Szellemek szigete – analízis paralízis a köbön

A Szellemek szigete egy 2017-es kooperatív stratégiai társasjáték. Ebben a bejegyzésben egy általános, átfogó képet szeretnék adni a játékról, ugyanis messze nem volt alkalmunk mélységeiben játszani vele. Azonban azoknak, akik még morfondíroznak azon, hogy érdemes-e kipróbálniuk, támpontot szeretnék nyújtani ezzel az írással.

Áttekintés

A Szellemek szigete érdekes felütéssel indít: adott egy sziget, melyet megszállnak egy másik világ idegen hódítói, akik kárt tesznek a természetben és az azzal egyensúlyban élő őslakosokat (dahanokat) is megtámadják. A játékosok szellemek (tűz, víz, föld stb.) szerepébe bújva összefognak, hogy elijesszék/elpusztítsák a betolakodókat, akik egyre csak jönnek és terjeszkednek. Ebben a tekintetben hasonlít más kooperatív játékokra, mint pl. az XCOM – The Board Game, Pandemic, ahol szintén a terjedés és a „katasztrófa” megelőzéséért küzdünk.

Ahogy annak egy kooperatív játékban lennie kell, mindenki másban erős, különböző képességekkel van felruházva. A Szellemek szigetében összesen 8 féle szellem szerepében próbálhatjuk ki magunkat, melyek között vannak könnyebben és nehezebben játszható karakterek is. Eltérően azonban más kooperatív játékoktól, itt annyi mindenre kell majd figyelnetek, hogy biztosan nem tudjátok majd minden egyes lépéseteket közösen egyeztetni, tehát sokszor egyénileg kell döntéseket hoznotok.

A telepesek

A sziget játékosszámtól függően 2-4 szigetrészből áll össze, ahol egy-egy szigetrészt különböző színű mezők tarkítanak: őserdő, mocsár, sivatag és hegyvidék. A játék során minden fordulóban kártyákat húzunk a telepespakliból, ami alapján adott tájegységre telepeseket helyezünk el. A telepesek először mindig felfedeznek (emberkék), utána építkeznek (falvakat és városokat) és végül rombolnak (sebzik az adott tájegységet), így minden fordulóban három telepeskártyára kell fókuszálnunk.

Azonban mindig előre tudjuk, hogy épp melyik mezőket kell védeni, hiszen a telepeskártyákat mindig balra tolódnak, és minden fordulóban csak egy új kártya kerül felfedésre. Például, ha a felfedezés ebben a fordulóban a sivatagban történt, pontosan tudjuk, hogy a következő fordulóban a telepesek a sivatagban fognak építkezni, majd még egy forduló múlva ott rombolnak és így tovább. A rombolás során az emberek csak 1-et sebeznek, míg a városok már 3-at (valamint ugyanennyi életerővel rendelkeznek).

A szellemek

A szellemek jelenlétét a szigeten kis színes korongokkal jelöljük, a képességeiket pedig kártyák kijátszásával használjuk. Minden kártyának van egy sebessége (gyors vagy lassú) és hatótávolsága.

A gyors akciókat a telepesfázis előtt használhatjuk, a lassúakat sajnos csak utólag – tehát utóbbiak nem fognak segíteni minket az aktuális csatában, legfeljebb a következő csapásra tudunk segítségükkel felkészülni. A hatótávolság is fontos, ez azt mutatja meg, hogy a szellemjelenléttől maximum hány mezőre érvényesíthetjük az akaratunkat – ezért a szellemek igyekeznek együttes erővel a teljes szigetet lefedni, és további jelenlétkorongokat lehelyezni a térképre. A legegyszerűbb, ha mindenki a saját szigetrészére koncentrál.

A kártyák kijátszása előtt a játékosok különböző akciókat hajthatnak végre: energiagyűjtés (energia kell a kijátszáshoz), jelenlét lehelyezés, új kártya húzása vagy a már kijátszott kártyák visszavétele. Szellemtől függően ezek az akciók különböző kombinációkban hajthatók végre. A jelenlét lehelyezésekor a táblájukról eltávolítanak egy korongot és ezzel vagy az energiabevételüket, vagy a kijátszható kártyáik számát növelik.

A dahanok

A játékban az őslakosokat kis gombák jelölik, melyek készen állnak segíteni a szellemeknek a harcban, ezért a játékosok igyekeznek megvédeni őket a pusztulástól. A szellemeknek lehetősége van a dahanok, mint katonák mozgatására a térképen így akár „hadsereget” állíthatnak belőlük az ellenség ellen – az egyetlen bökkenő, hogy a dahanok száma véges, és könnyen elpusztulnak. Ugyan két életerejük van, (és ennyit is sebeznek), de mivel mindig a telepesek támadnak először, és a dahanok csak később, így ha az első hullámban elpusztulnak, nem tudnak visszatámadni. Egy biztos, nem ők lesznek a legerősebb eszközeink a telepesek elpusztítására.

A játék vége

A játék során a szellemek igyekeznek félelmet generálni, és adott számú félelem után húzhatnak egy félelemkártyát, melyek általában sok segítséget nyújtanak, még a telepesek támadása előtt.

A játék nyerési feltétele kezdetben, hogy minden telepest (felfedezőt, falvat és várost) elpusztítsunk, azonban ezen a feltételen lehet enyhíteni.

Három félelemkártya után már elég csak a falvakat és a városokat lepucolni, további három kártya után pedig már csak a városokat kell lerombolni – természetesen ez nagy segítség, és ezért jeleskednünk kell a félelemkártyák megszerzésében.

A játékot azonban háromféleképpen is el lehet veszíteni:

1. elfogy a telepespakli,
2. a sziget visszafordíthatatlan károsodást szenved,
3. egy szellem jelenléte teljesen megszűnik a szigeten.

A 2-es pont némi magyarázatra szorul: amikor egy terület 2-nél nagyobb sebzést szenved el, lekerül rá egy métely. Ha még egyszer elszenved ekkora sérülést, egy második métely kerül rá, és egy vele szomszédos területre is (kicsit Pandemic feeling). A játék elején véges számú mételyünk van, és ha ezek mind lekerülnek a térképre, elveszítettük a játékot.

Stratégia

A Szellemek szigetében tehát egyszerre kell ügyesen védekezni (a mételyek lerakását megakadályozni, illetve a saját jelenlétünket, valamint a dahanokat megvédeni), és támadni, hiszen félelmet elsősorban a falvak és városok elpusztításával tudunk generálni. Mivel a telepesek minden lépését ki tudjuk számítani (egyedül a felfedezést nem), előre felállíthatjuk a stratégiánkat. Itt jön azonban képbe egy fontos tényező: az agykapacitás.

Mennyire tudod fejben tartani, hogy melyik mezőre melyik kártyát akartad kijátszani a 3-4 közül?

Ez talán a legnagyobb kihívás az egész játékban: vannak ugyan kis emlékeztető jelölők, amelyekkel elvileg számon tarthatjuk, mely területeken akarunk képességet használni, de ezek sajnos nem érnek sokat, ha már olyan részletekre is emlékezni kéne, hogy melyik területről akartam áttologatni a dahanokat stb. Főleg, hogy a térkép nagyon hamar kaotikussá válik a sok-sok telepestől. Ezen kívül a telepeseken és a dahanokon esett sebzést azok feldöntésével jelöljük, és így már tényleg elég szedett-vedetté, átláthatatlanná válik a játéktábla…

Vélemény

A játékot sajnos csak 3 alkalommal játszottuk, így nem tudok nyilatkozni arról, hogy valóban jó játék-e. Azonban egy biztos: rettenetesen nehéz volt, legalábbis nekünk. A téma rendkívül kecsegtető, és izgalmas, hogy „rombolhatunk”, de mégsem jön át játék közben, amikor a kártyákon már csak az ikonokat vesszük észre. Egy idő után az egész nagyon monotonná válik, most erre a területre fókuszálunk, aztán arra – itt pusztítunk, ott védekezünk és csak daráljuk és daráljuk.

Tipikus jelenség ebben a játékban az analízis paralízis, amikor is annyi lehetőség van és annyi információt kell egyszerre befogadnunk, hogy képtelenek vagyunk döntést hozni gyorsan és effektív módon: túlanalizáljuk a helyzetet, és közben el-elveszítjük a fonalat.

Őszintén megmondom, hamar rájöttünk, hogy ez a fajta agytorna nem nekünk való. Egyszerűen túl sok befektetést, időt, energiát igényel és cserébe nem kapunk elég kompenzálást a játékélményből. Szeretném persze hangsúlyozni, hogy messze nem ismertük meg a játékot teljességében (kb. 4 szellemet próbáltunk, nem játszottunk ellenfelek ellen és küldetéskártyákkal sem), de ez főleg annak köszönhető, hogy már alapjaiban nem tetszett nekünk annyira (és nem is ment jól), hogy még többet nehezítsünk rajta.

Azt hiszem, a Board Game Geeken a játékra adott 3,91-es nehézség (az 5-ből) egészen találó. Ez egy igazán nehéz kooperatív stratégiai játék, a legnehezebb, amivel eddig összeakadtunk. Maga a kooperativitás is sokat nehezít rajta, hiszen valamilyen szinten érdemes összedolgoznunk, és nem árt, ha ismerjük egymás képességeit is.

A 3. játék után már egyértelműen megfogalmazódott bennem: ez a játék akkor menne jól és gördülékenyen, ha 5-6-szor ugyanazzal a szellemmel játszanám és megtanulnám fejből az alap képességeit (akár az ősi erőket, vagy a saját kártyáit), és nem lenne állandóan az, hogy veszettül lapozgatom a kártyáimat, most éppen melyiket is lenne jó használni, és ja, tényleg, van egy ilyen képességem is, de ó a francba, ez csak egy lassú akció…

Kinek ajánlom?

Szeretném még egyszer leszögezni, hogy nem tartom magam (és a baráti társaságom) a megfelelő célközönségnek ehhez a játékhoz. Egyszerűen nem tud egyikőnk se ennyi mindent egyszerre fejben tartani, és hajlamosak vagyunk túlanalizálni a helyzeteket. Ezen kívül kooperációban is biztosan van még hova fejlődnünk.

Ennek ellenére mindenképpen szeretném felhívni azok figyelmét, akiknek megtetszik a Szellemek szigete a boltok polcán, hogy

ha csak nem érzik magukat erősen haladó szintű játékosnak, ne vásárolják meg egyből, inkább próbálják ki előtte.

Számos hirdetést látok társasjáték adok-veszek csoportokban, ahol egy próba vagy már kibontás után kínálják eladásra ezt a játékot. Bizony nagy falat, és szerintem ezt minden boltban a játékosok orrára kéne kötni.

Természetesen lehet, hogy Neked bejön az effajta agytorna, ezért semmiképp ne érezd azt, hogy lebeszéltelek. Próbáld ki! 😊 Mi a Társasnavigátortól kaptuk kipróbálásra, köszönjük!