Century: Fűszerút – egy tökéletes kapujáték

A Century: Fűszerút egy 2017-es társasjáték, amely egy rendkívül egyszerű, gyűjtögetős mechanizmuson alapszik. Az összes játékszabály elfér egy lapon – mi lehetne egyértelműbb jele annak, hogy egy gateway vagyis kapujátékkal van dolgunk. A Fűszerút tehát egy olyan játék, amely kimondottan a társasjátékok világával egyelőre még csak ismerkedő játékosoknak szól.

Áttekintés

A játék rendkívül egyszerű: adott 4 erőforrás (fűszerek), melyek sorrendbe állíthatók az értékük szerint: sárga < piros < zöld < barna kocka. Igyekszünk az erőforrásainkat egymásba alakítani, és addig-addig ügyeskedni, amíg egy-egy rendeléskártyát ki nem tudunk fizetni belőlük. Akkor ér véget a játék, ha valaki megszerzett öt pontozókártyát (2 és 3 játékos esetén hatot). A győztes pedig az lesz, aki a legnagyobb értékben szerzett kártyákat és érméket (utóbbiakat a pontozókártyák bónuszaként).

Kártyák

A játékban nagyon fontos szerepet kapnak kártyák, ezekből kétfélét különböztetünk meg: vannak a lila hátoldalú kereskedelem-kártyák és a narancsszínű pontozókártyák. A kereskedelemkártyákból a játékosok lényegében paklit építenek, vagyis a saját kártyakészletüket/eszköztárukat újabb és újabb kártyákkal bővítik. Persze nincs itt szó nagyon komoly pakliépítésről, ugyanis itt nincsen kézlimit, sem húzópakli: a játékosok egyszerre akárhány kártyát tarthatnak a kezükben. Ezt a játékot ilyen szempontból is erősen kapujátéknak érzem, mintha egy picit meg akarna kóstoltatni a pakliépítéssel, mint (egyébként igen gyakori) társasjáték-mechanizmussal, de csak nagyon alapszinten.

A kereskedelem-kártyák háromfélék lehetnek: vannak, amelyek tisztán bevételt adnak (kapsz x db y színű kockát); egy részükkel az erőforrások fejleszthetők (hierarchiai sorrendben eggyel magasabb értékűvé alakíthatók pl. sárga -> piros); másik részük pedig az erőforrások hatékonyabb átalakítására szolgál – itt egy erőforrás akár több, más színű erőforrássá is alakítható. A játék elején mindenki két kártyával kezd: az egyik két sárga kockát ad, a másik két fejlesztést. A fejlesztés egyébként többféleképpen is használható: a „két fejlesztés” kártyával pl. fejleszthetünk egy kockát két szinttel (sárga -> zöld), vagy két kockát egy-egy szinttel (2 sárga -> 2 piros). Értelemszerűen a barna kockákon kívül bármelyik szín fejleszthető.

Az eleinte szegényes paklinkat folyamatosan bővíthetjük. A játékosok közötti térre (nevezzük piacnak) 6 ilyen kártyát készítünk elő. A soron következő játékos egy kártya kijátszása helyett dönthet úgy, hogy felhúz egy kereskedelem-kártyát a piacról. Igen ám, de csak a bal szélső kártya van ingyen: minden további kártyáért fűszerkockákkal kell fizetnünk (itt a szín nem számít), méghozzá úgy, hogy az balról jobbra haladva az „átugrott” kártyákra tesszük őket (a sort természetesen mindig visszapótoljuk 6 kártyára). A következő játékos, aki elvesz egy olyan kártyát, amit mi „átugrottunk” megkapja a rajta elhelyezett kocká(ka)t is.

Pontozókártyák

Ezeken különböző pontértékeket találunk és egy ahhoz tartozó követelést, pl. 8 pontért be kell fizetnünk 2 sárga és 2 zöld kockát. Ezek a kártyák nem kerülnek a kezünkbe, csak magunk előtt gyűjtjük őket lefordítva. A pontozókártyák sorának két bal szélső kártyája azonban kitüntetett: ahányszor egy ilyen bal szélső kártyát veszünk el, jár mellé egy bónusz érme is (legalábbis az első néhány alkalommal, amíg el nem fogy az odakészített kupac). A bal szélső kártya fölé aranyérméket helyezünk, a második kártya fölé pedig ezüstérméket – a játék végén ezek rendre 3, illetve 1 pontot fognak érni. A kipótolás itt is érvényes ugyanúgy, ahogy a kereskedelem-kártyáknál; az érmék maradnak a helyükön, viszont alattuk a kártyák pozíciója folyamatosan változik, ahogy a pontozókártyák fogynak és újak kerülnek a helyükre.

Vélemény

A Century: Fűszerút egy gyorsan tanulható, pörgős társasjáték, ami egyértelműen a hobbival ismerkedő új játékosoknak szól, de ezzel együtt akár gyerekek is játszhatják (8 éves kortól). Viszont nem árt hangsúlyozni, hogy a játék erősen absztrakt: gyakorlatilag színes kockákat alakítgatunk egymásba kártyák segítségével, hogy pontokat szerezzünk. Itt a gyakorlatban szó sincs fűszerekről, bár van néhány illusztráció, a könnyebb érthetőség kedvéért a játékkártyákon is színes kockák vannak feltüntetve fűszerek helyett.

Itt az fog győzedelmeskedni, aki a leghatékonyabb láncolatot tudja kialakítani, vagyis a kártyáit a legügyesebb kombinációban tudja kijátszani. A játékban bármikor lehetőségünk van visszavenni az összes kártyánkat a kezünkbe, ezzel azonban legyünk óvatosak, mert nagyon időrabló lehet (olyan, mintha passzolnánk az adott körben). Mindenképp érdemes új kártyákat beszerezni, de itt sem eshetünk át a ló túloldalára, mert valamikor az összes kártyát a kezünkben kell tartani, és bizony ilyenkor nehéz mit kezdeni az elénk táruló ötvenféle átalakítós kártya látványával…

A játék minőségével alapvetően nincs probléma, bár az én ízlésemnek kicsit nagy méretűek a kártyák. Viszont jó megoldásnak tartom, hogy a kockák alapból kis tároló edényekben érkeznek, így sokkal könnyebb az elő- és elpakolásuk, meg persze a játékosok kényelméhez is nagyban hozzájárulnak egy-egy parti során. Az érmék valódi fémpénzek, súlyosak és szép dombornyomás van rajtuk – nekem emiatt kicsit ki is lógnak a sorból, de mindenesetre örvendetes, hogy ennyi energiát öltek egy ilyen egyszerű, könnyed társasjátékba. Az egyoldalas játékszabály pedig szerintem mindenkit felvillanyoz, aki elsőként ül le játszani vele.

A fentiek alapján a játékot elsősorban azoknak ajánlom, akik még kezdő társasjátékozók. A játék szerintem igen ügyesen tanítja meg az újoncoknak a kereskedős/építős játékok alapvető fortélyait, sőt egy picit a pakliépítésbe is belekóstolhatnak. Ahogy én látom, ez a játék igen sűrűn forog használt társasjáték csere-bere csoportokban, ahol egyértelmű tendencia, hogy a hobbiba beleszerelmesedett, már haladóbb játékosok adják tovább az újonnan érkezőknek. A Fűszerútnak egyébként megjelentek folytatásai is, 2018-ban A Kelet csodái, 2019-ben pedig az Egy új világ!, melyek hasonló alapokon nyugszanak, de egyre komplexebb játékélményt építenek fel és akár együtt is játszhatók.

A játékot a Társasnavigátortól kaptuk kölcsön, köszönjük szépen! 😊