Azul és utódjai – 4 színes absztrakt stratégiai játék minden korosztálynak

Azul

2018
2-4
~45 perc

Az absztrakt stratégiai játékok tipikus, korosztálytól független játékok melyek egyre-másra jelennek meg társasjátékozást népszerűsítő alkalmakon. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy könnyen elsajátíthatóak, többnyire a színek és minták kombinálásán, építőelemek adott elrendezés szerinti lehelyezésén alapulnak. Bárki könnyen megtanulhatja őket, kellő mértékben elgondolkodtatnak egy tinédzsert vagy egy nyugdíjast is, de egyébként is, mindenki olyan mélységben játszhatja őket, amilyenben szeretné.

Azul (2017)

Az Azul az absztrakt stratégiai játékok között manapság kötelezően említendő, mondhatni klasszikus: ezt igazolja, hogy a 2017-es megjelenése óta már számos más játék merített belőle ötleteket. Az Azul-ban a játékosok csempe-sorozatokat gyűjtenek a táblájukon, a csempéket egy közös kínálatból szerzik. A kínálatban a csempék négyesével vannak csoportosítva (manufaktúrák) – minden alkalommal, amikor csempét választunk egy-egy ilyen manufaktúrából, a választott színből az összes csempét el kell vinnünk és le kell helyeznünk a táblánkra. Itt minden sorba egyféle színt kell gyűjtenünk, és ha a sor betelik, a forduló végén az adott színű csempéből 1 darab felkerül a falra és pontokat hoz. Ettől kezdve azonban ugyanabba a sorba nem gyűjthetjük már ugyanazt a színű csempét, így jól meg kell fontolnunk, milyen sorrendben gyűjtjük a színeket a táblán. Minden csempe, amit nem tudunk lehelyezni, összetörik a padlón és mínusz pontot ér.

Azul absztrakt társasjáték

Az Azul egy egyszerű, de mégis gondolkodtató stratégiai társasjáték, aminek már a doboza is rendkívül dekoratív. A játékelemek szépek és tartósak, a játék könnyen tanítható bárkinek 8 éves kor felett, és ugyanúgy jó ketten is, mint hárman vagy négyen. Pároknak kifejezetten ajánlott társasjáték, esti kikapcsolódásnak tökéletes 😊 Az Azul mindhárom részét megtaláljátok magyar nyelven a társasjátékboltok polcain, ha érdekel, mi a három között a különbség, olvassátok el ezt a bejegyzésünket is:

Az Azul sorozat: melyiket érdemes beszerezni?
Az első Azul megjelenése óta két újabb verzió is elérhetővé vált a piacon, és nem tagadhatjuk, egyik szebb a másiknál. De vajon melyik Azult válaszd?

Reef (2018)

A Reef szintén az Azul kiadójának, a Next Move Gamesnek a játéka, de ez érezhetően inkább a fiatalabb korosztályt célozza meg. A játékban korallzátonyt építünk 5 féle színű/formájú műanyag építőkőből. Ezek egyébként meglepően nagyok és nehezek, engem kicsit a DUPLO elemekre emlékeztetnek. A játékban egy 6×6-os* táblán építgetjük a korallzátonyunkat kártyák segítségével. A korallok készlete véges, de itt nem egy x db-ból álló, közös kínálatból szerezzük őket, hanem kártyák segítségével formálhatunk jogot általában egyszerre két, azonos színű elemre. A kártyák kettős szereppel bírnak: kijátszásukkor a felső részükön található két elemet szerezhetjük meg, melyeket kötelező lehelyeznünk a táblánkra, majd ezt követően a kártya alsó részén látható mintázatért pontokat szerzünk. A lehelyezés nincs szigorú szabályokhoz kötve, egyedül arra kell figyelnünk, hogy 4 elemnél magasabb tornyot nem építhetünk.

Reef absztrakt társasjáték

Minden pontozásnál a táblánkat felülnézetből kell vizsgálnunk, így a toronyba pakolt, „letakart” elemek már nem számítanak bele semmilyen célba. A kártyákat egy három kártyából álló közös kínálatból húzzuk, de a húzópakli legfelső lapja is mindig fel van fordítva: ha ez jobban tetszik nekünk a többinél, akkor bármely felfedett kártyára 1 pontjelölőt helyezve elvehetjük ezt a lapot. A játék lényege tehát, hogy az egyik korall szín elfogyásáig a lehető legtöbb pontot szerezzük meg úgy, hogy a legjobban passzoló kártyákat vesszük fel a kezünkbe. Azok kombinálásával igyekszünk a legtöbb pontot érő mintázatokat kirakni és azokra a megfelelő pontozó kártyákat kijátszani.

Reef absztrakt társasjáték

A Reef egy, az Azulnál sokkal megengedőbb absztrakt stratégiai játék, ahol véleményem szerint épp az a nehéz (felnőtt fejjel), hogy az elemeket bárhova, bárhogyan lehelyezhetjük, mert így elég sok kört kell futtatni a fejünkben, hogy hogyan optimális az építgetés. Úgy gondolom a végtelenül egyszerű szabályok, a duplo-szerű játékelemek is azt támasztják alá, hogy a játék inkább gyerekek számára készült, számukra ugyanis nagy könnyebbség, hogy az elemeket bárhogyan lerakhatják, és nem fogják túlgondolni egy-egy elem lehelyezését. Amit viszont felnőttként is élvezhetünk benne, az a 3-4 kártyából álló kombók kigondolása, amikor a soron lévő kártyával már a következő mintázathoz szükséges elemeket rakjuk le és így tovább. Kihívásban ugyan távol áll az Azultól, de ha épp egy könnyebb, gyorsabb játékot keresünk, ami mellé a gyerekek is szívesebben leülnek, akkor könnyen lehet, hogy épp a Reefre esik majd a választásunk.

Cóatl (2020)

A Cóatl megint csak egy, az Azulból merítő absztrakt stratégiai játék, de itt már az egyszerű formáktól igen csak elrugaszkodunk, ugyanis itt sárkányokat fogunk összerakni különböző színű elemekből. Az építőelemeknek három húzózsákja van: fej, test, farok. Ezeket egy közös kínálatba pakoljuk ki, ahova mindig 6×2 db testrész, 2 db fej és 2 db farok kerül. A kínálatból a játékosok egyszerre vagy 2 db összepárosított testrész, vagy 1 fejet vagy 1 farkat szerezhetnek. Ebben a játékban az új elem megszerzését nem követi automatikus a lehelyezés, ez ugyanis külön akciónak számít. A megszerzett elemeket a játékosok a játéktáblájukon tárolják, ahova véges számú (10 db) elemet raktározhatnak el.

Cóatl absztrakt társasjáték

A játék során maximum három sárkányt építhetünk meg. Az, hogy a sárkányaink hány pontot érnek majd a játék végén, azon múlik, milyen mintakártyákat sikerült teljesítenünk. A mintakártyákat (a gyűjtés és az építés után) egy harmadik akcióként szerezhetjük meg egy 6 kártyából álló választékból. Fontos szabály azonban, hogy egy sárkány mellé maximum 4 db mintakártyát játszhatunk ki – én személy szerint ezt egy kicsit kevesellem, sokkal izgalmasabb (és persze hosszabb) lenne a játék, ha tetszőleges mennyiségű kártyát játszhatnánk ki egy sárkányra. Persze ebben az esetben nem lenne meghúzva a határ, és a végtelenségig optimalizálgathatnánk a kígyónk színösszetételét…

A mintakártyákon kívül vannak templomkártyák, amelyek a teljes sárkány hosszára és színeire vonatkozó igényeket támasztanak, és ezek teljesítését elég sok ponttal jutalmazzák. Például legyen a sárkány 12 elem hosszú és ugyanannyi sárga elemet tartalmazzon, mint ahány pirosat. Amikor elkészültünk egy sárkánnyal, meg kell néznünk, teljesítettük-e valamelyik templomkártya igényeit – ha az igényeknek csak a fele teljesült, akkor is megszerezhetjük a kártyát, csak ilyenkor kevesebb pontot kapunk érte.

Cóatl absztrakt társasjáték

A Cóatl egy igazán látványos Azul-szerű absztrakt stratégiai játék, hiszen itt már 3D-s elemek pakolgatásával egy igazi műalkotás születik a kezünk alatt. Nagyon tetszik az a megoldás, ahogy az elemek csigavonalban kapaszkodnak egymásba, baromi jól is néz ki, meg maga az építés is jó móka. Bár a műanyag minősége itt nincs az Azul és a Reef szintjén (gondoljunk kb. a Kinder tojás kis kütyüire), de az elemek alakjában és kidolgozottságában nincs hiba az biztos. Az, hogy itt nincs semmilyen standard pontozás, hanem magunk számára válogatjuk ki a célokat és a pontkártyákat mind-mind megnehezíti egy kicsit a dolgunkat. Könnyen el lehet veszni a sok mintás kártyában, hogy most akkor melyiket melyik sárkánynál csináljam meg és pontosan hogyan. Inkább egy csináld-magad puzzleről van itt szó, és nem egy kompetitív játékról, hiszen ha a kínálatból elfogynak az elemek, egyszerűen visszapótoljuk őket a zsákokból. A Cóatl-t azoknak ajánlom, akiket jobban magával tud ragad az alkotás öröme, mint a versengés; szeretnek szöszmötölni a színes kis építőelemekkel és élvezetüket lelik a különböző mintázat-kombók kigondolásában és megvalósításában.

Calico (2020)

A Calico egy roppant igényes megjelenésű absztrakt stratégiai játék, továbbra is némi Azul áthallással, amit ráadásul még cicákkal is megspékeltek. De ne féljünk ezért tőle, mert nem a cicák itt a főszereplők, hanem a minták és a színek. A játékban egy takarót varrunk (ismerős lehet a Patchworkből) hatszög alakú foltokból. A foltokat egy zsákból tesszük ki egy egyszerre 3 foltból álló közös kínálatba. A játékosoknak a Calicoban is van némi puffere, ugyanis az építés során az előre elraktározott két foltjukból helyezhetnek le egyet, majd a körük végén kiegészíthetik a készletüket egy újabb folttal a közös kínálatból.

Calico absztrakt társasjáték

A játék érdekessége, hogy a színek és a minták egymástól függetlenül kezelendők. Ha három azonos színű foltot helyezünk egymás mellé, varrhatunk egy gombot a takaróra, ha pedig azonos mintájú foltok gyűlnek össze adott elrendezésben, egy cica fekszik a takarónkra. Minden játékban egyszerre csak három cica játszik, melyekhez kisorsolunk 2-2 mintát, amelyekre akkor fekszenek rá, ha az adott elrendezésben sikerült őket lehelyeznünk (pl. egy vonalban egymás mellé négyet, de olyan is lehet, ahol nem számít az elrendezés, csak az érintkező lapkák száma). Ha nem lenne elég a gombokra és a macskákra egyszerre odafigyelnünk, akkor még ott vannak a céllapkák is. A játékosok a takarójukon három mezőt céllapkákkal takarnak le, amelyek körül megint csak egy megadott mintázatban érdemes a foltokat felvarrni, hogy a pontjaink szépen összegyűljenek.

Calico absztrakt társasjáték

A Calico igazán szórakoztató abban az értelemben, hogy a nagy minta-, és színkavalkádban ki tudunk-e igazodni a takarónkon. Az pedig már igazi csodának számít, ha egyszerre sikerül cicákat, gombokat szereznünk és emellett még a céllapkáink is teljesülnek – azonban gyakorlat teszi a mestert. Számomra a Calico az „új Azul”, pedig nem is szeretem a cicákat, hanem csak őrülten tetszenek a foltok mintái, a színek és az egész összkép valahogy annyira teli találat, jó érzés már csak nézegetni is. A játékban pedig nagyon is el lehet mélyülni, jókat morfondírozni közben, hova milyen mintát, színt érdemes rakni. Nagy könnyebbség, hogy mindig két folt közül választhatunk az építés során, és az építés folytonossága sincs kikötve a játékszabályban. Persze bőven lesznek olyan szituk, amikor a másik pont azt az egy foltot veszi fel, amire már körök óta várunk és egyedül az passzolna tökéletesen a célunkhoz…

Összegzés

Ha eddig nem ismerted az Azult és társait, akkor itt az ideje, hogy belevágj a felfedezésbe! Ha interakcióra vágysz, akkor leginkább az Azul való neked, ha az alkotás öröme fontosabb, akkor a Calicot és a Cóatl-t ajánlom inkább. Ha a cél az egyszerűség, és a gyorsan játszhatóság (akár gyerekek mellett), akkor a Reef lesz a nyerő. Egy biztos: a mintázatépítő játékokban mindenki megtalálja a számítását, korosztálytól függetlenül. 😊

Szeretnénk megköszönni a játékokat partnereinknek: a Calicot a Gémklubtól, a Reefet a Társasnavigátortól, a Cóatl-t pedig a Társasjátékponttól kaptuk kölcsön.

Ha tetszett ez a bejegyzés, kövess minket Facebookon, vagy Instagramon!

Erről a társasról itt írtunk még:

Ajánló04/27/2020

Az Azul sorozat: melyiket érdemes beszerezni?

Ajánló02/01/2020

Még több Azul – Azul: A királyi pavilon

Hasonló társasokról itt olvashatsz:

Kiegészítők10/10/2021

Fagybérc: ha Everdell idillje már nem elég, itt a nehezítés

Kiegészítők10/04/2021

Javasasszonyok és alkímisták: minden, amit a Kuruzslókról tudnod kell

Ajánló09/25/2021

Project L – kirakózás társasjáték formában