A The Castles of Burgundy egy 2011-ben megjelent népszerű stratégiai társasjáték, ahol a francia Burgundia arisztokratáinak szerepében építgetjük saját hercegségünket. A játékban központi szerepet kapnak a dobókockák, hiszen a dobott értékek alapján építkezhetünk és választhatunk lapkákat. Nekünk az új kiadást (2019) sikerült elcsípnünk, ami már az évek során megjelent kiegészítőket is tartalmazza – erről fog szólni a bejegyzésünk.
A The Castles of Burgundyban mindenki egy saját, hatszögletű lapkákból (hexákból) álló hercegséget épít, ahol a lapkákat közös készletből választjuk. Minden játékos a saját körében két kockával dob, és ezeket költheti el különböző akciókra: a kocka értéke alapján választhat a játéktábláról színes lapkákat, amelyeket aztán külön akcióval beépíthet a játékostáblájának megfelelő színű területeire (itt szintén számít a kocka értéke), illetve eladhat a kocka értékének megfelelő árukat pontok és pénz reményében.
A játékban nagy szerepe van a szerencsének, azonban ezt valamennyire enyhítik a munkások: egy munkás elköltésével ugyanis a dobott értéket plusz/mínusz eggyel módosíthatjuk. Munkásokat is kockaakcióval lehet szerezni, azonban ekkor lényegtelen a dobott érték, csak fel kell használni hozzá az egyik kockát. Ha elegendő pénzünk összegyűlik, vásárolhatunk is lapkákat a középső fekete régióból – ez az egyetlen akció, amihez nincs szükségünk dobókockára, tehát a 2 kockaakció mellett bármikor végrehajthatjuk.
A játék A-E fázisokból áll, minden fázisban 5 fordulót játszunk, ahol egy fordulóban mindenki egyszer dobhat a kockáival. A lapkák fázisonként cserélődnek a játéktáblán. Természetesen a játékban a célunk, hogy minél több pontot szerezzünk, ehhez pedig nem mindegy, milyen sorrendben építgetjük a hercegségünk különböző színű területeit. Ötféle területet különíthetünk el: kastély (sötétzöld), hajó (kék), bánya (szürke), épület (bézs), kolostor (sárga), legelő (világoszöld). Minden lapka más-más képességgel rendelkezik, ezt a következőkben röviden áttekintjük.
A játékot mindenki egy kastéllyal (sötétzöld) kezdi, a kastély képessége, hogy a játékos a lehelyezése után „kívánhat magának” egy kockát, tehát egy tetszőleges értékű _szellemkocká_t felhasználhat azonnal egy plusz akcióra. A bányák (szürke) ezüstöt termelnek minden fázis végén, a legelőkön (világoszöld) pedig a különböző állatcsoportok után pontokat szerezhetünk – ha egy egybefüggő legelőre azonos állatokat telepítünk, a korábban lerakott, ezen a legelőn lévő lapkáink is pontoznak.
A barna és sárga lapkák már bonyolultabbak – nem ritka, hogy ezekhez elő kell venni a játékszabályt. A barna lapkákon különböző épületeket találunk: templom, kaszárnya, piac stb. Minden épületnek saját képessége van, azonban egy összefüggő barna régióban (városban) egyféle épület csak egyszer szerepelhet, így nem lehet egyfajta épületből végtelen sokszor profitálni. Az épületekre is ugyanaz vonatkozik, mint a többi lapkára: lehelyezésükkor aktiválódik a képességük.
A sárga lapkák a kolostorok: ezek új képességeket adnak az őket lehelyező játékosnak, például bizonyos lapkák lehelyezésekor ezután módosíthat munkás eldobása nélkül a dobott értéken, vagy plusz pontokat kaphat a játék végén bizonyos lapkái után. A sárga lapkák sokat könnyítenek a játékon, egyetlen probléma velük, hogy elég kicsik rajtuk a grafikák és értelmezésükhöz jól át kell nyálazni a szabálykönyvet.
A hajó lapkák (kék), arra valók, hogy árukat szerezzünk és később ezekkel az árukkal pontok reményében kereskedjünk, valamint arra, hogy változtassunk a játékossorrenden. A játéktábla jobb felső sarkában egy hidat találunk, melyen a játékosjelölők pozíciója határozza meg a játékosok sorrendjét; amikor egy játékos hajó lapkát szerez, eggyel előbbre lép a hídon. Ha az adott mezőn már áll egy másik játékos korongja, annak tetejére helyezi a sajátját, így a sorrendben elé vág.
A megszerzett lapkákat a játékostáblánk bal alsó sarkában tárolhatjuk, ahol egyszerre 3 db lapkának van hely. A beépítéshez szintén az egyik kockával dobott értéket kell felhasználnunk és az adott színű lapkát a neki megfelelő színű helyre kell helyeznünk. Fontos azonban, hogy az újonnan lerakott lapkának érintkeznie kell valamelyik már lent lévővel.
Pontokat az építkezés során gyűjthetünk: néhány lapka akciója (épület: torony, legelő) biztosíthat pontokat számunkra, de a legtöbb pontot akkor szerezhetjük amikor egy egybefüggő, adott színű területet befejezünk. Fázisonként változó, a játék vége felé egyre kevesebb pontot zsebelhetünk be ezért – ilyenkor van egy fix pontszám amit kapunk, illetve ehhez hozzáadunk egy a terület méretével arányos értéket is. Plusz pontot ér még, ha egy színt a hercegségben már teljesen beépítettünk (pl. már nem tudnánk lerakni több hajót).
Az árukkal való kereskedés egy külön akció – ekkor a dobott értéknek megfelelő árut (pl. a 2-es a szőlő) adott mennyiségű pontért és ezüstért adhatjuk el. Ehhez az árunak a készletünkben kell lennie, a jobb alsó sarok ládáinak egyikén. Itt egyszerre öszesen 3-féle árut tárolhatunk, azonban az azonos árukat egymásra rakhatjuk, és ezektől egy akcióban szabadulhatunk meg – több pontért és több ezüstért. Mint már elhangzott, az árukat a hajók segítségével szerezhetjük be a játékostábla depóinak egyikéről. A depók feltöltése minden fázis első akciója – azt, hogy hányas számú depóba kerül az adott fázisban egy áru, egy külön kockadobás dönti el, mellyel mindig az kezdő játékos dob.
A játék az ötödik (E) fázissal zárul. Mivel a játékosok a játék folyamán vezetik a pontjaikat a játéktábla szélén lévő pontozósávon, így sok dolog már nem marad a játék végére: néhány pontozó lapkának (pl. kolostorok) ekkor számolják össze a pontjait, illetve minden el nem adott áru, ezüst és munkás is 1-1 pontot ér.
A The Castles of Burgundy egy nagyon jól összerakott, királyság-építő társasjáték a Kingdominónál jóval nagyobb komplexitással. Az új kiadás számomra egy kicsit túl tarka-barka, a színek kicsit erősek a szememnek – a régi kiadáshoz nem volt szerencsém, de képeken számomra milliószor szebbnek tűnik a grafika – kár, hogy ahhoz már nehéz hozzájutni.
Az új pakk előnye azonban, hogy számos minikiegészítőt tartalmaz, amelyek segítségével rengeteg variációban játszhatjuk a játékot – vannak új játékostáblák, egyszemélyes mód, kereskedelmi utak, pajzsok plusz képességekkel, „joker” lapkák, és még egy csapatjáték mód is bekerült a dobozba, ahol két játékostábla ad ki egy közös hercegséget.
A külcsíntől eltekintve magáról a játékról pozitív a benyomásom, és tetszik a hídon egymásra rakodós mechanizmus, ami a játékossorrendről dönt. Jó, hogy a játék a kockadobáson kívül biztosít egy plusz lapka vásárlási lehetőséget, így a szerencsefaktort egy kicsit lejjebb tornázza.
Az egyetlen, amit sajnálok, az a játék előtti előkészületek hosszú sora: a játék rengeteg lapkát tartalmaz, és megfelelő inzert hiányában az ember ezeket zacskókba válogatja szét. Minden játék előtt stószba kell őket rakni, majd minden fázis előtt levenni a megmaradt lapkákat és újakat helyezni a játékostáblára. Néhány játék urán rutinosan annyit csináltam, hogy a fázisokhoz szükséges lapkákat (ez fix mennyiség minden színből) előre összeraktam néhány stószba, és így ezzel a játék közben nem kellett szenvedni. Azonban kényelmetlenül kisméretűek a lapkák számomra, és ez nagyon ront kifejezetten a kolostor lapkák olvashatóságán.
Maga a játék és a mechanizmusa nagyon bejött számomra, tetszett, hogy a lépéseinket dobókockával dobott értékekre alapozzuk, így előre nem megtervezhető a stratégiánk – sokkal inkább, folyamatosan az adott helyzethez kell igazodnunk. A játékosok egymás játékára komoly ráhatással vannak, hiszen közös készletből fogyasztják a lapkákat. Egy-egy forduló gyors, hiszen mindenki csak két kocka akcióját használhatja, és nincs az az érzésem, hogy a másik már 20 perce gondolkodik a saját lépésén, és közben én hatszor elfelejtettem már, hogy mit is akartam csinálni. Szépen behatárolt számú akciót csinálhatunk a dobott értékeknek (és a pénzünknek, illetve munkásaink számának) függvényében, így gondolkodni sem kell túl sokat a lépésvariációkon.
Az új kiadás kinézetre nekem túl színes, túl zűrzavaros, az épületek ábrái rendkívül apró részleteket tartalmaznak, ami számomra már a túl sok kategóriába esik, nem beszélve arról, hogy a lapkák nagyon aprók is, és igazán kivenni a részleteket ott, ahol erre szükség lenne – kolostor lapkák – nem igazán lehet.
Ezek ellenére a játékot izgalmas mechanizmusa miatt mindenkinek ajánlom kipróbálásra, aki szereti a „királyság-építő” társasjátékokat, és nem riad vissza a szerencsefaktortól. A játék a maga nemében igen különleges, és azt a sok-sok díjat is bizonyára megérdemelten kapta. 😊
A játékot a Társasnavigátortól kaptuk kölcsön kipróbálásra, köszönjük szépen! 😊