A Kitchen Rush egy 2017-es kooperatív társasjáték, aminek az átdolgozott, 2020-as kiadása került itthon a boltok polcaira, és erről fog szólni a bejegyzés is. A játékban együtt kell üzemeltetnünk egy éttermet, ahol a konyhai sürgés-forgás sosem akar megszűnni, főleg azért, mert minden küldetést időre kell teljesítenünk. Kezek kapkodnak és homokórák borulnak – ez a Kitchen Rush!
A játék alapelve egyszerű: jönnek a vendégek, akiket leültetünk, felvesszük a rendelésüket, összekészítjük a hozzávalókat, majd megfőzzük az ételüket, végül pedig felszolgáljuk azokat – mindezt időre. Nehéz elképzelni társasjáték formájában, ugye? Még egy telefonos/PC játékként oké, de hogy lehet mindezt társasjáték formába ültetni? A tervezők frappáns megoldást találtak: homokórák, mint munkások.
A Kitchen Rushban minden játékos két homokórával rendelkezik, ezeket a különböző helyszínekre lerakják az étteremben, majd a 30 másodperces homokóra lepergése alatt kell egy-egy feladatot teljesíteniük. A két homokórát egymástól függetlenül mozgathatják, azonban amíg mindkettő pörög, nem kezdhetnek új akciókat. Az időt nagyon jól kell beosztani, hiszen összesen 4 percünk (családi módban 5) van arra, hogy teljesítsük az adott forgatókönyv kihívását. A játék egyébként ebből a szempontból is hasonlít egy videójátékhoz – van időkorlát, van tutorial (betanító) játék, sőt, forgatókönyvek vannak, amik egyre nehezebbek, ahogy haladunk előre, és egyre ügyesebben csináljuk a koreográfiát.
Minden forgatókönyv újabb és újabb játékelemeket hoz be, míg végül hozzászokunk egy meglehetősen összetett játékmenethez, és az időre való teljesítéshez, előre tervezéshez. A játék annyiban kooperatív, hogy együtt kell teljesítenünk a kihívásokat, összehoznunk adott mennyiségű bevételt, és egy táblát használunk közösen (elég kevés akcióhellyel), ahol bizony könnyen egymás agyára mehetünk, ha nem koncentrálunk a feladatainkra.
A játék egyik helyszíne maga az étterem, ahova a vendégeket ültetjük. Itt kétféle akciót csinálhatunk: hozhatunk új vendégeket (két kártyát húzunk a vendégpakliból), vagy felvehetjük egy vendég rendelését. Az első esetben a kártyákat a közösbe húzzuk, mindenki számára elérhető kínálatként, míg a második akcióban a játékosok által kiválasztott vendégek rendelése közvetlenül eléjük kerül a saját játékostáblájuk mellé – innentől kezdve csak ők felelnek érte. Amikor felvesszük a rendelést, mindig előveszünk egy tiszta tányért a szekrényből, azonban fontos, hogy a tányérméret is stimmeljen. A játék annyi engedményt tesz azonban, hogyha nincs adott méretű tányér, akkor a fogást tálalhatjuk nagyobb méretű tányéron is (háromszög < kör < négyzet < ovális).
Ez egy igen kényes folyamat, és bizony sok időt vehet igénybe, ezért ezt kell előre a legalaposabban megterveznünk. A játékhoz 6-féle kis fa élelmiszer-jelölő tartozik: hús, zöldség, saláta, sajt, kenyér és tészta. Ezek egy-egy forgatókönyvhöz korlátozott számban érhetők el, a későbbi forgatókönyvek során megromlanak, vagy egyszerűen kiürülnek a raktárak és akkor még egy vásárlást is be kell iktatnunk. Szintén megnehezíti a dolgunkat, amikor egy raktárban nincs elég alapanyag és így akár hármat is végig kell látogatnunk sorban, ami 3×30 másodpercet vesz el az értékes időnkből. A 4. forgatókönyvtől kezdve a romlandó és nem romlandó élelmiszereket külön raktárhelyiségben kell tárolni, így tehát nem ússzuk meg olcsón a dolgot…
Az ételt fűszereznünk is kell, a fűszereket színes kockák jelölik: só, bors, zöldfűszerek, sáfrány és chili. A fűszert a főzés folyamán bármikor az ételhez adhatjuk majd, nem muszáj előre a tányérra készítenünk. A fűszerezés azonban egy újabb rémálom, ugyanis fűszerekért ki kell szaladnunk az üvegházba. Igen ám, de a fűszerkockák nem ám csak úgy heverésznek a táblán, egy kis vászonzsákban tároljuk őket, természetesen azért, hogy a lehető legtöbb idő teljen el, míg egy-egy kiszemelt kockát kihalászunk belőle… Mivel a zsák nem átlátszó, még azon is izgulhatunk, van-e benne a megfelelő fűszerből – érdemes erről egymással kommunikálni játék közben, és időben feltölteni a készletet, mielőtt kétszer fáradnánk.
Miután mindent összeszedtünk a tányérunkra (a fűszerekkel még várhatunk), akkor megkezdhetjük a főzést a konyha közepén elhelyezett tűzhelyek egyikén. Itt játékosonként kettő tűzhelyet találunk, hogy gyorsabban tudjunk dolgozni. Egy-egy ételt különböző ideig kell főzni, az 1-3 egységnyi főzési idő azt jelenti, hogy hány homokóra-lepergés szükség ahhoz, hogy elkészüljön a fogás. Itt már gyakorlatilag semmi dolgunk nincs, csak a játékostáblánkon eggyel lejjebb csúsztatjuk a tányért, a rajta lévő hozzávalókkal. Ez egy nyugisabb folyamat, ilyenkor kicsit pihenhetünk, illetve előre tervezhetjük a következő ételeket. Fontos, hogyha már elkezdtünk főzni egy ételt, és utólag látjuk, hogy valami nem stimmel (tányérméret, hozzávalók), akkor már nem korrigálhatunk – ki kell dobnunk a félkész kaját, a hozzávalókat újra meg kell vásárolnunk, a tányért pedig elmosogatni, nem beszélve arról, hogy a vendégnek fizetnünk kell, amiért megvárakoztattuk.
A játék 9 forgatókönyvből áll, melyek egyre nagyobb kihívások elé állítanak bennünket. A játék első néhány forgatókönyve könnyű bevezető játék, ahol az egyes modulokkal ismerkedünk (pl. fűszerek, kenyérraktár, hozzávaló vásárlás, mosogatás, műszakvégi fizetés stb.).
A játéktábla elemei puzzleszerűen illeszkednek, van, amikor variálnunk kell a táblán az elemek átfordításával. Minden játékot megelőz egy viszonylag hosszadalmas előkészítési fázis, melyet a forgatókönyv részletez számunkra – kiválogatjuk a hozzávalókat, leszámoljuk a tányérokat, esetleg alakítunk a vendégpaklin. A játék elején a célunk még csak az, hogy x vendéget szolgáljunk ki 4 perc alatt. Aztán ahogy haladunk előre, már egy meghatározott bevételt kell elérnünk, ki kell tudnunk fizetni mindenki munkabérét, sőt, később a bevétel mellett az étterem hírnevét is növelnünk kell, különleges rendelések teljesítésével: a játék így egyre összetettebbé és izgalmasabbá válik. Ha pedig kijátszottuk az összes forgatókönyvet, további kihívásokat tartogat nekünk a játékszabály utolsó oldala, ahol megpróbálhatunk minél magasabb színvonalon teljesíteni néhány plusz kihívást.
Alig vártam, hogy kipróbálhassam a Kitchen Rush-t, mivel a testvéreimmel közös kedvencünk az Overcooked, ami egy ehhez nagyon hasonló főzöcskézős kooperatív konzolos játék.
Remekül hozza ez a társas a videójáték hangulatát: időre dolgozunk, egyre nehezednek a forgatókönyvek, folyamatosan fedezzük fel a játék rejtelmeit, moduljait, ami így egyre összetettebb lesz, és egyre nagyobb kihívások elé állít minket.
Természetesen nem kell akkora ügyesség hozzá, mint egy konzoljátékhoz, de társasjáték formájában egy teljesen új élményt ad.
Kicsit sajnálom, hogy egy parti előkészítésének az ideje számottevő a játékidőhöz képest (ami két műszak esetén 2×4 perc). Viszont így a küldetés végén simán abbahagyhatjuk, ha nincs több időnk, nem kell egyhuzamban 1-1,5 órát játszani vele – ami amúgy is sok, tekintve, hogy forgatókönyvenként újabb és újabb szabályokat kell memorizálnunk. Négyen játszva fergeteges élmény volt, csillogtak a szemeink, csak a játékra fókuszáltunk abban a 4 percben. Ez egy szuper családi társasjáték lehet azoknak, akik szeretik a kooperatív játékokat – egy igényesen kialakított, kicsit formabontó kooperatív játékot ismertünk meg, ahova nem kell nagy stratégiázás, inkább ügyesség és koncentráció. Mindenkinek bátran ajánlom kipróbálásra! 😊
A játékot a Társasnavigátortól kölcsönöztük, köszönjük a lehetőséget! 🙌