A Concordia egy közkedvelt pakliépítős stratégiai társasjáték, melyben bejárjuk a Római Birodalom provinciáit. Eközben építkezünk, árukkal kereskedünk, és mindeközben igyekszünk a római istenek kedvében járni, hogy miénk lehessen a győzelem. Vigyázz, kész, és elő a legnagyobb asztaloddal! 😉
A Concordia nem hétköznapi méretű dobozából egy gigantikus, kétoldalú térkép kerül elő, mint játéktábla, melyen a játékosok igyekeznek a lehető legtöbb provinciába eljutni földön és vízen. A terjeszkedés és az építkezés telepesekkel (emberek és hajók) lehetséges, és a játékban minden egyes akciót egy kártya kijátszásával hajthatunk végre. A játékosok kezdőpaklijában 6 féle kártya van, vagyis ennyiféle akció közül válogathatnak – később persze vásárolhatnak új kártyákat így még előnyösebb akciókat szerezhetnek maguknak. Lehetőség van egymás akcióinak másolására, hiszen (majdnem) minden akcióból a játékosoknak csak 1-1 kártyájuk van. Ugyan van egy akció, amivel a játékosok a kezüket „visszatölthetik” és így újra aktiválhatják korábbi akcióikat, ám sokszor pocsékolásnak érezhetjük, ha ez az akciót nem az utolsók között használjuk el.
A Concordiában kiemelten fontos, hogy figyeljük egymás kártyáit, és előre megtervezett sorrendben játsszuk ki a saját akcióinkat.
A játék végén a paklinkban lévő lapok után kapunk pontokat: minden kártyán 6 római isten egyikének neve szerepel, akik különböző feltételek alapján adnak pontokat a játékosnak. Pontokat szerezhetünk így a provinciákból, ahol sikerült házat építenünk, a házaink (termelők) típusából, a megmaradt pénzünkből, a telepeseinkből, vagy a speciális árut termelő házainkból. A játék akkor ér véget, ha a játékosok megvásárolták az összes kártyát a kínálatból, vagy ha egy játékos lehelyezte az összes házát a térképen.
A játékban fontos fizetőeszköz a „sestertius”, azonban nem csak pénzre, árukra is szükségünk lesz a házépítéshez és a kártyavásárláshoz. A játékban 5 féle árut találunk (tégla, étel, szerszám, bor és szövet) melyeket különböző fafigurákkal jelölünk. A játékosok saját árukészlete véges: minden játékosnak van egy raktárháza, ahova maximum 12 db áru fér el – a játékosok tehát nem halmozhatják az árukat. Ezen felül az áruk helyét a „nem megépített” telepesek is foglalják, így ezeket érdemes hamar lehelyezni a térképre, hogy felszabadítsuk az értékes áruhelyeket.
A kezdőpakliban szereplő 6 féle kártya a 6 alapakcióhoz kapcsolódik (a továbbiakban az akció és a kártya kifejezés egymás szinonimáiként szerepelnek). Az Építésszel a telepesek mozgatására és házak építésére van lehetőségünk – ez például egy kulcsfontosságú kártya.
A pontjaink forrásai természetesen a paklinkban lévő kártyák, így nem árt azok számát gyarapítani.
A Szenátor kártyával 2 új kártyát vásárolhatunk a kezünkbe a kínálatból. Ehhez természetesen különböző árutípusokra van szükségünk. Minden város, ahova házat építünk, 1-1 árura specializálódik (ezt a játék elején sorsoljuk ki), így pl. a bortermelő városokban lehelyezett házaink bort termelnek, azonban ez nem jön csak úgy magától! A Prefektus kártya kijátszásával adott provincián belül az összes várost termelésre sarkallhatjuk, ekkor azonban minden játékos bevételt kap a provinciában lévő házai után, nem csak az, aki kijátszotta a kártyát.
Ha pedig nem tudunk a házaink révén bizonyos árutípusokat megszerezni, akkor a Kereskedő kártya kijátszásával vásárolhatunk magunknak belőle, illetve eladhatjuk a felesleges áruinkat helyfelszabadítás és pénzkeresés céljából. A Diplomata kártya segítségével lemásolhatjuk egy másik játékos dobópaklijának legfelső kártyáját, így lehetőségünk van arra, hogy például egy újabb Építész akciót végrehajtsunk a sajátunk után. A Tribunus kártyával végül visszavehetjük az összes kártyát a dobópakliból a kezünkbe, és minél több kártyát veszünk fel így, annál több pénzt kapunk ezért az akcióért. Ezen kívül ezzel a kártyával lehetőségünk van új telepesek lehelyezésére is Rómában.
A különleges akciókat azokat a kártyák biztosítják, melyeket a kínálatból vásárolhatunk meg; ezek általában jóval értékesebbek, mint az alap kártyáink. Azért általában, mert közülük jó néhány egy már meglévő kártyánk másolata (további Diplomata és Építész kártyák), néha erősebb képességekkel (Kereskedő). A Konzul kártya például igen hasznos, mert segítségével olcsóbban juthatunk új kártyához a kínálatból. A Telepes kártyával pedig új telepesek lehelyezésére van lehetőségünk, ezúttal a saját városainkba, tehát nem kell újra Rómából kezdeni az utunkat. A Kőműves, Farmer, Kovács, Borász és Takács speciális termelő kártyák lehetővé teszik, hogy az adott árut minden megfelelő városban lévő házunk után termeltessük, provinciától függetlenül. Ezen kívül ezek a kártyák Minerva istennőhöz kapcsolódnak, aki az adott típusú városokban lévő házaink után bőségesen jutalmaz meg pontokkal a játék végén. 😊
Feltűnt két dolog, amit igen érdekesnek találtam a társasjátékban, ezeket szeretném megosztani veletek:
A Concordia egyik érdekessége, hogy más pakliépítős játékokhoz képest itt nincs a játékosoknak húzópaklija: egyszerre az összes kártyájukat a kezükben tarthatják (természetesen azokon kívül, amiket már a dobópaklijukba helyeztek). Így a játékban nem kell azon izgulnunk, milyen kártyákat vásároltunk már meg, ezeket mindig pontosan nyomon követhetjük, nem ér minket meglepetés a játék végén.
Másik érdekesség, hogy az árukból a játékosok csak véges mennyiséget tarthatnak maguknál – erre szolgál a játékosok raktárháza (saját kis tábla). A legtöbb árugyűjtés mechanizmusú társasjáték nem korlátozza ezek számát és általában az áruk szabadon felhalmozhatók (Agricola, A nyugati királyság építőmesterei stb.) A Concordiát éppen az teszik sokszor izgalmassá, amikor ki kell találnunk, minek érdemes helyet szorítani a kamrában, mit tudunk legkönnyebben felhasználni, vagy mit érdemes inkább pénzzé tennünk. A játék vége felé az is előfordulhat, hogy pl. a Prefektussal termeltetett áruinkat nem is tudjuk egyáltalán begyűjteni, ez néha azért bosszúságot okozhat.
A Concordia egy pakliépítős stratégiai társasjáték, ahol kártyáink gyarapításán kívül fontos szerep jut a terjeszkedésnek és az erőforrások menedzselésének. A BGG listájának 17. helye igen előkelő, tekintve, hogy a játék 2013-as és a top20-as lista túlnyomó többsége ennél később jelent meg. A játékhoz azóta számos újabb kiegészítő kijött, többségük új játéktáblával, egy közülük pedig, a Salsa egy új árutípust ad a játékhoz.
A Concordia egy egyszerű mechanizmuson alapszik, így a tapasztalatlanabb játékosok is könnyen elboldogulhatnak vele. A játékot 2-5 fő játszhatja, a játékra nagyobb játékosszámnál természetesen több időt kell számolni. A játék ketten is élvezhető (ekkor a kisebb, Itália térképen játszunk), de minél többen játsszák, annál izgalmasabb a terjeszkedés része; a városokban minden új ház alapítása egyre költségesebb, így versengés alakul ki a játékosok között a legértékesebb városokért. A játék során nem követjük nyomon a pontszámokat, így a játék végi pontozás mindig nagy izgalommal telik: vajon ki nyert? Ezt a játékot minden tapasztaltabb és kevésbé tapasztalt játékosnak ajánlom, aki egy kis ókori témájú stratégiai játékra vágyik – és akinek van elég hely a polcán! 😉