Polynesia: szökés a lávafolyam elől

A Polynesia egy tavalyi (2020) megjelenésű társasjáték a spanyol Ludonova kiadótól. Ebben a társasjátékban Polinézia szigetvilágát fedezzük fel, no persze nem csak jókedvünkben – a vulkán ugyanis hamarosan kitör, ezért el kell menekülnünk eddigi lakhelyünkről a biztonságos kis szigetek valamelyikére. Vajon mindenkinek sikerül ez, még mielőtt a láva maga alá temet mindent?

Áttekintés

A Polynesiában egyfajta hálózatépítés a célunk, ugyanis a menekülést jelentő szigeteket tengeri útvonalakon keresztül érhetjük el. A játék konfrontatív jellegű abban a tekintetben, hogy az a játékos, aki elsőként felfedezte az adott útvonalat, vámot szed a többiektől, akik azt használni akarják vagy az illető hajójával, vagy a sajátjukkal. A szigetek különböző bónuszokat rejtenek, melyekben akkor részesülünk, ha ott hagyjuk egy figuránkat, illetve az ott is marad a termelés fázisig, vagy akár a játék végéig, plusz pontok reményében. Ezen kívül néhány sziget esetén az, aki elsőként teszi be oda a lábát, egy plusz kis jutalmat is kaphat, sziget tokenek formájában. Összességében tehát hálózatépítés, jó helyezkedés, felfedezés történik a játéktáblán, miközben igyekszünk minél több emberünket letenni és lehetőleg kijuttatni őket a közelgő vulkánkitörés hatótávolságából.

Vulkánkitörés – a végső visszaszámlálás

A játék ciklusokra osztható, egy-egy ciklusban 7 fázis követi egymást, ezek közül az első háromban hajtanak végre akciókat a játékosok. Az akciófázisok után egy zsákból kockákat húzunk ki – ez jelképezi a visszaszámlálást a vulkánkitörésig (akárcsak a Clank!-ban). A zsákban fekete, piros és szürke kockák vannak. Ha szürkét húzunk ki, nem történik semmi, ha feketét, húznunk kell két újabb kockát. Piros kocka esetén közelebb kerülünk a játék végéhez, ugyanis az 5. piros kocka húzásakor a vulkán kitör és a játék véget ér.

A zsákból való húzást követően valamelyik típusú erőforrásunkat el kell dobnunk, ezt mindig a kezdőjátékos határozza meg. Ezután termelünk erőforrásokat, majd a kezdőjátékos jelölőt tovább adjuk a következő játékosnak.

Akciófázis

A három akciófázisban a játékosok egyesével egy-egy akciót hajthatnak végre. Ezek a következők lehetnek:

• felfedezés: egy hajót lehelyezhetünk a játékostáblánkról egy tengeri útvonalra
• utazás: az embereinket már felfedezett tengeri útvonalaink mentén mozgathatjuk, vagy használhatjuk másnak is az útvonalát, ha a kiindulási ponton van bábuja az illetőnek,
• benépesítés: egy embert helyezhetünk egy másik emberünk mellé a kis szigeteken, vagy hármat a nagy (vulkános) kezdőszigetre
• halászat: kagylót vagy halat szerezhetünk.

Az akciófázisok eltérő erősségűek (1-3), és mindegyik más akciótípusnak kedvez. A hármas számú (első) akciófázisban a játékosok például három mozgáspontot költhetnek el az utazás akció keretében, három erőforrást gyűjthetnek a halászat akcióval, de ezzel egyidejűleg az új útvonalak felfedezése három erőforrás elköltésével jár. Ehhez képest az 1-es számú akciófázisban ugyan egy mozgáspontunk van, egy erőforrást szerezhetünk, de mindössze egy kagylóba/halba kerül egy új útvonal felfedezése.

Interakció

A játékosok között nem kevés interakció van, hiszen folyamatosan egymásra lesznek utalva az utazásaik során. Amikor olyan tengeri útvonalra szeretnénk hajót lehelyezni, amelyet valaki már előttünk felfedezett, fizetnünk kell neki abból a fajta erőforrásból kettőt, amiből ő fizette a felfedezését: az akció költségéből egyébként egy tokent mindig a hajó mellé rakunk a táblára, így látható, mibe kerül annak a használata, illetve az újbóli felfedezése.

Amikor a mozgásunk során egy másik játékos útvonalát akarjuk használni, ezt megtehetjük abban az esetben, ha a kiindulási szigeten van egy bábu a kiszemelt játékos színében. Ez a bábu lesz a vezetőnk, aki elkalauzol bennünket a veszélyes tengeri útvonal másik pontjára, ezért az ellenfélnek ezen bábuját is magunkkal kell mozgatni. Természetesen eme „szívességért” szintén fizetnünk kell neki a tengeri útvonal mellett feltüntetett erőforrásból egyet.

Pontszerzés

A Polynesiában az elsődleges pontforrást a _tide cardo_k, vagyis az árapály kártyák jelentik. Ebből két félét különböztetünk meg, az egyik az azonnali hatás (!), a másik a játékvégi hatás (⌛) – pontokat többnyire az utóbbival szerezhetünk. A kártyák három típusba sorolhatók, egyik részük a szigetcsoportokra, másik a maszk tokenekre vonatkozik, a harmadik pedig általános érvényű (bábukat, erőforrásokat érintő) pontozást/plusz szabályokat hoz be a játékba. Az egyes típusú árapály kártyák azt pontozzák, hogy hány szigetcsoporton van figuránk a játék végén – ha az összesen akkor kártyától függően 5 vagy 10 pontot szerezhetünk pluszban. A második típusú kártyák esetén különböző szabályok lépnek érvénybe, ha maszkokat szerzünk a szigetek felfedezésekor, illetve a játék végén ezek a maszkok plusz pontokat adhatnak.

További pontokat szerezhetünk az elhelyezkedésünk alapján, vagyis, ha ponttal jelölt szigeten vannak bábuink a játék végén; ezen kívül minél több embert helyeztünk le a táblára (és menekítettünk ki a kezdőszigetről) annál több pontot kaphatunk.

Összegzés

A Polynesiában nagyon sok jó ötletet fedezhetünk fel, ami egy remek játék alapját képezheti. Nekem nagyon tetszik a három akciófázis különböző erőssége. Ez egy okos húzás abból a szempontból, hogy a játék legfontosabb része a felfedezés és a mozgás, és ezt bizony nagyon körültekintően kell megtervezniük a játékosoknak. Az első fázisban lehet, hogy drágább az útvonal megépítése, de ha nem cselekszünk talán mások kaparintják meg előttünk. Nem beszélve arról a jó kis pontlapkáról, amire még mindenki előtt kéne lecsapni…

Az első dilemma tehát, hogy melyik fázisban milyen akciót csináljunk. A második, hogy hány embert érdemes letennünk a játék során – az akciók száma ugyanis véges, és ha nem lesz elég mozgáspontunk, azok az embereink, amelyek a kezdőszigeten vagy a három, hozzá közel eső szigeten ragadtak, úgysem érnek majd pontot. A legnagyobb dilemma pedig, hogy hogyan szórjuk szét az embereinket a szigetvilágban, hogy kapjuk értük lehető legnagyobb termelést és a lehető legtöbb pontot a játék végén. Izgalmas kis verseny ez, ki jut el először a játéktábla csücskébe, ki szerzi meg a pontlapkákat/maszkokat, ki építi ki stratégiailag a legkedvezőbb helyre az útvonalait.

Vélemény

Mindezek ellenére, valamiért kevésnek érzem a játékot. Tetszik benne a tervezgetés, hogy egymásnak keresztbe tehetünk, a „visszaszámlálás” izgalma a vulkán kitöréséig, de nem tetszik a szűk játéktér. Nem tetszik, hogy fordulónként egy nyamvadt akciót hajthatok végre, pedig olyan sok minden szeretnék csinálni, és emiatt nem érzem, hogy ki tudnék teljesedni. Ez a fajta „szűk” tér valahol szórakoztató (pl. Viticulture, Grand Austria Hotel), de itt kifejezetten zavart, nem tudom, pontosan miért. Talán azért, mert nem érzem, hogy haladna a játék előre, mindig olyan apró dolgokat lehet egyszerre csinálni.

Az árapály kártyák elég jók, de szerintem lehetne több ilyen kártyával játszani egy-egy partit, és akkor már dobna a monotonitásán egy kicsit. Egy-két zavaró dizájnbeli probléma is felmerül, pl. a figurák iszonyatosak kicsik, nem beszélve az icipici hal-, és kagylótokenekről. Ezen kívül az árapály kártyák duplán vannak, mert van egy pakli angol és egy pakli spanyol nyelvű kártya. Bőven elfért volna egy kártyán az angol és a spanyol szöveg egymás alatt, sőt, pofásabb lenne, ha következetes szimbólumok lennének rajta, 5 soros minibetűs szövegek helyett.

Összességében úgy gondolom, jó pár megoldás tetszik a Polynesiában, ami szuper játékká tehetné, de az összkép engem mégsem nyűgözött le. Természetesen a véleményem ellenére lehet, hogy tetszeni fog nektek ez a hálózatépítős-terjeszkedős társas, ami egyébként egy könnyedebb stratégiai társasjáték szintjén mozog. Egy a fontos: legalább hárman játsszatok, ugyanis ketten a minimális interakció miatt pont a játék lényege veszik el.

A játékot a Társasjátékpont jóvoltából próbálhattuk ki. Köszönjük Melindának és Daninak! 😊