Luna Maris - ne feledd, a Holdon nincs pazarlás!

A Luna Maris egy 2022-es megjelenésű heavy euró társasjáték, amelyben egy holdbázison koordináljuk egy mérnökcsapat munkáját. A játékban értékes nyersanyagokat nyerünk ki (titán, víz, hélium-3 izotóp) és küldünk vissza a Földre.

Játékmenet

A Luna Marisban a munkásunkat különböző akciómezőkre küldjük, melyeket a megfelelő tudóskártya (~pakliépítés) kijátszásával tudunk aktiválni. Minden játékos birtokol egy játékostáblát, melyen az aktuális oxigén- és feszültségszintjét jelöli, illetve az erőforrásait gyűjti. Ám mivel mégiscsak az űrben vagyunk, számunkra az egyik legértékesebb erőforrás az oxigén lesz, a holdbázison való mozgásért ezzel kell majd fizetnünk. Emellett az akkumulátorunk is folyamatosan töltésre szorul majd, ha egy fázisban több akciót is végre akarunk hajtani.

A körünkben ugyan csak egy tudóskártyát játszhatunk ki, de a későbbiekben megszerezhető 2. szintű tudóskártyákat már nem csak egy, hanem két akció végrehajtására is használhatjuk, amennyiben az oxigént és az energiát is ki tudjuk fizetni.

A célunk természetesen az lesz, hogy minél több győzelmi pontot gyűjtsünk össze, melyeknek az elsődleges forrása a földi megrendelések teljesítése lesz, tehát nyersanyagokat kell majd gyűjtenünk (bányák), illetve átkonvertálni azokat értékesebb erőforrásokká (ipari komplexum, újrahasznosító üzem). Akcióink során a tudóscsapatunk folyamatosan kimerül (a dobópakli az ún. pihenőpakli), és ahhoz, hogy újra akcióba lendülhessenek, el kell őket látni az üvegházból hozott élelmiszerrel. Mindezt pedig majd igyekszünk a leghatékonyabban megtervezni, hiszen a Holdon nincs pocsékolás, egy lélegvételnyi oxigén sem mehet kárba!

Vélemény

A Luna Maris kapcsán nem lehet panasz a tematizáltságra. Minthogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bázison vagyunk az űrben, a legnagyobb ellenségünk a pazarlás, amire a játék a folyamatosan gyűlő hulladék formájában próbál figyelmeztetni.

A játékban Holdból elsődleges vasércet és titánt tudunk kinyerni, majd ezeket az ipari komplexumban alakíthatjuk a jóval értékesebb víz és hélium-3 erőforrásokká, azonban nem kevés hulladékot is termelünk ilyenkor, ami a játék végén vaskos mínusz pontokat érhet, ha nem hasznosítjuk újra.

A játékban tehát az erőforrásainkat nagyon gondosan kell menedzselnünk – épp annyit termeljünk, amit fel is használunk pl. a megrendelések teljesítésére, és közben gondoskodjunk az újrahasznosításról, illetve az azzal nyert nyersanyagok is jó célt szolgáljanak. Ha ez nem lenne elég, miközben próbáljuk fenntartani ezt a komoly körforgást, folyamatosan tudatában kell lennünk, mennyi oxigénünk és energiánk van még hátra, nem beszélve a fáradságos munkával megszerezhető élelmiszerről. Azt mondanám, hogy a játék sokkal inkább ezekkel a nehéz döntésekkel teremti meg a holdbázis-hangulatot mintsem a dizájnnal, ami egy kicsit „prototípus”-jellegűnek, kevésbé kiforrottnak érződik.

A Luna Maris szerintem szuper mechanizmusokat is ötvöz, például az oxigén mint „póráz” egy tematikusan frappáns megoldás, és számomra visszaköszön benne egy kicsit az Istanbulra jellemző előre tervezés. Bár itt nem kényszerülünk rá, hogy újra és újra azokat a helyeket látogassuk, ahol 2-3 körrel ezelőtt voltunk. A játék arra sarkall minket, hogy a mások által elfoglalt akciómezőket használjuk, mivel ezek „ingyenessé válnak” (a másik játékos már kifizette érte az energiát, nekünk csak az oxigénünk fogy az odaúton). Bár ezzel az ellenfelünk is jól jár, mert győzelmi pontot zsebel be a mi „élősködésünkért”.

Ez a játék egy báránybőrbe bújt farkas, hiszen egyáltalán nem néz ki heavy eurónak – a letisztult külső, a kevés komponens és az egyszerűbb játékszabályok mind azt sugallják, hogy nekünk itt egy közepes nehézségű, kis tingli-tangli stratégiai játékkal lesz dolgunk. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk! Azzal, hogy a köreinket jó előre meg kell terveznünk, hogy a tudósainkat, az energiát és az oxigént gondosan be kell osztanunk, a játék nagyon szűk térbe szorít minket. Természetesen, ahogy annak lennie kell, a létszükségleteket kielégítő akciómezők a pálya két végén találhatók (üvegház = kaja, erőmű = energia), így hamar elkezdünk izzadni, ha élelmiszerkészletünk és az akkumulátorunk egyszerre szorulna visszatöltésre.

Számomra kissé meglepő megoldás a játék végén az élelmiszer-kártyák pontozása, és ezzel jó tisztában lenni már a legelső játékalkalom előtt is. Az élelmiszer-változatosság és tápérték alapján az első helyezett markát akár 16 pont (!) ütheti, ami kb. elég a sorrend teljes megfordítására is,ha mondjuk a többieknek nem maradt élelmiszer-kártyája. Az pedig elég bosszantó tud lenni, ha a másik a kaja felhalmozásával nyer úgy, hogy közben nekünk mondjuk kettővel több, vértizzadós megrendelésünk teljesült a játék során, de a kaját elfogyasztottuk (mert miért is halmoznánk fel ugye, hiszen a játék minden más ponton bünteti a pazarlást).

Összegzés

Ahogy minden heavy eurónak, a Luna Marisnak is megvan a maga célközönsége. Kellően tematikus és közben rendkívül szűk sci-fi játék ez, ami tűpontos tervezést és nagy fókuszt igényel. Ha már ráéreztünk az ízére, ez a tánc, amit oda-vissza lejtünk a táblán az akciómezők között cikázva biztosan megbizsergeti majd az agyunkat. Azt javaslom, ha szereted a nehéz stratégiai kihívásokat, akkor mindenképp ülj le, és adj egy esélyt a Luna Marisnak. 😉