A Clans of Caledonia egy 2017-es, számos díjra jelölt gazdasági stratégiai társasjáték, amelyben feladatunk a 19. századi skót klánok egyikeként a saját működő gazdaságunk felállítása. A játék során olykor komoly döntéseket kell meghoznunk, és a kereslet alapján alakítani a termékprofilunkat. Mi kell a népnek? Egy guriga finom sajt, borjúhús, illatos kenyér vagy épp egy jó füstös whisky?
A játék öt fordulóból áll, és természetesen a cél, hogy minél több pontot szerezzünk az 5. forduló végére. Erre kiváló lehetőséget kínálnak a forduló végi célok és a rendelések (export contracts); utóbbinál különböző árutípusokat (sajt, hús, kenyér, gyapjú, whisky) kell leszállítanunk, és cserébe értékes, külföldi cikkeket importálhatunk (dohány, cukornád, gyapot és komló). Az exportálandó termékeket azonban valahogy meg is kell szerezni! Erre két lehetőség kínálkozik: vagy saját magunk termeljük (például a tehenünktől kapott tejet sajttá alakítjuk a sajtüzemben) vagy megvásároljuk a piacon. Nehezen fogunk boldogulni, ha mindent saját magunk akarunk előállítani, ezért sokszor választás elé állít minket a játék: az épp aktuális szerződések alapján ki kell találnunk egy stratégiát, ami valószínűleg hosszú távon is működőképes lehet, és ami alapján folyamatosan tudunk rendeléseket teljesíteni.
A játékban nem csak az árutermelésen és kereskedelmen van a hangsúly, hanem a logisztika is szerepet játszik valamilyen szinten. Minden termelő egységet és munkást egy hexákból álló térképen helyezünk el, ahol mind az egységek mind a területek költségét az építéskor ki kell fizetnünk. A játék során a célunk, hogy minél több önálló telephelyet létesítsünk, azaz lehetőleg ne egymás mellé, egy gócba rakjunk le minden egységet, hanem próbáljunk úgy terjeszkedni, hogy azok szállítási távolságon belül maradjanak egymástól. A játék végén extra pontok ütik annak a játékosnak a markát, aki a legtöbb elszórt, de elérhető közelségben lévő telephelyet tudta kialakítani.
A Clans of Caledoniában nagyon izgalmas volt számomra, hogy a termékek ára folyamatosan változik, attól függően, mennyit vásárolunk vagy adunk el belőle: sok gazdasági játékból nekem eddig hiányzott ez a fajta dinamikus változás. Itt viszont izgalmas döntések múlnak ezen, hiszen ha látom, hogy a másik játékos a rendeléséhez kénytelen lesz kenyeret venni, akkor tudom, hogy az fel fogja nyomni a kenyér árát és akkor sokkal jobban jövök majd ki a felesleges kenyereim eladásából.
Ebben a játékban, mint oly sok euróban az erőforrások, tehát jelen esetben a pénz a szűk keresztmetszet: igyekszünk minél tovább kihúzni a vagyonunkkal az adott fordulót, mielőtt passzolunk. Pénzhez főként a termékeink eladásával juthatunk, mert a rendelések csak ritka esetben adnak bevételt (sokkal inkább pontokat, de azzal játék közben persze nem vagyunk kisegítve). Azonban a játék még ezt a teret is leszűkíti, hiszen véges számú kereskedőnk van (kockák), így nem tudunk nagyobb készleteket felhalmozni, vagy adott esetben mindenünket áruba bocsátani.
Három féle fejlesztés akció létezik, amit egy kis ceruzával jelöl a játék. Az egyik a munkások eszközeinek fejlesztése: a fordulók végén bevételt kapunk favágóink és bányászaink után pénz formájában. Tehát nincsen fa vagy kő nyersanyag a játékban - azonban ha fejlettebb eszközökkel dolgozhatnak (fejsze helyett fűrész, csákány helyett dinamit), több pénzt tudnak termelni.
Ezen kívül vásárolhatunk új kereskedőket (maximum 7 db/játékos), akiket a piactáblán helyezünk el, illetve növelhetjük a vízi szállítási távolságunkat. A térképen az örökzöld tájat mélykék tavak és folyók barázdálják, ezek segítik a telephelyeink elkülönítését: például a folyó két partján lévő egységeink már két önálló telephelynek számítanak. Ezen kívül a hajózás segítségével (1, 2, 3 vagy 4 hexányi) a különböző kikötői bónuszakciókat is elérhetjük, melyeket a térkép négy sarkában helyezünk el, mint felfedezésre váró kincseket.
A játékosok minden egységet (munkásokat és termelő egységeket) a játékostáblájukról helyeznek a térképre, ezáltal láthatóvá válnak az adott egység által nyújtott előnyök. A munkások lehelyezésével felfedjük az általuk termelt pénzmennyiséget, a bárányok gyapjút, a tehenek tejet termelnek, a búzamező pedig egységenként 2 gabonát szolgáltat. Előbbiek képezik az alapárukat, azonban a rendelésekben általában feldolgozott áruk szerepelnek: ahhoz, hogy az alapárukat tovább alakítsuk, üzemeket is le kell helyeznünk. Ezek segítségével a tejből sajtot, a gabonából pedig kenyeret vagy whisky-t állíthatunk elő – ezek az egységek azonban nem termelnek automatikusan, minden esetben alapárut kell felhasználnunk hozzájuk.
További nehézség a játékban, hogy termelésre csak a forduló végén van lehetőségünk, tehát az üzemeket nem használhatjuk kényünk-kedvünk szerint a játék során. Ez alapján tehát mindig érdemes előre gondolkodnunk, és lehetőleg úgy lehelyeznünk az alapárut termelő egységeket az adott fordulóban, hogy mellé üzemek is kerüljenek minél hamarabb, hiszen a feldolgozott árukat majd dupla áron tudjuk eladni a piacon: a pénzre pedig égető szükségünk lesz folyamatosan.
Ugyan a játék címe „Kaledónia klánjai”, azért érzésem szerint messze nem jut olyan fontos szerep a klánoknak, mint azt a cím sejteti. A játék elején minden játékos választ egy klánt, melyek különböző képességekkel rendelkeznek, de ezek többsége nem igazán erős. Vannak klánok, melyek a térképen való terjeszkedésben ügyesebbek, valakik az üzemek létesítésében vagy épp a rendelések teljesítésében. A játékszabályban találunk tippeket, hogy melyik klánnal milyen győzelmi stratégiát érdemes megcélozni, ezek azonban csak üres sorok, semmi olyat nem találunk bennük, amire kis utánagondolás után nem jönnénk rá magunktól.
A játék alapból szűk terét nem sokban tágítják a klánok képességei, és sajnos vannak köztük kimondottan haszontalanok is.
Gyanítom, a játékélményen nem sokat rontana, ha klánok nélkül játszanánk. Persze valamire rá kellett húzni a mechanizmust. Viszont a készítők javára legyen írva, szépen utánajártak a valódi skót nemzetségeknek, melyeknek címereit megtaláljuk a játékszabályban.
Ez a játék egyszerre ad hideget (na jó, inkább langyosat) és meleget. Mindig lelkesen ülök le mellé játszani, mert nagyon tetszik a hangulata, szép a grafikája és a játékidő is a kellemes kategóriába esik (ketten 1-1,5 óra). Kellően sokat kell benne gondolkodni, sőt azt vettem észre, hogy minden egyes játék után egyre megfontoltabbak lettünk és ez persze a pontszámainkon is meglátszott.
A játék mindenestül két főre egy kisebb asztalon is elfér, ami igen ritka az ilyen mélységű stratégiai játékoknál: Ennek azonban van egy komoly hátulütője is: igen kellemetlen tényező a kis fa figurák mérete: rendkívül aprók, ezért nem könnyű rajtuk a fogás és emellett minden felirat a játékostáblán nagyon picike. Ezen kívül kissé „Splendor-szindróma” érződik, vagyis az, hogy a játék a tetőpontján ér véget, akkor, amikor már végre annyi pénzt kapnánk, és annyi árunk lenne, hogy szabadabban játszhatnánk.
Nagyon ügyes húzás azonban a fa figurák, áruk és üzemek megfeleltetése. A sajtüzemre például nem kellett kitalálniuk egy házikó formát, mert egyszerűen csak fogták a sajt játékelemet és befestették a játékosok színére, ezzel jelezve, hogy az nem egy áru, hanem egy térképre helyezendő üzem. Ez az ötlet nekem kifejezetten tetszik, ahogy nagyon érdekes az import áruk mennyiségének követése is. Erre három kis fa jelölő (dohány, cukornád, gyapot) áll rendelkezésünkre, és ezeket léptetjük a pontozósávon minden alkalommal, amikor valaki teljesít egy rendelést és cserébe importál ezekből a cikkekből. A játék végén az az importáru fogja a legkevesebb pontot érni, amiből a legtöbbet szerezték a játékosok, és az hozza a legtöbb pontot, amiből a legkevesebbet gyűjtötték. Ezzel egyébként akár az utolsó fordulóban is nagyot lehet csavarni a játék végeredményén, amikor valaki még utoljára teljesít egy rendelést, és ezzel felborítja az importáruk sorrendjét.
A Clans of Caledoniát összességében nagyon jó kis gazdasági stratégiai társasjátéknak tartom, és nehezen vallom be, de jobban tetszik, mint az Agricola. Itt is szűk a játékterünk, de mivel nem munkáslehelyezős a játék, az egy fordulóban eltöltött akcióink száma nincs annyira lekorlátozva, itt ez sokkal inkább az aktuális vagyonunktól függ. Nagyon izgalmas, hogy mindig más rendelések jönnek, és ezért sokszor át kell variálnunk a stratégiánkat, például átállni egy másfajta áru termelésére. Sok mindent ki lehet előre számolni a játékban, de mégis a rendelésekből adódó szerencsefaktor nagyon rendben van véleményem szerint. A játék sok kihívást rejt magában, azt, hogy milyen jók vagyunk benne talán a teljesített rendelések számában lehetne legjobban mérni.
A játék erősen közepes nehézségű társas, így azoknak ajánlom, akik a Catan után már esetleg túl vannak egy-két parti Agricolán is. A játéknak nincsen magyar kiadása, viszont teljesen nyelvfüggetlen. Az angol verziót a Társasnavigátortól kaptuk kölcsön, a magyar játékszabályt megtaláljátok náluk.