Project L – kirakózás társasjáték formában

A Project L egy 2020-ban megjelent, absztrakt stratégiai társasjáték, ahol tetriszelemeink segítségével rakunk ki alakzatokat egyre több pontért. A játék verseny jellegű, hiszen ha elfogynak a komplexebb feladatkártyák, a pontgyűjtés véget ér. A Project L azoknak, akik szeretik a puzzle-öket, kifejezetten szórakoztató társasjáték lehet.

Áttekintés

A Project L-ben minden játékos egy darab egyes (sárga) és egy darab kettes (zöld) tetriszelemmel kezd. A játék során a fehér és fekete feladatkártyákból képzett pakliból mindig 4-4-et csapunk fel, ami a közös kínálatot képezi. A játékosok arra törekednek, hogy a lehető legtöbb feladatkártya megoldásával a lehető legtöbb pontot szerezzék. A fehér feladatkártyákból minden játékba az összeset (32) beletesszük, míg a komplexebb és több pontot érő fekete feladatkártyák száma a játékosszámtól függ. A játék akkor ér véget, ha minden fekete feladatkártya elfogyott.

A játékosok a körükben 3 akciót hajthatnak végre a következők közül:

• elvesznek egy feladatkártyát a kínálatból és maguk elé helyezik (egyszerre mindenki előtt maximum 4 feladat lehet)
• elvesznek egy darab, egyes értékű építőelemet a közös készletből
• fejlesztenek egy építőelemet eggyel magasabb szintre, vagy a hármas elemektől kezdve egy ugyanolyan (vagy kisebb) szintű, de más alakú elemre cserélik a meglévőt
• leraknak egy építőelemet valamelyik feladatkártyára
• mesterakció (1x használható körönként): kivétel nélkül minden feladatkártyájukra leraknak egy darab elemet.

Ha a játékos a körében teljesít egy feladatot, elveszi az érte járó jutalom építőelemet és félrerakja a kártyát a pontpaklijába. Ezzel egyidejűleg azokat az elemeket, amelyek a feladat teljesítéséhez kellettek, visszakapja. A játékban tehát egyre duzzad az építőelem készletünk, egyre inkább azon agyalhatunk, melyik elemet melyik feladatkártyánkra tegyük. Fontos a gyorsaság is, hiszen minél effektívebben töltünk egy-egy alakzatot, annál gyorsabban jutunk pontokhoz, esetleg el tudjuk csaklizni az értékesebb feladatkártyát a többiek orra elől.

Milyennek érződik a játék?

Számomra a Project L egy az egyben a Century: Fűszerút hangulatát idézi. Az elején kapott kezdetleges erőforrásokból egyre jobb kártyákat veszünk, hogy utána egyre több nagyobb szintű erőforrásunk legyen, esetleg a kisebbeket nagyobbakra válthassuk, hogy ezáltal egyre több pontot érő kártyákat vásárolhassunk meg. A versenyszerűség itt is megvan, bár nem egy konkrét pontmennyiség elérésére törekszünk, hanem a fekete pakli elfogyasztására.

Tetszik a játékban az, hogy folyamatosan előre kell terveznem, melyik építőelememnek milyen szerepet szánok. A fekete kártyákon lévő nagyobb alakzatok esetén pedig már nem is olyan egyszerű a tervezés, annyi kiszögellés, annyi kitöltendő tér várja a kiteljesedést. Érdemes vajon még egy fehéret elvennem azért, hogy egy nagyobb építőelemet kapjak (talán még pontot sem ér a kártya), vagy most már kezdjek el gyúrni a fekete kártyákra? Vigyázzunk ezekkel a döntésekkel, hiszen, ha túl korán kezdünk neki egy fekete kártyának, amikor még nagyon kevés építőelemünk van, csak a helyet fogja foglalni, amíg ki nem szenvedjük a teljes alakzatot.

Ügyesen meg kell találni azt a pontot, amikor már nem az építőelemek számát kéne növelnünk, hanem a meglévőkből a lehető legtöbb pontot összeszedni – főleg, mert ez egy verseny jellegű játék. Ha valaki gyorsabb, akkor hamar ránk zárhatja a kaput az utolsó fekete kártya megszerzésével, és nem tud kiteljesedni a tervünk. Ahogy az a verseny jellegű játékoknál lenni szokott (Century, Istanbul, Splendor,  stb.) a játék itt is épp a tetőponton ér véget.

Vélemény

A Project L egy rendkívül letisztult kinézetű, viszonylag egyszerű absztrakt stratégiai játék. Külön vonzereje a doboz dizájn, fekete háttéren egy egyszerű kék L betűvel, ami szinte „világít a sötétben”, és ugyanez igaz a sok, szivárvány színeiben pompázó alkatrészre, amelyek szinte megszólalnak a sötét kártyákon. A színvilág és a dizájn szerintem nagyon el lett találva– ez egyértelműen egy olyan doboz, ami mellett az ember nem tud elmenni, muszáj belenéznie, milyen játékról is van itt szó.

Eleinte azt gondoltam, hogy ez egy nagyon unalmas játék lehet, hiszen alakzatokat kitölteni tetriszelemek segítségével nem egy nagy kunszt. De szerencsére ebben a játékban nem a Make ’n’ Break ügyességi szintjén mozgunk. Sőt, itt nem is az ügyességen, inkább a stratégián múlik a játék, hiszen véges számú építőelem készletünk van, és abból kell kihoznunk a lehető legtöbbet.

Az elején igyekszünk egyre nagyobb, újabb és újabb építőelemeket szerezni, majd eljön az a pont, amikor már a pontszámra kell rámenni. Érdemes egyszerre legalább 3 kártyát magunk előtt tartani, hogy a mesterakciónkból a lehető legtöbbet hozzuk ki. Tipikus jelenség a játékban, hogy nem gondoljuk végig a körünket, és egymás után, kis gondolkodást követően 1-1 akciót pazarlunk arra, hogy külön építsünk két kártyát, miközben sokkal hasznosabb lenne erre a mesterakciót használni. Az előre tervezés itt kulcsfontosságú, az hogy előre végiggondoljuk a kombókat: most ha lerakom ide ezt az elemet, akkor jutalmul megkapom azt a T elemet, amit már fel tudok majd használni a mesterakcióban az X kártya kitöltésére…

Úgy gondolom a Project L egy könnyed, versengős absztrakt stratégiai játék azoknak, akik csak egy rövid, de közben azért agykerekeket is megforgató puzzle-re vágynak. A játékosok közötti interakció itt a közös kínálatból való húzásban merül ki, és abban, hogy a játék végét bárki előidézheti. Valójában mindenki a saját kis gépezetére fókuszál, és igyekszik azt a legjobb módon fejleszteni. A játék 8 éves kortól játszható, de még az én anyukám is egy nap háromszor kérte, hogy üljünk le mellé, annyira megtetszett neki a játék. 😊 A magányos kirakózás most véget ért, üljetek le a Project L társasjáték mellé, és végre kiderül, ki a puzzle királya! 😉

Köszönjük a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk a játékot!