Pan Am - az első osztályú légitársas(ág)

A Pan Am egy 2020-as megjelenésű munkáslehelyezős társasjáték, amelyben az amerikai Pan Am légitársaság globális terjeszkedését követjük végig. A játék során saját légitársaságunkkal légi útvonalakat foglalunk el a világtérképen, hogy az üzemeltetésükből vagy eladásukból származó bevételből Pan Am részvényeket vásárolhassunk.

A játékról első blikkre azt gondolhatnánk, hogy viszonylag összetett (komolyabb témaválasztás, sok kis repülő, rengeteg kártya, minimál design), de valójában nem erről van szó.

A Pan Am családi társasjáték a javából, rengeteg interakcióval, ami nagyon élvezhetővé teszi.

Áttekintés

A játék 7 fordulóból áll, minden fordulóban felhúzunk egy eseménykártyát, majd a játékosok sorrendben akciókat választanak a munkásaik lehelyezésével. Az akcióválasztás licit rendszerben működik, és a legtöbb akcióért fizetni kell – aki azonban többet hajlandó érte fizetni, az „lelöki” a másik játékost az adott akciómezőről. Ez a fázis addig tart, amíg mindenki le nem helyezi az összes munkását, majd ezután sorban végrehajtjuk az akciómezőket, tehát repteret építünk, városkártyákat veszünk, bővítjük a flottánkat, útvonalakat építünk és végül direktívakártyákat húzunk.

Az akciófázis után következik Pan Am terjeszkedése: ekkor annyiszor dobunk a Pan Am kockával, amennyit az eseménykártya jelöl, a kidobott mintájú útvonalakat (szaggatott, pöttyözött vagy cikkcakk) pedig felvásárolja a Pan Am egy szép összegért cserébe. Ezt követően mindenki megkapja az aktuális útvonalainak megfelelő bevételét és részvényeket – praktikusan győzelmi pontokat – vásárol melyeknek ára a globális események hatására változik. Az a játékos nyer tehát, akinek a 7. forduló végére a legtöbb részvényt sikerül megvásárolnia.

A kezdet

A Pan Am-et a játékosok 3 repülőből (2 trimotor, 1 clipper) álló flottával kezdik. A repülők különböző méretűek, hiszen a világtérkép különböző hosszúságú légútvonalaira más-más méretre van szükség. Ezen kívül minden játékos birtokában van 2-4 mérnök (munkás), amelyekkel a táblán látható akciómezőket foglalják majd el, 4 reptér, amelyeket városokba építhetnek fel, és egy kocka, amely a játékos aktuális bevételét jelöli. A játék elején mindenkinek két városkártyát osztunk ki, ezeket a játékosok mindig maguk előtt, nyílt információként tárolják (ugye, hogy családi játékról beszélünk? 😉)

Harc az akciókért

Az akcióválasztás fázis a játék legizgalmasabb, leginteraktívabb része. A reptér építés például igen nagy előny, mert ez folyamatos hozzáférést biztosít számunkra valamelyik városhoz. A reptér építése „A” akcióterületen négy mezőt láthatunk egymás felett emelkedő számsorrendben, ezek azt jelölik, a játékosnak mennyit kell fizetnie az akcióért.

Az első játékos mondjuk lerakja a 2-es mezőre a munkását, azonban a soron következő is úgy gondolja, hogy reptérre van szüksége, ezért a munkását az előző fölé, a hármas mezőre helyezi, ezzel kiütve az alatta lévő játékost, aki így visszakapja a munkását. Ezután persze az első játékos eldöntheti, hogy megéri-e neki 5-öt fizetni a repülőtér megépítéséért ebben a fordulóban, vagy inkább hagyja a csudába az egészet, és másik akciót választ.

Útvonalépítés

Bár fordulónként csak egy reptér épülhet (kivéve, ha van speciális kártyánk), de mindig 4 új városkártya van a táblán (B terület), amikért licitálhatunk. Természetesen a városkártyák is hasonló célt szolgálnak, mint a repterek – segítségükkel egy-egy városhoz nyerünk hozzáférést azért, hogy a két desztináció közé útvonalat építhessünk. Egy-egy útvonal megépítésére a „D” területen van lehetőségünk, ehhez az útvonal kiinduló- és végpontját kell aktiválnunk, a következőképpen:

• legjobb, ha mindkét városkártyát birtokoljunk, vagy ha repterünk van valamelyik, vagy mindkét városban
• valamelyik, vagy mindkét városkártya helyett eldobhatunk egy azonos színű kártyát magunk elől (a színek kontinenseket jelölnek)
• valamelyik, vagy mindkét városkártya helyett eldobhatunk kettő darab azonos, de a helyettesítendő várostól különböző színű kártyát (pl. kék kártyát helyettesítünk 2 zölddel)

Emellett természetesen szükségünk van egy, legalább akkora méretű repülőre a flottánkból, amit az útvonal megkíván (1-trimotor, 2-clipper, 3-cruiser, 4-jet). Fontos, hogy az útvonalépítésnek nem kell folytatólagosnak lennie, bárhova építhetünk egy random szakaszt, mindenféle előzmény nélkül. Sőt, jellemző lesz a játék során, hogy egy-egy szakaszt egymás után a játékosok különböző színű repülői birtokolnak. Az útvonalépítés akció előnye, hogy ezért nem kell külön fizetnünk, és egyszerre többen építkezhetnek (nem lökjük le egymást), viszont fontos, hogy a munkások milyen sorrendben kerültek lehelyezésre. A játék során természetesen új repülőket is szerezhetünk, megint csak licitálással, a „C” akcióterületen.

Pan Am terjeszkedése

A játék központi eleme Pan Am terjeszkedése, ami Miamiból indul. A térképen láthatjuk, hogy mindhárom fő útvonal (ázsiai-csendes-óceáni, európai, és dél-amerikai) itt fut össze. Amikor Pan Am terjeszkedik, dobunk a Pan Am kockával, amelyen az oddsok egyértelműen az ázsiai iránynak kedveznek (4/6), majd a dél-amerikai útvonal (3/6), végül az európai (2/6). A kocka 4 oldalán két-két útvonal van, így az a legvalószínűbb, hogy két irányban történik egyszerre a terjeszkedés, Miamiból kiindulva – ezzel kalkulálhatunk, sőt kalkulálnunk kell, ha pénzhez akarunk jutni a fordulóban.

Az első fordulóban például igen valószínű, hogy a Miami melletti, Ázsia felé tartó útvonalat dobjuk ki, így mindenkinek majd a Miami-Havanna szakasz fog kelleni. Ha lemaradsz róla ne csüggedj, előre gondolkodva befoglalhatod a soron következő, Havanna-Mexikóváros útvonalat, vagy elindulhatsz Miami-San Juan felé, a másik irányba – sőt, ha jó a lapjárás, akár mindkettőt egyszerre is megépítheted. Mivel az városkártyák nyilvános információk, nagyjából ki lehet találni, melyik játékos melyik irányba akar terjeszkedni, de ha ügyesen beelőzzük társaink a „D” akcióterületen, elsőként csaphatunk le a legjobb útvonalakra.

Amikor a Pan Am kockával tehát a cikk-cakk (ázsiai) útvonalat dobjuk, egy Pan Am jelölővel letakarjuk a soron következő útvonalat (a játék kezdetén tehát a Havanna-Mexikóváros szakaszt), és ekkor a játékos, akinek a repülője az útvonalon volt, visszaveszi a repülőt, és az útvonal hosszáért járó pénzt kapja érte, azonban ezzel párhuzamosan csökken a játékos bevétele. Ez nem feltétlenül rossz, mert a bevételcsökkenés sokkal kisebb mértékű, mint amekkora nyereségünk keletkezik az útvonal eladásakor. A következő kockadobáskor, ha ugyanezt az útvonalat dobjuk, akkor már a Havanna-Mexikóváros útvonalat kell majd letakarni, és így tovább.

Vannak útvonalak, amelyeket egy sima vonal jelöl, azonban észrevehetjük, hogy ezek nem szerepelnek a kockán. Ennek ellenére megépíthetjük őket pl. olyan célzattal, hogy növekedjen a bevételünk (minden, táblára helyezett elem, legyen az repülőtér vagy repülő, növeli a bevételünket). Ha a Pan Am kockán kidobjuk a Pan Am jelet (1/6), akkor minden játékos eladhat egy tetszőleges útvonalat a vállalatnak – ekkor van lehetőségünk például a sima vonallal jelölt szakaszaink értékesítésére is.

Összegzés és vélemény

A Pan Am egy könnyen tanulható stratégiai társasjáték, amelyben nagyjából a következőket csináljuk: a körünk elején felmérjük mennyi pénzünk van, hiszen abból gazdálkodhatunk a licitálás során; felmérjük mely úticélok a következők, amelyek felé Pan Am terjeszkedni fog, és megpróbáljuk azokat megszerezni. Ehhez megnézzük, van-e megfelelő méretű repülőnk, illetve, hogy milyen városkártyák kellenek, esetleg megpróbálunk repteret építeni hátha összejön olcsón. Ha kidobják az útvonalunkat a terjeszkedésnél, bejön egy kisebb vagyon, amit aztán elköltünk részvényre, de közben valamennyi pénzt muszáj félretennünk a következő fordulóra is.

A játék piszok egyszerű, de a licitálós mechanizmussal valóságos vérengzés tud kialakulni egy-egy akcióért, ami nagyon izgalmassá teszi, hiszen hiába tervezünk előre, simán keresztül húzhatják a számításainkat.

A Pan Am esetében taktikáról beszélhetünk inkább, hiszen licitről-licitre újra és újra végig kell gondolnunk a stratégiánkat, ami erősen a többi játékos lépésén és az időzítésen múlik.

Ugyan a játékban a játékosok városkártyái végig láthatók, a direktíva kártyákat titokban tartjuk, és ezeknek az egyszer használatos képességei még okozhatnak meglepetéseket (pl. nem kell fizetnie az adott licitért, ingyen fejleszthet egy repülőt, lerakhat egy repteret, pluszban dobhat a kockával stb.). A játékban nagyon jól vannak beárazva a repülők, az akciók, összességében nagyon jól működik a játék részvény-vásárlós része, a játék végére általában 1-2 pont különbség alakul ki a játékosok között.

A Pan Am akkor a legjobb, ha legalább 3-an tudtok leülni mellé, ekkor domborodik ki a konfrontatív, versengő oldala a liciteken keresztül. Két főnél ugyan több munkásunk van, de még így sem kényszerülünk feltétlenül rá, hogy a másik játékos fölé licitáljunk, tehát a játéknak az erős oldalát nem tapasztaljuk meg.

A játékot azoknak ajánlom, akik szeretik azokat a típusú, nagybetűs társasjátékokat, ahol sok az interakció, és valós ráhatásunk van a többiek pontgyűjtögetésére. Praktikusan senki nem tud nagyon „elhúzni”, mert bármely útszakasz bármely játékos számára elérhető hála az építkezés akció sokszínűségének és ennek megfelelően a győzelem a végén csak 1-2 ponton múlik.

Összességében nagyon jó, belépő szintű társasjátéknak tartom (persze abban az esetben, ha az angol nyelvű kártyák nem okoznak gondot) – és hasonló mennyiségű befektetett energiáért jobb játékélményt ad, mint a klasszikus Ticket to Ride. Nem beszélve arról, hogy nagyon jó az ár-érték arány, kb. 13 000 Ft-ért csúcsminőségű komponenseket kapunk amelyek egy dekoratív asztalképben állnak össze. 😉

Köszönjük a Társasjátékpontnak, hogy kipróbálhattuk ezt a játékot!