Nottingham bírája: társasjáték a blöffölés mestereinek

A Nottingham bírája a blöffölés és a megvesztegetés játéka 2014-ből. A játék egyszerű szabályainak és a rá olyannyira jellemző vidám hangulatnak köszönhetően ideális családi vagy party játék lehet minden korosztálynak. Hogy jobban képet kapjatok erről a társasjátékról, tartsatok velem Nottinghambe, ahol csak a legfondorlatosabb csempészeknek sikerülhet a bíró megtévesztése! 😉

A játék célja

A játékban kereskedőket alakítunk, illetve fordulónként mindig valaki máshoz kerül a bíró szerepköre. Kereskedőként igyekszünk minél nagyobb értékű árukat bejuttatni a piaci standunkra, és közben a lehető legjobban kijönni a bírói átvizsgálásból. Azért, hogy ne lessen bele a tarisznyánkba, néha (mindig 🙄) lekenyerezéshez kell folyamodnunk. A bíró természetesen igyekszik lebuktatni a hazudozókat és behajtani rajtuk a büntetést, de akik ügyesen blöffölnek, képesek lehetnek úgy csőbe húzni a bírót, hogy végül neki kelljen fizetnie jóvátételt a rágalmazás miatt.

Legális áruk

A játék végén pluszpont jár azoknak, akik az adott legális áru kategóriákból a legtöbbet tették le a standjukra. A legális áruknál persze kétszer értékesebbek a csempészáruk, de itt a kockázat is nagyobb, lebukás esetén mélyebbre kell nyúlnunk az erszényünkben. A játékot addig játsszuk, amíg minden játékos kétszer bíró lesz, és végül a legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer.

Legális és illegális áruk

A legális áruk zöld szegélyű kártyák (alma, sajt, kenyér és csirke), a csempészáruk piros szegélyűek (bors, selyem, sör és számszeríj). Ezen kívül tapasztaltabb játékosok számára királyi árukártyák is szerepelnek a játékban, melyek kettős természetűek: egyrészt a legális, standon lévő áruk közé számítanak a játék végén (pl. egy kéksajt 5 sajtnak felel meg a sajt kategória győztesének megállapításakor), másrészt piros szegélyűek, vagyis igazából csempészárunak minősülnek, tehát a bíró „elkobozhatja” őket és büntetést kell értük fizetni.

Illegális áruk és a ritka királyi áruk

A játék menete

Piacolás

A Nottingham bírája 4 fázisból áll. Az első fázis a Piacolás, amikor a kereskedők a kezükben lévő 6 árukártyából legfeljebb 5-öt lecserélhetnek a 2 dobópakli vagy a húzópakli lapjaira.

Tarisznyák feltöltése

A játékosok a kezükben lévő kártyák közül maximum 5-öt megpróbálhatnak a piacra juttatni, ehhez a kártyákat a tarisznyájukba helyezik.

Bejelentés

A kereskedők egyesével, mélyen a bíró szemébe nézve kimondják, hogy mit is visznek a tarisznyájukban. Igen ám, de itt jön a csavar!

A játékszabály ugyanis rákényszerít minket arra, hogy hazudjunk, hiszen a bejelentés során pontosan egyféle legális árut nevezhetünk csak meg.

A kártyák számáról nem hazudhatunk, hiszen az úgyis nyilvánvaló a megmaradt kártyáink száma alapján. Még akkor is, ha patyolat tiszta a lelkiismeretünk, mert két sajtot és két kenyeret viszünk, akkor is csak a következőket mondhatjuk: „4 sajtot viszek” vagy „4 kenyeret viszek”.

Persze előállhat valóban az is, hogy 4 azonos árut viszünk, de a bíró jól tudja, hogy a játékosoknak nem feltétlenül éri meg állandóan egyféle árut cipelni, főleg, hogy kis eséllyel jön össze a kezünkben sok egyforma kártya. Ettől kezdve pedig mindenki szeretné elkerülni, hogy a bírónak kedve támadjon belekukkantani a tarisznyába. Miután mindenki bejelentette, hogy mit visz, következik az Átvizsgálás.

Átvizsgálás

Ebben a fázisban a bíró minden játékossal egymás után próbál egyezkedni, hogy ugyan mennyiért ne nézzen rá arra a 4 helyes, pirospozsgás almára abban a gyanúsan nehéz, furcsa alakú tarisznyában.

A játékosok bármit felajánlhatnak a bírónak, pénzt, árut (legális vagy csempészárut) a standjukról vagy a tarisznyából, illetve későbbi szívességeket is a félrenézésért cserébe. Az egyezkedés addig folytatódik, amíg bíró döntést nem hoz: belenéz a tarisznyába, vagy sem. Ha bíró egyszer már eldöntötte, hogy megnézi a tarisznyát, nem visszakozhat. Ekkor a következő történik:

• Ha a bíró elveszi a tarisznyát, és az van benne, amit a kereskedő állított, akkor minden áru után ki kell fizetnie a kártya jobb alsó sarkában szereplő bírságot a kereskedőnek, aki ezután az árukat szabadon a standjára teheti.
• Ha a bíró elveszi a tarisznyát és nem az van benne, amit a kereskedő állított, minden csempész és legális áru (!) után, ami nem szerepelt a bejelentésben, bírságot kell fizetnie és nem teheti a standjára. Ez az összeg természetesen a bíró markát üti. Azokat az árukat, amiről a kereskedő nem hazudott, szabadon lehelyezheti a standjára.
• Ha a játékosok megegyeztek és a bíró nem nézi meg a tarisznyát, a kereskedő az összes tarisznyában lévő árut a standjára rakhatja.

4 „kenyér” a tarisznyában

Mivel mindig csak a féligazságot mondhatjuk ki, a füllentés esszenciális eleme a játéknak. Minél ügyesebben kell hát alkudozunk a bíróval, hogy megússzuk szárazon. Ha a csempészárukat sikeresen átjuttatjuk, azokat a stand fölé helyezzük lefordítva és a játék végéig rejtve maradnak az ezekből származó pontjaink.

Blöffölés mesterszinten

Készüljünk fel rá, hogy a blöffölés nem mindig fog jól elsülni. Alapozhatunk ugyan arra, hogyha kellően magabiztos a kijelentésünk a bíró megvesztegetés nélkül tovább áll (mert fél attól, hogy esetleg ő látja kárát a kutakodásnak). Azonban, ha mégis megnézi a tarisznyánkat, nagy árat kell érte fizetnünk, hiszen a bírság mellett még az árukat is elveszítjük. Fordítva is gondolkodhatunk, hogy épp a tarisznya megnézésére ösztönözzük a bírót „gyanús” viselkedésünkkel, miközben a teljes igazságot mondtuk a tarisznyánkról.

Legyünk ügyes megfigyelők, és tegyünk a bíró kedvére!

Lehet, hogy ő épp a sajtot gyűjti, amiből nekünk már úgy sem lesz nagy nyereségünk a játék végén, azonban az ő szeme felcsillan, ha lepasszolunk neki egy ilyen kártyát. Azonban sose húzzuk saját magunkat csőbe, és mindig mérlegeljük, mennyit ér meg nekünk az átvizsgálás a bírságok és a kártyák értékének függvényében. Persze mindezt a mérlegelést pókerarccal érdemes megtenni, és lehetőleg nem akkor, amikor a bíró épp a válaszunkra vár… 😁

Kinek ajánlom?

A Nottingham bírája egy egyszerű blöffölős társasjáték, ami ha előkerül, biztosan jó lesz a hangulat. Kitűnő nyelvfüggetlen családi társasjáték, amihez nem kell tudni olvasni, úgyhogy a legkisebbek is örömmel részt vehetnek benne. A gyors játékmenet és az egyszerű szabályok miatt partyjátékként is megállja a helyét. Akár csak felnőttek körében, olyan társaságnak is ajánlom, akiknél az ismerkedés a cél – a játék által megkövetelt „füllentős” kommunikáció gyorsan oldja a feszültséget a játékosok között.

Vidám fiúk kiegészítő

A játékhoz 2017-ben megjelent a Vidám fiúk kiegészítő, ami amolyan must-have a játékot kedvelők körében. Ez a kiegészítés mini célokat (különleges rendelések), körönként változó szabályokat és különböző képességű „vidám fiú” kártyákat ad az alap Nottingham élményhez, egyértelműen színesítve azt. Ha kipróbáltad ezt a kiegészítőt, egészen biztosan nem akarsz majd legközelebb nélküle játszani! 😉