Everdell: egy megtévesztően cuki társasjáték

Az Everdell egy szemet gyönyörködtető családi társasjáték, amiben erdőlakókkal indulunk Örökvölgy felfedezésére, miközben megalapítjuk a saját városunkat. A játék sok olyan látványelemmel dolgozik, ami megragadja a kisgyerekek fantáziáját: gumi tapintású bogyók, csillogó gyantarögök, egy kartonból felépíthető, hatalmas fa – nem beszélve a fából készült cuki állatfigurákról. 🦔🐁🐢🐿️ Azonban ne hagyjuk magunkat megtéveszteni – ez a játék nem kisgyerekeknek készült!

Áttekintés

Az Everdell egy munkáslehelyezős, gyűjtögetős családi társasjáték, ahol 4 évszakon keresztül építgetjük városunkat kártyák lehelyezésével. A játéktáblán lévő akciómezők főleg gyűjtögetéssel kapcsolatosak, azonban központi szerepet a kártyák kapnak a játékban, hiszen minden élelem és nyersanyag-gyűjtés célja az, hogy ezek költségét végül ki tudjuk fizetni. Az Everdellben minden évszakban egyre több munkásunk lesz, azonban nem támaszkodhatunk csak ezekre - kártyákkal is szerezhetünk nyersanyagokat, és a célunk az lesz, hogy egy-egy évszakot minél tovább kihúzzunk a kisszámú munkásunk okos felhasználásával.

A kártyák nagy része egymásra épül, és sokszor összetett képességekkel bírnak – nem csoda, hogy a játékot legalább 13 éves kortól ajánlják.

Munkás mókus akcióban 🐿️

A játékelemek minősége

A játékelemek rendkívül szépek, és nagyon plasztikus élményt nyújtanak – vegyük például a nyersanyagokat. A bogyók gumiszerűen összenyomhatók, a gyantarögök áttetszőek, csillognak, akár a drágakövek, a kavicsok picik, simák és laposak, az ember szinte kedvet érez, hogy kacsázzon velük egy jót (na jó, ehhez túl picik lennének 😪). A játék a fa építőanyagot „faágnak” hívja, bár itt van egy kis képzavar, ezek ugyanis sokkal inkább tűnnek farönköknek. Ettől függetlenül mindenről egyből tudni lehet, hogy milyen nyersanyag akar lenni és remekül passzolnak az erdőlakók gyűjtögető világába.
Az állatfigurák (munkások) is nagyon ízlésesek: van itt sün, teknős, mókus és egér. Nekem kifejezetten tetszik az a 4 szín, amiket választottak hozzájuk. Valószínű, hogy ezt a játékot kénytelenek lesztek a legmagasabb polcra eldugni a kicsik elől, akik biztosan jót játszanának a bogyókkal és az állatkákkal, csak így hamar hiányossá válna a társasjátékotok. 😁 Persze a legnagyobb vonzereje mégis az Örökfának van, amit kartonlapokból rakhatunk össze, és igazi mesebeli hangulatot áraszt amellett, hogy a lombján bónuszkártyákat (eseményeket), új munkásokat, a törzsében pedig a húzópaklit helyezzük el.

A kártyákat pedig a végére hagytam – az egyik szemem ugyanis sír, a másik nevet. Nevet, mert a kártyák prémium minőségűek, egytől-egyig részletes, gyönyörű illusztrációkat láthatunk rajtuk. Azonban mindez a szépség egy szinten túl már zavarja a játékélményt – mivel a képeknek nagy hely jut a kártyán, a lényeges szöveget icipici betűkkel sikerült csak rányomtatni. Nem beszélve a kártyák költségeiről, amiket a bal oldalon találhatunk meg, ha ugyan sikerül ez a manőver, hiszen eléggé elvesznek a gazdag illusztrációban. A legfontosabb dolgot pedig, hogy melyik épületbe milyen erdőlakót költöztethetünk, szintén icipiciben olvashatjuk a kártyák sarkában. Amikor a közös készletből (Nagymező) akarunk kártyákat használni, ezért nem ritka, hogy azokat a jobb láthatóság kedvéért egyesével kell elvennünk és elolvasnunk. A kevesebb néha több: ebben az esetben lehetett volna kisebb méretű az illusztráció, és a lényeges dolgok mögé (a láncépítés, illetve a költségek) egyszínű hátteret tehettek volna.

Akciómezők a kártyákon

Vannak olyan kártyák, amelyeken egy tappancsot 🐾 találunk. Ezek a kártyák bónusz akciókat kínálnak nekünk, amihez egy munkást kell rájuk állítani. Igen ám, de vannak olyan akciókártyák, amelyek minden játékos számára elérhetők, függetlenül attól, hogy kinek a városában állnak. Legyetek résen, és ne hagyjátok, hogy a szomszéd sünök galádul befoglalják a Fogadótokat, miközben ti már elterveztétek, hogy használni fogjátok a következő körben. Ez a fajta interakció véleményem szerint érdekes pluszt ad a játékélményhez.

Aztán vannak még olyan kártyák, amelyekre ha a munkásunkat ráállítjuk, nem vehetjük el onnan többé. Ezzel természetesen különleges képességeket, vagy bónuszpontokat kaphatunk. Kicsit morbid, de ilyen például a Temető nevű kártya.

Láncépítés

A láncépítés szó a 7 csodából lehet ismerős számotokra, azonban úgy gondolom ebben a játékban is megállja a helyét. Ha a kártyákat a megfelelő sorrendben játsszuk ki, minimális árat kell csak fizetnünk értük: ha sikerül először egy építményt kijátszanunk, a hozzá tartozó erdőlakót már ingyenesen beleköltöztethetjük (ezt egy kis kerek ajtó-koronggal jelöljük). Ha ez az erdőlakó ráadásul nyersanyagokhoz juttat minket a kijátszáskor, abból a következő körben még egy épületet vehetünk, majd abba még egy erdőlakót játszhatunk ki, és így tovább. Mivel fordulónként nagyon kevés munkás áll rendelkezésünkre, sokáig kihúzhatunk egy évszakot, ha jó taktikát alakítunk ki a kártyák kombózására – a kijátszás akcióhoz ugyanis nem kell munkást lehelyeznünk. A láncépítésre a kártyák szövege is emlékeztet: az építménykártyák alján a hozzájuk tartozó erdőlakót találjuk, az erdőlakókártyák tetején pedig a lakhelyül szolgáló építményt (akárcsak a 7 csodában). Természetesen nem kötelező láncépíteni, az erdőlakók önállóan, a megfelelő költségek kifizetésével is kijátszhatók a városunkba.

Korlátozott férőhely

Egy városba összesen 15 kártyát játszhatunk ki, ami egy idő után bizony kevésnek fog tűnni! De ne aggódjunk, vannak kártyák, amik ez alól kivételt képeznek. A Gazdaságban például elszállásolhatjuk a Férjet és a Feleséget, akik így csak egy helyet foglalnak, a Vándor nevű erdőlakó pedig egy helyet sem foglal a városunkban. Egy idő után, ha nincs már hely, de nagyon szeretnénk még kártyák kijátszani, néhány kártya képessége ezt lehetővé teszi: a _Romok_kal például eldobhatunk egy épületet a városunkból. Az itt felsorolt kártyák igen értékesek, és segítségükkel a szigorú férőhelykorlátozás szabálya alól kibújhatunk, ezzel pedig sok-sok plusz ponthoz juthatunk a játék során.

Összegzés

Az Everdell egy kevert mechanizmussal dolgozó, szépen illusztrált társasjáték, ahol a munkáslehelyezés mellett - hogy az már a kártyák mennyiségéből is kiderül (112 db!) - nagyobb hangsúlyt kap a kártyák kijátszása. A játék sok-sok hangulatteremtő eszközzel dolgozik: a legkisebb játékelemek, mint a nyersanyagok és az állatfigurák is igazán részletgazdagok, a kártyák illusztrációi fantasztikusak, a szabálykönyvet pedig sokkal inkább mesekönyvnek kéne neveznünk.

Ez a játék úgy kínál felnőtteknek is izgalmas, gondolkodós kihívást, hogy közben olyan egyszerű szabályokkal dolgozik, amit iskolás gyerekek is hamar megértenek.

Egyedül talán a kártyák kisbetűs szövegének olvasásával gyűlhet meg a bajunk. Az Örökfa pedig egy nagyon szép játékelem, de nem igazán gondolták végig: ha egy kisebb asztalnál játsszuk négyen a játékot, valakinek biztosan bele fog lógni a látóterébe, és így zavarni fogja a játékot.

Kinek ajánlom?

Az Everdellt bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy hangulatos családi társasjátékot az otthoni polcra.👨‍👩‍👧‍👦 Azonban óva intem a kisgyerekes családokat: ne dőljünk be a külcsínynek! Bár a kicsiket teljesen el fogja varázsolni a fa, meg sok kis kütyü a társasban, a játékot minimum iskolás, felsőosztályos gyerekekkel játsszuk! A kártyák szövegeit értelmezni kell, és bizony akárhogy is tűnik, a sok kis érdekes bogyónak és játékfigurának nem jut akkora szerep, mint a kártyalapok taktikus (és kisebbek számára unalmas) lehelyezgetésének.