Végtelen tél - az új kedvenc pakliépítős játékunk

A Végtelen tél egy pakliépítős stratégiai társasjáték, amelyben amerikai őslakosok szerepében fejlesztjük a törzsünket, vándorlunk és vadászunk a túlélésért. A játék ismertetőjegye a magas komponensminőség, hiszen a boltokba kerülő (retail) verzió alig tér el a kickstarteres alapjátéktól.

Áttekintés

A Végtelen tél egy hatalmas mechanizmus-egyveleg, hiszen nem csak paklit építünk benne (ráadásul ezt nagyon jutalmazó módon tették bele a szerzők!), hanem munkásokat is használunk az akciók kivitelezéséhez (worker placement), van benne egy kis area-majority – egy hexákból álló térképen terjeszkedünk, illetve set collection – a vadászat során elejtett állatokból szetteket gyűjtünk.

Mindezt négy koron át, koronként 3 fordulón keresztül tesszük. A fő akcióink során egyszerre duzzaszthatjuk és redukálhatjuk a paklinkat (új törzstagok beavatása, illetve törzstagok temetése), szerezhetünk kultúrakártyákat, melyek különböző extra akciókat adnak az akciófázis elején, terjeszkedhetünk a térképen sátrak és falvak építésével, valamint vadászhatunk, ekkor eldönthetjük, hogy az állatkártyát felhasználjuk (húsért és eszközért – a két fő nyersanyag), vagy szettgyűjtésre félrerakjuk.

Ha mindez még nem lenne elég, és nem foglalna már így is hatalmas helyet a játék, van még egy bálványtábla és egy megalittábla is, ez utóbbira néha napján alkalmunk nyílik lerakni egy-egy követ bónusz akciókért/nyersanyagokért.

Bár minden pakliépítős játék ilyen lenne

Nekünk nagyon bejött a játékban ez a fajta „jutalmazós” pakliépítés. Mégpedig, hogy az újonnan szerzett kártyákat azonnal a kezünkbe vehetjük (leginkább ez történik, és nem a dobópakliba rakás), vagyis már az adott fordulóban is azonnal használhatók. Ez egy hatalmas plusz sok más játékkal szemben, ahol általában köröket kell várnunk, mire végre felhúzzuk az új szerzeményünket.

Ha ez még nem lenne elég, itt egy akcióval akár több kártya is szerezhető egyszerre (attól függ, mennyi munkaerőt költünk a kezünkből), ezáltal a pakliépítés sokkal effektívebb, nem kell túlságosan törnünk magunkat az új kártyákért, a játék tényleg eláraszt velük.

Sőt, mondok még jobbat. A kártyáktól megszabadulni is könnyű, hiszen amikor az új kártyaszerzés akciót választjuk, egyben lehetőségünk lesz „temetni is”, ilyenkor a dobópakliból vagy a kezünkből kidobhatunk egy kártyát (a temetkezési kártya alá tehetjük) – ezek a játék végén győzelmi pontot érnek, nem csak számosságukban, de a rájuk nyomtatott győzelmi pont sem vész el, jó mi!?

Mindezek mellett a pakli elég gyorsan pörög, hiszen 5 kártyát minden korban kapunk fixen a kezünkbe, de emellett bármennyi kártya átvihető korról korra (tehát „raktározhatunk” is), és azért akad lehetőségünk a forduló közben is húzni a pakliból. Egy szó mint száz, a szuper hand managementért egy hatalmas csillagosötös jár ennek a játéknak.

Kultúrakártyák

A játékban kétféle típusú kártya van: vannak a törzstagok, amelyek munkaerőt adnak és így munkáslehelyezéskor használjuk őket, illetve vannak a kultúrakártyák, amelyek csak szimplán elárasztanak minden jóval.

És mi a legjobb bennük? – hogy mindössze 3 munkaerőbe kerülnek, azonnal a kezünkbe vesszük és szinte ingyen kapjuk meg a jobbnál-jobb képességeiket. Nem ám csak egy-egy nyersanyagot adnak ezek, vannak közte olyanok, amelyek már-már egy komplett akciófázist játszatnak le velünk – vadássz ingyen, építs/mozgass sátrat ingyen, húzz egy kártyát, lépj előre a sámántáblán, temess kártyát, vagy rakj le egy monolitot – jobbnál jobb bónuszok olyan kincseskamrája ez, ahonnan sose lesz könnyű választani (ráadásul mindig 10 kártyát csapunk fel kínálatnak).

Napfogyatkozás fázis

Minden forduló végén (3 akció után) van egy napfogyatkozás fázis, ami gyakorlatilag a termelésnek felel meg, de ezen kívül van egy fontos funkciója: eldől a játékossorrend. Ahhoz, hogy itt előnyre tegyünk szert, félre kell tennünk néhány kártyát erre a fázisra, és attól függően, hogy ki hány munkaerőt „spórolt meg”, alakul ki a játékossorrend. A helyezéssel együtt mindig jár egy szuper bónusz is, például az első játékos mindig lerakhat egy megalitot, amihez egyébként viszonylag ritkán jutunk hozzá, de igen értékes (főleg, ha már a rakás tetejére tudunk építeni, győzelmi pontokért). Ekkor nézünk rá a térképre is, ahol a többséget képviselő játékosok kapják a területek termeléseit – itt pedig szerencsére döntetlen esetén mindenki részesül a jutalmakból.

Tematika

A Végtelen tél tematikus elemeket tekintve is igencsak az élmezőnyben van. Nehéz lenne olyan elemet mondani a játékban, ami nem illik bele ebbe az őskori miliőbe.

A kedvencem a vadászat ilyen szempontból, amikor a kardfogú tigris leöléséért két eszközt egy két húst kapunk (ahol a két eszköz nyilván a tigris két foga 😊), a szarvas bőrét használhatjuk sátrak építéséhez, vagy a mamut leöléséért kimaxoljuk az éléskamrát (ugye hetekig el van ennyi húsból a teljes törzsünk).

Míg amikor sátrakat építünk, a játékostáblánkról távolítjuk el őket, és így több hely jut a húsnak (tovább lehet húzni a jelölőt a sávon). Természetesen a tematikus élményhez hozzátartoznak az illusztrációk is, a művészt pedig egyből felismerhetjük az egyedi emberábrázolásáról (Nyugati királyság széria rajzolója).

Bár ez már kevésbé tematikus élmény, de én különösen díjazom a játékosszíneket (narancs, piros, türkiz, lila – nagyon szépen mutatnak! nem beszélve arról, hogy minden játékost egy másik állat szimbolizál – bölény, medve, kardfogú tigris és farkas).

Komponensminőség

Végül ennek muszáj egy külön bekezdést szentelni. A játékot retail formájában teljesen olyan minőségben kapjuk, mintha egy Kickstarter lenne – tehát minik, komoly játékdoboz-rendező, minőségi kártyák, műanyag 3D nyomtatott komponensek, kétrétegű játékostáblák… A játékban semmire se mondanám, hogy „gagyi”, a doboz pedig különösen strapabíró.

Vélemény és összegzés

A Végtelen tél nálunk egyértelmű befutó, láthattátok is, hogy felkerült a 10 kedvenc játékunk közé. Szeretjük a pakliépítős játékokat, és ez ennek a játéknak egy kimondottan erős/újító oldala. A játékban sokfelé kell figyelni, de nehéz lenne most olyan akciót mondanom, ami nem halmoz el minden jóval.

Ennek ellenére ne úgy képzeljétek el a játékot, hogy mindenféle energia nélkül csak úgy szüreteljük a pontokat – a játékban komoly menedzsmentet jelent az, hogy az 5+ darab kártyát a kezünkben milyen arányban fordítjuk a három akciónkra – melyik akcióban hány akciópontot költünk, ezáltal milyen erősségű akciót tudunk összehozni abban a körben.

Sőt, ezen kívül nem árt, ha marad kártyánk a napfogyatkozás fázisra is, hogy a következő körben jobb pozícióból induljunk. A játékban van lehetőség a „pihenésre” is, ez gyakorlatilag egy passzolás akció, amivel viszont plusz kártyához juthatunk, illetve előnyhöz a napfogyatkozás fázisban. Szóval van itt bőven gondolkodnivaló, de ne aggódjunk, mert a kevésbé optimális döntéseket sem bünteti a játék. A játék szerintünk bármilyen játékosszámmal jól működik, nincsen ilyen szempontból gyengepontja.

A Végtelen telet mindenkinek ajánljuk kipróbálásra aki szereti a pakliépítés + munkáslehelyezés kombót (pl. Arnak elveszett romjai), de nem utolsó sorban a jó tematikus és szép kivitelű társasjátékokat. Ó, és persze nem árt egy jó nagy asztal sem. 😉

Köszönjük a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk a játékot!