Ma már ha csak ketten akarunk leülni az asztalhoz, nem feltétlenül kell előpakolnunk egy nagydobozos társast, majd keresgélnünk a játékszabályban, hogy hogyan is kell két főre setupolni, és mik is azok a bizonyos kivétel szabályok, amiket ilyenkor máshogy kell játszani. Vannak ugyanis kifejezetten két főre kifejlesztett társasjátékok, ezek előnye, hogy kisebb dobozban érkeznek, és mivel a játékmenet két főre optimalizált, nem érződnek erőltetettnek. Sőt, általában nagyon is természetes, igazán pörgős játékok ezek! Be szeretnénk mutatni most négy ilyen játékot: mindegyik egy kicsit más, de egyaránt jól működő mechanizmusokat alkalmaz. Lássuk őket!
#kereskedés
Ez a játék egy hatalmas „hidden gem” volt számomra, mert nem láttam sok ajánlót róla, úgy összességében nem ragadott meg kinézetre se sose, mindig elmentem mellette. Aztán a Játszó/Házhoz keretében egyszer csak bekerült a csomagunkba – na ez volt csak a szerelem első játszásra!
A Jaipur egy hihetetlenül pörgős, kereskedős kártyajáték. A játék lényege, hogy a 6-féle különböző színű és értékű árukártyából igyekszünk azonosakat gyűjteni a kezünkben, hogy aztán minél több pontot zsebeljünk be belőlük. Igen ám, de korlátozó tényező a kézlimit, ami max. 7 kártya lehet. A játékban háromféle akciót csinálhatunk: felhúzhatunk egy kártyákat a piacról (ez 5 kártya kiterítve a játéktér közepén), vagy eladhatunk kártyákat a kezünkből eldobással. Kártyahúzáskor (vásárlás), ha egyet veszünk el, nem kell érte fizetnünk, míg, ha kettő, vagy annál több kártyát húzunk fel, ki kell pótolnunk a kezünkben tartott kártyákból, vagy a tevekártyákból. A tevekártyák nem áruk, tehát értéktelenek, viszont kitűnően alkalmasak arra, hogy a piacról sok árut szerezzünk velük egyszerre, és az ellenfél így egy teljesen értéktelen kínálattal találja így szembe magát. Ha ilyen helyzet adódna, úgy is dönthet a soron következő játékos, hogy a piacról nem árukártyák húz, hanem tevéket – ekkor azonban az összes tevét fel kell vennie (ezek nem számítanak a kéz limitbe, és magunk elé tesszük őket).
Amikor eladunk árukat, akkor eldobjuk a kezünkből az adott színű kártyákat – egyszerre mindig egyféle árut adhatunk el. Ez mind szép és jó, de ez is korlátozva van, ugyanis vannak árukorongok is a játékban, melyekből a legfelső korongok a legértékesebbek. Amikor eldobok pl. 4 fűszerkártyát, a legfelső 4, legértékesebb korongot vehetem el a fűszeres árukorongok közül – így ez az áru veszít az értékéből. A játék azonban mindig díjazza, ha egyszerre 3, vagy annál több azonos kártyát dobunk el – ekkor egy plusz korongot kapunk, ami akár 10 pontot is érhet önmagában (pl. 5 áru eladásakor). A játék egy fordulója akkor ér véget, amikor vagy elfogynak a piacra húzható kártyák, vagy három elfogy az 5 korong-halomból. Maga a játék pedig maximum 3 fordulón át tart, egészen addig, amíg egy játékos megnyer két fordulót.
Amit egy Jaipur partiból egy külső szemlélő lát: a két fél eszeveszetten húzza a kártyákat, dobálja őket, visszatölti a piacot, elviszi a piacot, leszámolja a korongokat… Elég kaotikusnak tűnhet, de ez tényleg egy verseny, ami arra megy ki, hogy ki adja el nagyobb értékben az árukártyáit. Fontos a játékban az időzítés, hiszen a másik játékos bármikor lecsaphat előttünk a kiszemelt áru legfelső, legértékesebb korongjaira. Nagyon is taktikus játék ez, ahol aztán kétszer meg kell gondolnunk, mikor adjunk el, mikor csapjunk le az árukártyákra a piacon, vagy vegyük fel a tevéket inkább. A Jaipurt egy briliáns, könnyed, de kellően taktikus játéknak tartom, amit mindenkinek ajánlok, aki két főre egy pörgős, versengős társasjátékot keres. Nálunk istant-buy volt a polcunkra. 😊
#pakliépítés
A Tea 2 főre is meglepett, ugyanis kinézetre ezt is teljesen más jellegű, amolyan tingli-tangli kártyajátéknak könyveltem el… Azonban a játékmenet annyira szellemesen van kitalálva, gyakorlatilag pakliépítés történik egy meglehetősen szerencsevezérelt módon, mégis kellő ráhatásunk lehet a játékmenetre. A játék az Alíz csodaországban története köré épül, de ez a része nekem annyira nem jött át, talán azért, mert nem nagyon ismerem a mesét.
A Tea 2 főre című társasjátékban egy lefordított pakliból a játékosok különböző értékű lapokat csapkodnak fel párbajszerűen: a játék elején a játékosok minden karakterkártyából egyet birtokolnak. Ezek egy számmal és egy képességgel van ellátva, pl. a nyúl a legkisebb értékű (1), míg a Szív királynő a legnagyobb értékű lap (9).
Amikor a játékosok felcsapnak egy-egy kártyát, az adott kört mindig a magasabb értékű kártya nyeri. Ekkor a kártya tulajdonosa végrehajthatja a kártya akcióját, amivel új kártyákat szerezhet a piacról (tortaszeletekért cserébe) felhúzathat két kártyát a másik játékossal, amelyek így „kiesnek” a párbajból, szerezhet plusz tortaszeleteket, megpörgetheti az óramutatót, amivel plusz akciókat szerezhet, stb.
A piacról 4-8 értékben szerezhetünk kártyákat, melyek a már meglévő alapsorozatunk egyes kártyáinak másolatai. Ezekből a piacon véges számú kártya érhető el – ha valamelyik értékből elhúzzuk az összes kártyát a piacról, a hozzá tartozó játék végi pontozás érvénybe lép. Pontokat a Hóhérral is szerezhetünk: ennek a kártyának a segítségével kivégezhetjük az ellenfelünk dobópaklijának legfelső kártyáját: a kivégzéskor megkapjuk a kártyán feltüntetett csillagok számának megfelelő pontot.
Amikor egy játékos paklija kifogy, újra kell kevernie, de ezzel együtt egy 1-es értékű nyúlkártyát is pluszba be kell tennie a keverendő kártyái közé. Igyekeznünk kell tehát, hogy az elkerülhetetlen pakli „hígulás” ellenében plusz magas értékű lapokkal is bővítsük azt.
Bár a nyúl kártya képessége erős, hiszen ezzel kivégezhetünk kártyákat a piacról - amivel direktben pontokat szerezhetünk, illetve a kis piac-paklik fogyasztásával a saját pontozós célunk elérésére is törekszünk – azonban ehhez az kell, hogy párbajt nyerjünk az 1-es értékű lappal. Ez csak akkor fordulhat elő, ha az ellenfelünk is épp nyulat csap fel, és épp nálunk van az ilyen döntetleneket eldöntő flamingó token. Ugyanez a képessége legmagasabb, 9-es értékű Szív királynő kártyának, ebből azonban nem tudunk plusz példányt szerezni a piacon (cserébe szerencsére kivégezni se lehet).
A Tea 2 főre szintén egy pörgős kártyajáték, ami azonban pakliépítéssel operál, tehát igyekeznünk kell magas értékű plusz lapokat szerezni a paklinkba, hogy minél gyakrabban nyerjünk párbajokat. Persze mindig beleszólhat a szerencse, pl. az ellenfél eldobathatja a legértékesebb kártyáinkat a pakli tetejéről, vagy éppen a kisebb értékű kártyáinkkal is nyerhetünk párbajokat.
A játék lényege persze nem az eszeveszett, hanem a megfontolt pakliépítés, ugyanis a piac kártyáit úgy kell fogyasztanunk, hogy a játék végére felfedett pontozós célok lehetőleg kedvezzenek nekünk.
Szerintem ez a játék nagyon szellemes módon oldja meg a pakliépítést két főre – a szerencsének ugyan nagy szerepe van benne, mégis a kártyák kivégzésével, a plusz jutalomszerzős óralappal és azzal, hogy mi döntjük el, mi után járjon pont majd a játék végén, szépen ki tudjuk egyensúlyozni a balszerencsénket. Ezt a jópofa játékot is szívből ajánlom kipróbálásra Nektek – talán nem lesz a kedvencetek, de egy próbát mindenképpen megér.
#ütős-vivős #kooperatív
Biztosan mindannyian ismertek ütős-vivős kártyajátékokat. Azt is tudhatjátok, hogy ezek közös jellemzője, hogy ketten nem túl szórakoztatóak, hiszen ha kétfelé osztjuk a paklit, nem nagy meglepetés, mely lapok kihez kerültek végül… Azonban mi lenne, ha kooperatív játékot csinálnánk belőle? Máris az ellenfél lapjainak megsejtése nem egy egyértelmű, „ünneprontó” tényező, hanem egy érdekes feature lenne a játékban! Kedves Crew fanok, öveket bekapcsolni, jön egy ütős-vivős kártyajáték két főre!
A Ketten a Bűvös Rengetegben című játékban gyakorlatilag egy táblán szeretnénk mozgatni egy jelölőt egyszer az egyik, másszor a másik játékos felé. A jelölő középről kezd (az erdő belsejéből) és a játékosok ütéseket játszanak a forduló elején egyelően leosztott 22 db kártyával (összesen 30 kártya: 3 szín, értékek 1-10-ig).
A játék a klasszikus ütős-vivős elvet követi: egy lapot a saját színében lehet megütni egy nagyobb értékű lappal, illetve minden fordulónak van egy véletlenszerű aduszíne, (amit felcsapunk a pakli tetejéről), ami a másik két színt mindenképpen üti.
Egyébként nincs ütéskényszer, azonban az épp kijátszott színt mindig követni kell, ha van rá módunk. Minden ütés után a jelölőt annak a játékosnak az irányába léptetjük, aki nyerte az ütést, és annyit lép a jelölő, amennyi a lábnyomok összege a két kijátszott kártyán. Így tehát nem csak az a fontos, hogy az ütő kártyán nagyobb számérték legyen, hanem arra is figyelni kell, hogy közben az erdősávnak egy stratégiailag fontos helyére mozgassuk a jelölőt.
A célunk, hogy egy forduló alatt begyűjtsük az erdőből az összes rubint – ezek elszórtan helyezkednek el az erdő két oldalán, egy mezőn akár több rubin is lehet egyszerre. Amikor a jelölőt egy rubinos mezőre mozgatjuk, elvehetjük az ott lévő rubint. Ha a jelölő a sáv legszélső mezőjén túl kéne, hogy lépjen, visszaállítjuk az erdő közepére, és letakarjuk az erdősáv legszélső mezejét (így az útvonal megrövidül). Ha háromszor eljátsszuk a “túllépést”, elveszítjük a játékot.
A játékot tovább színesíti, hogy a páratlan számú kártyáknak egyedi képességei vannak. Az 1-es (zenész) kártyával megfordíthatjuk a jelölő lépésének irányát; a 3-as (róka) kártyával megváltoztathatjuk az adut (az aduként felcsapott kártyát kicserélhetjük egy, a kezünkben lévő kártyával), az 5-ös (gazella) kártyával megváltoztathatjuk a jelölő lépéseinek számát, a 7-es (ajándék) kártyával a két játékos kicserélhet egy lapot egymással, a 9-es (királyi örökös) kártya, ha elsőként játsszák ki a körben, megengedi a másik játékosnak, hogy bármilyen más színt rakjon az ütésbe a kezéből.
A Ketten a Bűvös Rengetegben egy szuper kis ütős-vivős kártyajáték, amit szerintem igen frappánsan oldottak meg két főre. Mivel fordulónként nem osztjuk szét az egész paklit, így biztosan jelent majd némi kihívást, hogy előre eltervezett ütemben fogyasszuk a rubinokat a tábláról.
Érdekesség, hogy a The Crew-val ellentétben itt semmilyen direkt információt nem oszthatunk meg egymással, viszont a képességekkel rendelkező lapokon keresztül meg kell tanulnunk olvasni a játékostársunk fejében. Miért cserél aduszínt, miért adja az „ajándéknál” azt a bizonyos lapot, és így tovább. Igazi összhang kell a játékhoz, és ügyesen kell libikókázni az erdősáv két oldalán, hogy a forduló végére minden rubint begyűjtsünk. Maga a játék egyébként nagyon kis szolid, és a dobozban ízléses illusztrációkkal ellátott kártyákat találunk. Ajánlom ezt a játékot mindenkinek, aki a klasszikus ütős-vivős kártyajátékok szerelmese. 😊
#párbaj #ajánlat
Egy igazi meglepetés kis dobozban, csinos köntösben (szó szerint). A Hanamikoji akármilyen kis cuki, gyűjtögetős kártyajáték lehetne, de ne tévesszen meg a látszat, ugyanis nem az! Sőt, egy kőkemény stratégiai játékról van szó, ahol komolyan megizzadhatunk, miközben próbálunk belelátni az ellenfelünk fejébe. Ezt a játékot is a Játszóház mutatta meg nekünk, a Jaipurral egyetemben mára már a polcunk éke. 😊
A Hanamikojiban gésákat igyekszünk elcsábítani különböző ajándéktárgyakkal. A 7 gésakártyát az asztal közepére helyezzük, majd az ajándékkártyákból (összesen 21) 6-6-ot osztunk a játékosoknak. Mindegyik ajándékkártya valamelyik gésának adható, és a gésakártya jobb felső sarkába rajzolt szám jelzi, hogy a pakliból hány ajándékkártya tartozik hozzá. A játékosok köre azonban nem hétköznapi: itt nem egyszerűen kijátszani kell kártyákat, hanem a négy, egyszer használható akció egyikét kell végrehajtanunk. Mindegyik akcióhoz egy kis lapka tartozik, így nyomon tudjuk követni, melyeket használtuk már el az arzenálunkból. Az akcióink során az ajándékkártyák a gésakártyák saját magunk, vagy az ellenfél felőli oldalára kerülnek.
A célunk, hogy többséget szerezzünk legalább 4 gésánál, vagy, hogy 11 pont értékben csábítsunk el gésákat. (tehát úgy is nyerhetünk, ha a legmagasabb értékű, 3-4-5 értékű gésákat sikerült elcsábítanunk). Ha ez egy forduló (4 kör) végére nem sikerül senkinek, az eredményeket rögzítjük (egy kis jelölőt középről balra vagy jobbra csúsztatjuk minden egyes gésakártyán attól függően, ki csábította el az adott fordulóban) és játszunk egy következő leosztást, majd így tovább, míg valaki nem nyer.
Az akciók igazán érdekesek: van két titkos, és két nyílt akciónk. A titkos akciók esetén vagy félrerakunk egy kártyát a forduló végére (betárazunk egy ajándékot, ami sorsdöntő lehet a párbaj végén), vagy eldobunk két kártyát titkosan– ezek nem fognak a gésákhoz kerülni, így rontva/növelve az egyik fél esélyeit a csábításnál. A nyílt akciók ajánlat jellegűek, ekkor ahhoz, hogy kapjunk, adnunk is kell valamit cserébe. Az egyik akció keretében három kártyát rakunk magunk elé, az ellenfél ebből egyet választhat – ez az egy az ő oldalára kerül a megfelelő színű gésához, a másik kettő a mi oldalunkra hasonlóképpen.
A másik lehetőség, hogy négy kártyát rakunk magunk elé két párt alkotva – az ellenfél ekkor az egyik párt választhatja ki, és rakhatja a gésák elé a saját oldalára. Fontos, hogyha egyszer egy kártyát leraktunk magunk elé nyílt akciók során, azok már sosem kerülnek vissza a kezünkbe, hanem a játéktér részévé válnak. A játék jellemzően nem egy, hanem 2-3 forduló után szokott eldőlni, és ha az első fordulóban elcsábítottunk már néhány gésát, a következő fordulóban könnyebb dolgunk lesz. Azonban mindig legyünk résen, és ne lankadjon a figyelmünk azon a fronton sem, ahol már győztünk, hiszen ha az ellenfél többséget szerez az egyik gésánknál, nem a semleges részre kerül a jelölő (közép), hanem azonnal elcsábítja.
A Hanamikoji egy magával ragadó, zseniális játék. Addig amíg nem játszottam, nem is értettem, hogy miért jó ez, hogyan működik… De amikor már játszod, akkor mellbe vág a stratégikus jellege, és folyton azon kattog az agyad, a másik épp mit gondol, miért ajánlja fel nekem ezeket a kártyákat, mit dobhatott ki a fordulóból, vajon mire számít melyiket fogom elvenni? Jellemzően minden lépésednél futtatod az optimalizálásokat a fejedben, hogy hogyan jössz ki majd a legjobban a párbaj végére. Ez a játék egyszerű és nagyszerű: mindenkinek ajánlom, aki szereti a formabontó, új ötletekkel operáló társasjátékokat.
Sokáig nem játszottam két fős társasjátékokkal, mert nem igazán értettem, mégis mi pluszt tudnak nyújtani nagydobozos, akár 5 játékosig bővíthető kedvenc társasjátékaimmal szemben? Be kell vallanom, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna – frappáns, egyszerű játékokról van szó, amik tényleg pazarul működnek két játékosra, zseniális ötleteik, játékmenetük katartikus élmény volt számomra. Közben egyfajta atmoszférát is teremtenek, hiszen kooperatív vagy konfrontatív módon, de ezekben a játékokban meg kell próbálnunk olvasni a másik gondolataiban. Egy szóval, ha sokszor csak ketten ültök le, érdemes kipróbálnotok egy kimondottan két főre tervezett társasjátékot, mert higgyétek el, teljesen más élményt nyújt, mint a nagydobozos társai! 😉
További ketten játszható (nem feltétlenül kétfős) játékokat találtok ezen a listánkon:
Ha olyan kétfős társasjátékot keresel, ami mellé leülhetsz a pároddal esténként egy hosszú nap után, akkor jó helyen jársz! Pörgesd végig játéklistánkat!
A játékokat a Játszó/Házhoz kölcsönzőtől és a Társasnavigátortól kaptuk kipróbálásra, ezúton is köszönjük nekik! 😊