Bűnügyi krónikák: Londoni esetek és 1400

A Bűnügyi krónikák egy történetalapú, applikáció-vezérelt nyomozós társasjáték, amelyben több sztorin keresztül próbálhatjuk ki magunkat detektív szerepben. A sorozat első tagja a Londoni esetek volt, mely napjainkban játszódik, az 1400 pedig a Millenium sorozat első tagja (2020-as), amelyben középkori bűneseteket oldhatunk meg. A sorozatból az 1900 is megjelent már magyarul, a 2400 pedig idén érkezik.

Ebben a bejegyzésben a játék alapjait a Londoni eseteken keresztül fogom bemutatni, majd kitérek az 1400 játékélményére is.

Áttekintés

Először is, elő egy nagy asztallal és a legpengébb baráti társaságotokkal! Az asztalra helyezett játéktábla szerepe az lesz a játék során, hogy a szépen lassan kibontakozó nyomozásotok részleteit rögzítsétek rajta. A tábla mellett minden irányban helyet kell hagyni, ugyanis történetenként összesen max 7 helyszíntáblának kell elférnie + a rendőrörsnek. Le kell tölteni az applikációt, és ki kell választani, melyik történetet szeretnétek játszani.

Ezután az applikáció elindítja a sztorit, ami többnyire az, hogy valakit megöltek esetleg kiraboltak. A történet felütésében mindig kaptok egy helyszínt és néhány szereplőt - a halottat, illetve helyszíni szemtanúkat, akiket kikérdezhettek (rögtön rátérek, hogyan is történik ez). Aztán amint elhintenek néhány infót, egyre több szereplő és helyszín kerül a játékba. A helyszíneket átvizsgálhatjátok, és itt olykor bizonyítékerejű tárgyakra is bukkanhattok, melyek birtokában már könnyebb vallatni a gyanúsítottakat. Amint úgy érzitek, hogy megoldottátok az ügyet, mehettek az örsre jelentést tenni, ekkor az applikáció kikérdez titeket, hogy ki volt a gyilkos, mi volt az indíték stb., történettől függő, hogy épp mennyi kérdést kell megválaszolnotok. A játék időkorlátos, így ha túl sokáig szöszöltök vele, egy idő után nem engedi tovább folytatni a nyomozást és be kell próbálni az ügy megoldását.

Hogyan történik a nyomozás?

A játékban a helyszínek átvizsgálása, a kikérdezés és bármilyen interakció, illetve párbeszéd a személy-, tárgy-, és helyszínkártyákra nyomtatott QR kódok beolvasásával történik. Amikor meg akartok látogatni egy helyszínt csak be kell olvasni hozzá a QR kódot, és már ott is teremtek. Azokat a helyszíneket, ahol valamilyen bűncselekmény történt, át is vizsgálhatjátok az applikáció segítségével. Ekkor a telefont magatok elé tartva és körbe fordulva, 40 másodpercetek van arra, hogy „lescanneljétek” a virtuális helyszínt, és megtaláljatok minden nyomozás szempontjából fontos tárgyat. A nyomozást ilyenkor a „bizonyíték-kategória” kártyák segítik.

Például, ha látok a helyszínen az asztalon egy feltűnően nagy üveget, kikereshetem a „palackok” bizonyítékkategória-kártyát, és azt beolvasva jelezhetem az applikációnak, hogy rábukkantam erre a nyomra. Az pedig majd kiírja, hogy ez a nyom lényeges, vagy csak húztátok vele az időt.

Mert hogy minden, amit tévesen olvastok be, vagy nem igazán hordoz információt, csak viszi az időtöket.

A személyekkel való kommunikáció pedig úgy működik, hogy először is azt scannelitek be, akit ki akartok kérdezni, majd ezután bármit beolvashattok (tárgyakat, más személyeket), amiről kérdezni akarjátok az illetőt. Ilyen módon egyedül helyszíneket nem lehet beolvasni, mert azokat kizárólag „menetjegyként” kezeli az alkalmazás. Amint ráéreztek, már elég komoly ívű kihallgatásokat tudtok majd lebonyolítani.

Vannak segítségeink

Természetesen a nyomozók munkáját egy sor bűnügyi elemző segíti, például a holttestet elvihetjük a hullaházba, ahol részletes elemzést kapunk a halál körülményeiről, a számítástechnikai eszközöket egy profi hacker feltöri nekünk, a legtöbb tárgyat leadhatjuk a laborban elemzésre, illetve az egyes szereplők gyanús viselkedéséről egy pszichológus szakvéleményét is kikérhetjük.

A játék kihívásai

A Bűnügyi krónikák egy rendkívül okosan megtervezett nyomozós társasjáték, hiszen ugyanazt csináljuk benne, amit a hollywoodi filmek nyomozói: vizuálisan próbáljuk összerakni a „kirakós darabjait” úgy, hogy minden személyt, megtalált bizonyítékot és helyszínt kiterítünk magunk elé. A játék azonban nem ennyire egyszerű. Ahogy a való életben is, az egyes személyek kikérdezése gyakran csalóka irányokba vihet minket, hiszen mindenki beszél mindenről, és meg kell tanulni kiszűrni belőle a lényeges információkat.

Ha mindenkit mindenről és mindenkiről kikérdezünk, hamar találjuk magunkat ott, hogy eltelt egy egész nap a játékban, és nem kerültünk közelebb a végéhez (esetleg közben további gyilkosságok is történtek, amiket nem tudtunk megakadályozni). Kihívás tehát egyfelől a mellékszálakat elkerülni és a helyén kezelni (valamikor a mellékszál is fontos, és az applikáció rákérdez!), de a legnehezebb szerintem azt megjegyezni, hogy ki kiről/miről mit mondott. Egy játékparti alatt átlagosan ~15 személyt kérdezünk ki, akik rengeteg információt elhintenek, ezeket fejben tartani pedig nem egyszerű feladat (és ebben sajnos a játék vizuálisan nem segít, csak annyit, hogy a karaktereket helyszínekhez tudjuk rendelni).

Vélemény

A Bűnügyi krónikákon magam is meglepődtem, hogy mennyire megtetszett. Kellően nehezek a sztorik, még akár 4-en játszva sem feltétlenül éreztük kézenfekvőnek a megoldásokat, pedig több szem többet lát… Én személy szerint sokkal inkább csapatépítő és kooperatív játéknak érzem ezt, mint bármelyik szabadulós társasjátékot. A bűnügy megoldásához mindenki hozzá tud járulni valamilyen módon, hiszen egy történetet kell összerakni elejétől a végéig, ehhez pedig ötletelni kell. A szabadulós játékok esetén inkább van egy-egy izolált feladat, rejtvény amelyek általában nehezen illeszkednek egy koherens témára, nem beszélve arról, hogy egyszerre leginkább egy embert tudnak lekötni ezek a feladványok.

Bűnügyi krónikák: 1400

Míg a Londoni esetek napjainkban játszódik, addig az 1400-ban egy valódi időutazást tehetünk a középkori Franciaországba.

A játék hangulata

Először is, a játék hangulata egyszerűen magával ragadó. Minden helyszínen más-más zenét/alapzajokat használ az applikáció azért, hogy még inkább oda tudjuk magunkat képzelni a zsibongó város közepére, a csendes, suttogásokkal teli katedrálisba vagy a varjak károgásától hangos, kísérteties temetőbe… A játék kinézetre is megkapó, a Londoni esetek képregényszerű ábrázolásához képest a rajzok itt sokkal inkább mesébe illők, mintha egy-egy festményről néznének vissza ránk az igazán középkorba illő figurák: cselédek, előkelők, és az egyház emberei.

Látomáskártyák

Természetesen maguk a helyszínkártyák is nagyon hangulatosak, nem beszélve a látomáskártyákról! Mert hogy a játék főhőse, …. álmaiban látomások kísértik a bűntettekről, így minden sztorihoz kapunk néhány látomáskártyát, amelyeket ha jól használunk, igen nagy segítségünkre lehetnek. A hangulathoz persze hozzátartozik a kor nyelvezete, amit a magyar fordításban is szerintem nagyon jól eltaláltak, tisztán érződik a cselédek, a kocsmatöltelékek és az előkelő emberek stílusa közötti kontraszt. Őszintén szólva, még felolvasni is vicces volt ezeket a szövegeket, szinte életre keltek tőle a karakterek. 😊

Bűntények

A játékban Abelard Lavel szerepében igyekszünk felderíteni a bűntetteket. Ebben segítséget nyújt hű társa, Percival a kutya, és rokonai: a nagybátyja például szerzetes, akit az egyházi személyekről, szokásokról és iratokról kérdezhetünk meg, nővére, a kereskedő bármilyen tárgyról kideríti az eredetét és az értékét, öccse, a kém pedig sok előkelő emberről tud érdekes információkkal szolgálni.

A bűntények hasonló összetettségűek, mint ahogy azt a Londoni eseteknél megszokhattuk, vagy ha lehet, még annál is szövevényesebbek. Itt ugyanis folyamatosan intrikáknak leszünk szem- és fültanúi, titkos szerelmek és cselszövések látnak napvilágot, és nem ritka, hogy megvesztegetéshez kell folyamodnunk, hogy kicsaljuk az információt néhány kétes hírű emberből a kocsmában. Lesz, hogy olyan bizalmas információk birtokába jutunk, amikről végül nekünk kell eldönteni, kinek a kezébe adjuk az egyház és a világi hatalom közötti játszmában. A játék a bűntények jellegét és a karakterek személyiségjegyeit tekintve is rendkívül jól hozza a középkori tematikát, ezzel is csak még inkább behúz minket a világába.

Vélemény

A Bűnügyi Krónikák: 1400 egy teljesen új szintre emeli ezt a nyomozós társasjátékot. Igazi középkori atmoszférát kapunk ebben a dobozban, rengeteg apró utalással, mint amilyen a nyelvezet, a néhol felcsengő, hátborzongató hangeffektusok, a misztikus látomások és az sokatmondó karakterábrázolás. Játékszinten az újítást itt a látomáskártyák jelentik, ahol egy-egy jelenetben a szereplők arca felismerhető, így segítenek eligazodni a hatalmas információcunamiban amivel meg kell küzdenünk játékról-játékra. Azt is gondolhatnánk, hogy túl nagy segítséget adnak ezek a látomások, de én nem éreztem ettől ezt a játékot sokkal könnyebbnek, az indítékokat ugyanúgy ki kellett csikarni a személyekből, a körmönfont mondanivalójukból ki kellett mazsolázni a lényeget; a karakterek beszéde szerintem épp annyit nehezít a játékon, amennyit a látomáskártyák könnyítenek, így balanszba kerül a játék.

Összegzés

A Bűnügyi krónikákat mindenkinek javaslom kipróbálásra, aki egy igazán interaktív, agyalós kalandra vágyik, esetleg szereti a krimiket. A játék valójában akárhány fővel játszható, azt mondanám, hogy egyedül talán túlságosan agyégető, nem árt, ha legalább ketten figyeltek a sok-sok monológra a játékban. Aki még a nyomozáson felül egy plusz tematikus élménnyel is szeretne gazdagodni, annak szívből ajánlom a Bűnügyi krónikák: 1400-at, ami szerintem zseniálisra sikeredett (az applikáció zenéjét pedig mindenképp tegyétek ki egy hangfalra!). A trilógia másik két tagját, az 1900-at és a 2400-at is mindenképp kipróbáljuk majd, mert gyaníthatóan azok is igen erősek tematizáltságban. 🤩

Köszönjük a Gémklubnak, hogy kipróbálhattuk a társasjátékokat!