természetesen ott vannak a különleges trópusi állatfajok, amelyek mind-mind egyedi képességekkel ruházzák fel a játékosokat ezért nagyon értékesek, és akkor érnek a legtöbb pontot, ha párban sikerül összegyűjteni őket. Emellett viszont bármikor kialakulhat egy bozóttűz, ami a növényeinket pusztítja, egy betegség, ami az állatainkat tizedeli az évszak végén, lehet szárazság, penész stb. De akár becsaphat egy villám is, ami adott esetben lehetőséget ad arra, hogy rossz kártyáinktól megszabaduljunk. Sőt felhúzhatjuk a játék legértékesebb lapját, a magot is, amellyel a kör végén „soron kívül” további kártyákat adhatunk az erdőnkhöz, hogy optimáljuk a megszerezhető pontokat.

Számos lehetőség, amiről mindig az adott pillanatban kell taktikai döntést hoznunk: bevállaljuk az adott paklit annak minden ajándékával és átkával együtt, vagy tovább megyünk és esetleg belekényszerítjük magunkat egy olyan helyzetbe, hogy sokkal kevesebb/gyengébb kártyákkal kell beérnünk? A Lombkoronában szó sincs hosszú távú stratégiáról, mindig az adott évszaknak, az adott körülményeknek élünk, sőt, lehet hogy az ellenfél kártyáit is szem előtt tartjuk, amikor elveszünk egy olyan kombinációt, ami nekünk nem kimondottan jó, viszont a másik masszív pontokat kaszálna belőle.

Vélemény

Összességében a Lombkorona egy csavaros, izgalmas kétfős kártyajáték, ami minden alkalommal meglepetéseket rejt magában (10 db kártyát mindig kikeverünk, így azért van egy bizonytalanság abban, hogy pl. melyik állatkombinációk jöhetnek ki). Gyorsan, kb. fél óra alatt lejátszható, főleg, ha már ismerünk minden kártyát a játékban. Az pedig külön pont, a szemünk előtt a gyökérzetből törnek magasba a fák, a törzsekre tarkabarka kisállatok telepszenek és az erdőnk fokozatosan telik meg élettel. Egy gyönyörű kivitelű, tematikus társasjáték, ami higgyétek el, mindenképp megér egy próbát!

Az erdő

Az erdő egy hatalmas kártyaszámmal (150+) dolgozó szett- vagy tablóépítő társasjáték, amelyben mindenki a saját kis erdejét építgeti, gyűjti bele a fák, állatok és növények végtelennek tűnő kombinációit. Viszont egyáltalán nincs könnyű dolgunk benne, hiszen bár rengeteg kártya pörög végig a kezünkön a játék során, bizony ezeknek csak egy töredékét fogjuk tudni letenni, hiszen minden lerakott kártyáért további kártyákkal kell fizetnünk a kezünkből. Ez a játék egy folyamatos készlet-menedzsment, ahol végig a tökéletes állat-növény kombinációt keressük, amiből aztán hatalmas pontokat (több 100-as nagyságrend) kaszálhatunk.

A bőség zavara

Az erdőben minden egyes kártya pontot ér, elkezdesz gyűjteni valamit, de körről körre azzal szembesülsz, hogy na ha ezt lerakom, ez a kártyakombó még durvább, mint az előzők. A játékban először fákat kell letennünk (8 féle fafaj, más és más pontozással), hogy aztán azok köré (fölé, alá valamint a két oldalukra) állatokat és növényeket játszhassunk ki. Semmilyen limit nincs, gyakorlatilag végtelensok fát rakhatunk le, melyeket állatokkal és növényekkel dekorálunk addig, amíg a harmadik tél kártyát fel nem húzzuk – ekkor viszont a játék azonnal véget ér, éppen a tetőfokán. Végig gyűjtögetünk, szőjük a tervünket arra vonatkozóan, hány denevért/pillangót akarunk még begyűjteni, van pár szarvasunk, hú, akkor kéne még egy farkas, meg ha már megvan 6 féle fa, csak be kéne még gyűjteni a maradék kettőt… Egy végtelen pontsaláta, ami bármikor véget érhet.

Interakció?

Azt gondolhatnánk, hogy Az erdőben mindenki csak a saját szakállára gyűjtögeti a pontokat és “maga előtt Yu-Gi-Oh-zik”, de pár játékalkalom után rájöttünk, hogy ez koránt sincs így. Amikor kijátszunk egy kártyát a játékban, azért további kártyákkal kell fizetnünk a kezünkből, amelyeket a tisztásra kell tennünk (ahonnan bárki lenyúlhatja őket). Ha nem figyelünk arra, hogy az ellenfeleink mit gyűjtenek, bizony könnyen megüthetjük a bokánk - bizony amellett, hogy magunknak a lehető legjobb kártyákat tartogatjuk, van, hogy vissza kell tartanunk olyan kártyákat, amelyek az ellenfeleink tablójába tökéletesen passzolnának, netalántán 15+ pontot érne csak az az egy kártya, ha megkaparintják. Jól tesszük tehát, ha odafigyelünk a rivális erdők fejlődésére is.

Vélemény

Számomra minden alkalommal izgalmas az, hogy Az erdőben az adott játékalkalommal épp mit fogok tudni kihozni a kártyákból, egyáltalán melyek azok a kártyák, amik feljönnek és lehetőségem lesz gyűjteni őket (két főnél például 30 db kártyát kell félretenni a dobozba). Szuper a játék kártya-menedzsment része, az, hogy a mások által eldobott kártyák mindenki számára elérhetővé válnak. Ha még a színeket is sikerül összekombinálnunk (azonos színű lapokkal fizetünk ki egy kártyát), bónusz akciókat is szerezhetünk.

Biztos vagyok benne, hogy ez a játék nem való mindenkinek, hiszen rengeteg kártyát, információt kell feldolgozni körről körre és fejben kigondolni, melyik kártyákat részesítjük előnyben – valakinek ez monoton és agyégető lehet. Mi kifejezetten élvezzük ezt a részét, illetve a kihívást, hogy játékról játékra javítsunk a pontszámainkon, hiszen minden játékkal újabb és újabb remek kombinációkat és „stratégiákat” próbálhatunk ki, és bizony mindig abból a szettből kell főzni, amit épp sikerül a kezünkbe kaparintani.

Összegzés

A Lombkorona és Az erdő két nagyon hasonló elveken alapuló, szett/tablóépítő társasjáték. Míg a Lombkorona kétfős jellege miatt több fordulatot és taktikát igényelhet (3 forduló, fordulónkénti pontozás), addig Az erdőben inkább lesz szükségünk egy hosszabbtávú stratégiára a pontjaink maximalizálásához - és itt nagyon nagy szerepe lesz a kártya-menedzsmentnek is.

Bár mindkét játékban nagy a szerencsefaktor, a Lombkoronában ez a vonal sokkal erősebb, a push your luck mechanizmus miatt, illetve azért, mert ott nincs lehetőségünk a másik által levetett kártyákra lecsapni.

Összességében mindkét játékot nagyon élveztük ketten, de a kettő közül talán a Lombkorona optimálisabb ha csak ketten vagytok rá (míg Az erdőt akár 5-en is játszhatjátok!). Mindeközben pedig folyamatosan azon gondolkodom, Az erdőbe mennyi-mennyi plusz dolgot lehetne belevinni egy jó kiegészítővel, és izgatottan várom, hátha a vágyam teljesül a jövőben. 😊

Köszönjük szépen a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk a játékokat!